Városi ünnepség augusztus 20-án

– Ünnepeljük az államférfit, aki több mint ezer évvel ezelőtt közel négyévtizedes uralkodása alatt vérrel-verejtékkel, rengeteg áldozattal országot, nemzetet épített, mely ma is fennáll, fejlődik és büszkén vállalja a Szent Istvántól kapott örökségét – kezdte beszédét Szabó Péter, Paks polgármestere a Szent István-napi városi ünnepségen, a Jézus Szíve templomban.

Beszédét azzal folytatta, hogy bő évtizede már, hogy egy magát progresszívnek és liberálisnak valló gondolkodó Szent István ünnepén a következőket mondta: „hagyjuk már ezt az ezeréves múltat, kezdjünk valami egészen újat”. – Milyen jó, hogy az elmúlt bő egy évtizedben a magyar nemzet többször is kimondta, hogy Szent István öröksége nem felejthető, olyan szikla, melyre nemzetünk épül, levert zászló, melyhez mindig vissza lehet fordulni, melyből erőt, irányt és reményt lehet meríteni – mondta, majd Senecát idézte, miszerint: „Egyetlen szél sem jó annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.”

– Szent István ereje, értéke abban is áll, hogy felismerte, hogy a magyar nép saját történelmében egy korszak határához ért, mely új irányt, új célokat és modern eszközöket kívánt. – Ezért a kifeszített vitorlákat erős karral tartotta, hogy az új célokat elérje, beteljesítse. Szélből és viharból pedig volt elég. Hiszen sokan voltak, akik nem értették az új idők új jeleit, vagy szándékosan ragaszkodtak a régihez, ahhoz, ami Augsburgnál néhány évtizeddel korábban véglegesen romba dőlt. Szent István négyévtizednyi uralkodása alatt országunk óriási fejlődésen ment át, mely erejével nemcsak nemzetünknek, de egész Európának védőbástyája lett – húzta alá a polgármester.

Mint mondta, hiszi, hogy ma is viharos időket élünk, ahol szükségünk van a hasznos és a haszontalan szelek megkülönböztetésére, és arra is, hogy tisztán és világosan lássuk az igaz célokat, melyek jövőt, fejlődést és biztonságot adnak nemzetünknek. – Különösen a mai időkben, amikor napról napra egyre nehezebb időket élünk. Hiszen még le sem ráztuk magunkról a járvány terhét, kirobbant a szomszédunkban a háború, mely értelmetlen pusztulást, szenvedést hoz az áldozatoknak, és bizonytalanná és kiszolgáltatottá teszi az egész kontinens életét. Egyre biztosabban látszik, hogy olyan időket élünk, amelyek egy új korszakot nyitnak a világ rendjében. Minden bizonnyal új idők jönnek, melyek eddig talán nem tapasztalt áldozatot, bölcsességet kívánnak az embertől – fogalmazott.

– A mondás szerint a fa a viharra a gyökerével válaszol. Igen, a mai időkben élhetjük meg igazán, hogy mit is adhat nemzetünknek Szent István öröksége. Mindenekelőtt az igaz célok kitűzését. S ma nincs igazabb cél, melyet kormányunk is képvisel, hogy keressük és szolgáljuk a békét, maradjunk ki a háborúból, és a lehetőséghez mérten őrizzük meg a biztonságos, kiszámítható, emberhez méltó életet. De azt se felejthetjük szem elől, hogy Szent István testamentuma keresztény alapokon nyugszik. Mely mindig is több volt, mint pusztán egy valláshoz tartozni. A keresztény alapok hordozzák a krisztusi ember- és világképet. A szeretet, a szellem és lélek fejlődésének, az egymásra figyelésnek, a javak szétosztásának és igazságos elosztásának igaz megélését is. Melytől talán mára elkanyarodott a világ. De a nehéz idők képesek visszafordítani az embert önmaga igaz gyökereihez – húzta alá.

Kiemelte, hogy Szent István életében, nekünk adott kincseiben talán a legfényesebb kő a remény. A remény, melyben az ember megéli a túltekintés képességét. Azt az erőt, mely nem engedi, hogy a holnapot és a jövőt pusztán a ma nehézségéből, fájdalmából, kilátástalanságából, félelméből élje meg. – Minderre az ország felajánlása mutatja a legjobb példát, hiszen Szent István – miután minden trónörökös-jelölt gyermekét elveszítette, és saját emberi ereje végén járt – nem a kudarctól és kilátástalanságtól elkeseredve sietett valamelyik szomszédos király kegyeit keresni, hanem Mária oltalmába ajánlotta országa és nemzete akkori jelenét és mindenkori jövőjét – mutatott rá a polgármester.

Azzal zárta ünnepi beszédét, hogy országunk születésnapján kívánja nemzetünknek, hogy tisztelje és tevékenyen őrizze Szent István örökségét azzal, hogy igaz célok szolgálatában él, hogy munkával, a családok gyarapodásával, egymásra gondot fordítva munkálja saját jelenét és jövőjét. – Kívánom, hogy a kereszténység kovásza tartson együtt minket békében, örömben és a nehéz időkben sem fogyatkozó reményben – mondta.

A városi ünnepségen Zuschlag-Nepp Éva evangélikus lelkész, Lenkey István református lelkész, Kutas Attila római katolikus plébános, és D. Nagy Tamás, a paksi pünkösdi gyülekezet  lelkipásztora megszentelték az új kenyeret, amelyből a megemlékezés végén – a hagyományt követve – megkínálták a jelenlevőket. Az ünnepségen közreműködött Feil Gréta (vers) és Racskó Eszter (ének). A megemlékezés előtt ünnepi szentmise volt a Jézus Szíve templomban.