A sulinai 0 pontig eveztek az emléktúrán
Nem ajánlanám másnak – így summázta röviden Csipszer János azt a dunai utat, amit Mészáros János invitálására, vele tett meg az elmúlt hetekben Dunaújvárostól a romániai Sulináig.
– Történt, hogy úgy egy évvel ezelőtt képet küldött nekem egy sulinai világítótoronyról, azzal, hogy: „János, megnézzük együtt?” Akkor már tudtam arról, hogy szervezi ezt az utat az édesapja és a testvére emlékére, akik ezen az útvonalon hajóztak negyven éven át, vasércet szállítottak Dunaújvárosba. Azt gondoltam, hogy összejön egy kisebb csapat, nekem volt kedvem hozzá, és éppen időm is rá, hát azt válaszoltam: „nézzük” – idézte fel az előzményeket Csipszer János. A szervezés és az előkészületek után – amit elsősorban Mészáros János végzett –, július 3-án délután tették vízre a hat méter hosszú, Váci 6-os elnevezésű alumíniumcsónakot (MAHART szolgálati csónak) Dunaújvárosban, és belepakoltak minden szükséges felszerelést, hogy július 4-én 9 órakor elindulhassanak. Úgy kalkuláltak, hogy az 1579 kilométeres táv teljesítéséhez 21-25 napra lesz szükségük, végül 29 napig voltak a vízen.
– A magyarországi szakaszon alacsony vízállás mellett lassabb sodrású a folyó, de így is tudtunk napi 80 kilométert menni. Vukovár után jött a folyónak azon szakasza, ahol kiszélesedik, elveszti sebességét, később pedig a lejjebb lévő vízierőmű duzzasztó hatása miatt állóvízben eveztünk. Hajózási térképpel a birtokunkban haladtunk ugyan, de az időközben megváltozott hajóút, helyenként a szembeszél és az általa gerjesztett igen erős hullámzás okozott nehéz helyzeteket és lassította a haladást – mondta Csipszer János.
Azt is elmesélte, hogy a mélypont úgy a nyolcadik vagy kilencedik napon volt, amikor csupán 30 kilométert tudtak megtenni. – Akkor úgy éreztem, hogy ilyen tempóval rámegy az egész nyarunk, hogy befejezzük az utat. Éppen ebben az elkeseredett pillanatban hívott a párom, hallottam a telefonban az otthon hangjait. Rettentően hiányzott a családom, nagyon nehéz volt nélkülük, ugyanakkor ők adtak nekem erőt, az igazán nehéz pillanatokban az ő képük sejlett fel, és azt éreztem, hogy bár kilométerben még távolodom, de időben már közeledek feléjük – idézte fel.
A páros mindennap máshol hajtotta álomra a fejét, az volt a szabály, hogy 20 óráig eveznek, és akkor kezdenek keresni táborhelyet. Mészáros János leginkább a csónakban éjszakára kialakított fekhelyen aludt, Csipszer János pedig a sátrát homokzátonyra, stégre, horgászállásra, lakóhajóra tette, mikor milyen lehetőség volt. Sokaktól kaptak segítséget kalandos útjuk során. Történt velük, hogy amikor kikötöttek Zimniceaban a strandon, találkoztak Tiberiu Dumbrava szabadnapos rendőrrel, aki rövid beszélgetés után bevitte autóval a városba Csipszer Jánost, és ráadásul kifizette az összeszedett kétszatyornyi élelmiszert, mondván, hogy ezt nekik ajándékozza támogatásként az útjukhoz. De a Sulina-csatornában is érte őket kellemes fogadtatás: a helybéli idegenforgalomban tevékenykedő Szabó László az előzőleg éppen elázott evezősöket száraz törülközővel, frissen készített tojásrántottával és hideg sörrel fogadta, és marasztalta volna őket éjszakára is, amit azonban már nem fogadtak el.
A sulinai csatornában a nappali időszakban nagy vízitaxi-, tengerihajó-, szárnyashajó-forgalom miatt úgy döntöttek, hogy mivel sötétedéskor már csak néhány hajó jár, inkább éjszaka is eveznek, hogy másnap biztosan elérjék a végcéljukat. A 74 éves székesfehérvári Mészáros János, egykori ultratriatlonista, és az 57 éves paksi Csipszer János egykori vízirendőr végül a 29. napon 11 órakor épségben elérték a tervezett végcélt, a Duna 0 tengeri mérföld pontját a romániai Sulinán. Ezután vízitaxival elvontatták a csónakot a 65 km-re lévő Nofaruba, oda érkezett csónakszállító trélerrel Csipszer János fia, Bertalan és barátja, a kecskeméti Farkas Attila, onnan együtt jöttek haza.
A dunai utat Csipszer János a Facebook-oldalán végig dokumentálta, a bejegyzések fotókkal most is visszapörgethetők.