Atomfutás – amikor jól/esik

Nagyon vártam ezt a napot, az Atomfutás napját, ami 2013 óta az életem része ilyenkor szeptemberben. A várakozásom azonban most nem járt együtt felkészüléssel, így az eredetileg tervezett 21 kilométerről és az útvonal új elemét képező napelemparkról lemondtam, hogy a 31 kilométeres atomerőmű látogatásról már ne is beszéljünk… Tizennégy kilométerre neveztem hát magam, kettőre pedig a kisfiamat. A gyerek annyira izgult, hogy eltéved, hogy a futás előtti este végig jártuk autóval a 2 kilométeres gyerekfutam egyébként jól felfestett útvonalát, hogy megnyugodjon. Én csak azon izgultam, nehogy hasra essek a munkatársaim által rám erősített go pro kamerával. Az előrejelzéseknek megfelelően zuhogott az Atomfutás reggelén; a férjem tett még egy erőtlen próbálkozást, hogy biztosan akarunk-e menni, de eltökéltek voltunk, meg egyébként is, akkor kell futni, amikor jól esik ugye. Péter Attila, a „futás magyar hangjának” orgánuma zene volt füleimnek, a versenyközpont forgataga, a bemelegítés hangulata azonnal felnyomta az emberben az adrenalint, már nem számított a hideg, az eső. A fiam rendben célba ért, hogy aztán – értem aggódva – el se mozduljon a kordon mellől két órán át. „Kifutok a világból…” – szólt a hangfalakból, és tíz órakor elrajtoltak a hosszabb távok futói. Hömpölygött lefelé a Kishegyin a színes embertömeg, hogy aztán a főutcán integessen a Roger Schilling Fúvószenekarnak, az Erzsébet Nagy Szálloda kapualjában a Shisha Café adta a ritmust, míg a Prelátus alatt Cseke Klári diákjai biztattak minket énekelve. Már lefelé szaladt a mezőny eleje, mire a vége a csodás panorámájú Sánchegy meghódításába kezdett. Nem volt hiány frissítőkben, önkéntesek kínáltak vizet, üdítőt, gyümölcsöt épp ahol és amikor szükség volt rá. Duna-korzó a gesztenyékkel, Sárgödör tér a fröccsel, aztán a befutó előtt a meredek Pollack utca. És a cél. Mire beértem, már az első helyezetteknek adták át a díjakat, de nem érdekelt, megcsináltam, megint. Csodás érmet kaptunk, zsíros kenyeret, ebédet, sőt, papírpoharat a befutó csomagban. Remélem, használhatom majd jövőre.

Közel kilencszázan álltak rajthoz a tizedik ATOMfutás és kilencedik brutálATOM sportprogramon. Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. és az Atomerőmű Sportegyesület közös rendezvényére számos újdonsággal, új útvonalakkal, családi programokkal várták a futókat és családtagjaikat. Az ATOMfutáson 31, 21, 14 és 7 kilométeren, valamint a gyerekek 3 és 2 kilométeren, a kisebbek 600 méteren futhattak. A brutálATOM kihívásait kölyök, light, classic kategóriákban teljesíthették. A verseny fővédnöke dr. Kovács Antal olimpiai bajnok, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. kommunikációs igazgatója, az Atomerőmű Sportegyesület elnöke volt. A verseny fő támogatója az MVM Paksi Atomerőmű Zrt.

TelePaks Lelátó sportmagazin: