Jó napot, mi újság? – Lázár Ágnes

Lázár Ágnes, a Paksi Pákolitz István Városi Könyvtár nyugalmazott könyvtárosa tanító szeretett volna lenni, gyerekekkel foglalkozott az édesanyja és a testvére is. A Vak Bottyán Gimnázium elvégzését követően, 1974-ben jelentkezett a Kaposvári Tanítóképzőbe, azonban fél pont hiányzott a sikeres felvételihez. Élete kereke azonban nem emiatt fordult meg. Állományrevíziót tartottak azon a nyáron a városi könyvtárban, amihez diákokat kerestek. Ágnes kapott az alkalmon, és két hónapot a könyvek között töltött. Képesítés nélküli tanítóként dolgozott a dunakömlődi iskolában, lejárt a szerződése, amikor megkeresték a könyvtárból, hogy van-e kedve odamenni dolgozni. Ágnes örült a lehetőségnek, a munkát 1975 március 1-től kezdte meg a Villany utcai egykori zsinagógaépületben. Kezdetben a felnőtt-olvasószolgálatban dolgozott, majd rövid ideig a gyermekkönyvtárban. Amikor utóbbi részlegen megüresedett egy álláshely, kérte az akkori igazgatót, Herczeg Ágnest, hogy visszamehessen a gyermekek közé. Mint kiderült, nyitott kapukat döngetett. Lázár Ágnes több mint harminc évig vezette a gyermekkönyvtárat, majd az idén tízéves Kincskereső Gyermekkönyvtár új épületében már nem egyedül dolgozott, hanem Bodor Évával. Számos program fűződik Ágnes nevéhez. Kiemelte, nagyon szerette a könyvtári órákat, mert ezek közben tanítónőnek érezhette magát. Gyorsan hozzátette, egyáltalán nem bánta meg, hogy végül nem lett az. Szótárhasználati vetélkedőt, szavaló- és szépkiejtési versenyeket, író-olvasó találkozókat szerveztek. Nagyszabású volt a Népmese Napja rendezvényük mellett a Boszorkány Napok, a Mackó Hetek, a Manó Olvasóklub. Akik utóbbin részt vettek, azoknak arra is adódott lehetőségük, hogy egy éjszakát a könyvtárban tölthessenek. A Kakaóparti program máig népszerű. Az olvasásnépszerűsítő pályázat mellett mindig hirdettek rajzpályázatot is, amelyre megesett, hogy félezer rajz érkezett. Nagyon jó kapcsolatot ápolt az iskolákkal és az óvodákkal. Hálás szívvel gondol Herczeg Ágnes és Gutai István igazgatókra, akik mindig biztosították az anyagi hátteret ötleteihez. Beiratkozó mindig sok volt, az olvasási szokások pedig folyamatosan változtak a gyermekkönyvtárban, mondta. Bizonyos időszakban a meséket, majd az ifjúsági regényeket, később az ismeretterjesztő könyveket részesítették előnyben a gyerekek; a verseket kevesebben szerették. Ágnes 2015 óta nyugdíjas, de tapasztalja ő is a digitális világ térhódítását. Azt vallja, tapasztalatai alapján is, hogy akinek sok mesét olvasnak, az nagyobb szókinccsel rendelkezik, okosabb, ügyesebb mint az, aki nem részesül ebben. Lázár Ágnes szakmai pályafutása alatt tizenöt évig kijárt a dunakömlődi könyvtárba, és ő katalogizálta a művészeti iskola könyveit, hanglemezeit. Aktív nyugdíjas napjait nővére, húga és családjaik körében tölti, keresztlányát meg is fertőzte a könyvtárossággal. Az egykori kolléganőkkel rendszeresen találkoznak, kirándulnak, felelevenítik az emlékeiket. Azt mondta, a munkahelyi közösség évtizedeken át elismerésre és irigylésre méltó volt, azonos korú és gondolatvilágú könyvtárosok dolgoztak együtt, az igazgatók is összekovácsolták a csapatot. Arra a kérdésre, hogy mit olvas a könyvtáros, azt válaszolta, hogy mindenevő, a történelmi regényektől a könnyed irodalomig, legyen az hazai vagy külföldi szerző műve, mindent elolvas, amire főként télen van ideje. Ágnes csupán néhány méterre lakik a könyvtártól, ahova – mint mondta – a mai napig hazajár.

(Paksi Hírnök, 2022. szeptember 23.)