Jó napot, mi újság? – Koósz Roland
A Pécsi Egyházmegye Oktatási Irodáját vezeti szeptember óta Koósz Roland, a Paksi Balogh Antal Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium korábbi igazgatója. Ez alkalommal őt kérdeztük: jó napot, mi újság?
Szűnni nem akaró tapssal köszönt el a Paksi Balogh Antal Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium félezer diákja és pedagógusa az intézmény igazgatójától, Koósz Rolandtól az őt búcsúztató templomi szentmisén. Koósz Roland Felföldi László püspök invitálására szeptember óta a Pécsi Egyházmegye Oktatási Irodáját vezeti. Úgy érzi, hogy egész életét végigkísérte az isteni gondviselés.
Pécsett nőtt fel, szerető, nagy családban, mély hitét a legviharosabb történelmi időkben is vallásosságát megtartó nagymamájának, édesanyjának és a legnehezebb élethelyzetekben is mosolyogva küzdő édesapjának köszönheti. Gyermekkorában papnak készült, de a család iránti vágy legalább olyan erős volt benne, mint amit az egyházi szolgálat iránt érzett. – Nem is tudott győzni az egyik a másik felett, így a szemináriumban az ötödik év elején úgy döntöttem, hogy nemet mondok, hiszen a papságot nem tudnám őszintén és kételyek nélkül felvállalni. Mayer Mihály püspök úr elengedett, ugyanakkor meg is tartott. Ő helyezett 1999-ben Dunakömlődre, a támogatásból felújított plébániára, ahol előremutató munka kezdődhetett. Hittant is tanítottam, így kerültem a paksi katolikus iskolába. Ebben is látom a gondviselést. Nyolc év után a püspök úr Királyegyházára helyezett; 12 falut láttam el lelkipásztori munkatársként – idézte fel Koósz Roland. Egy év elteltével ismét Paksra vezette a gondviselés, majd 2011-ben Szentlászlóra, később Somberekre került. 2015-ben érkezett a kérés Udvardy György püspöktől, hogy pályázza meg a paksi katolikus iskola igazgatói állását. – Hárman pályáztunk, a tantestület nekem szavazott bizalmat, ami mindvégig megmaradt. Nagy kihívást jelentett a feladat, de a Jóisten végig velem volt. Kialakult egy gyümölcsöző együttműködés a várossal, és a szülők felé is meg tudtuk nyitni az iskolát. A családi napok, a beiskolázási programok olyan jól sikerültek, hogy az elmúlt hét év alatt százzal több tanulója lett az intézménynek. Aztán jöttek az új kihívások. Az óvoda építése és az azzal együtt járó, 30 éve várt intézménybővítés a gondviselés legfantasztikusabb gyümölcse. Ez életem soha ki nem törölhető időszaka – mondta.
Koósz Roland kiemelte, hogy a szíve egy darabja Pakson marad. – Némi fáradtság volt bennem a vezetői munka kapcsán, de nem nekem kellett meghoznom a döntést. A változást úgy éltem meg, hogy ez a Jóisten válasza az életemre, azzal, hogy ő előttem jár és megnyitott egy ajtót, amin most beléptem. De nem engedtem el az iskolát, a fenntartói oldalról továbbra is törődöm vele – hangsúlyozta.
Koósz Roland családjával Sombereken él. Felesége Mohácson tanít, ott járnak iskolába gyermekeik, az elsős Kata és a kilencéves Andris. A felesége első házasságából született Sára 17 éves, építésznek tanul. Koósz Roland napjai jelentős részében utazik, mint mondja, az odafelé utakat imádsággal tölti, a hazaút pedig a lecsendesedésé. Hobbija nincs, nem is lenne rá ideje, hiszen Sombereken lelkipásztorként és diakónusként is tevékenykedik, három falu lelkigondozói feladatait végzi. Az tölti fel, amikor kis át hetente kétszer fociedzésre viszi, ahol a többi apukával jóízűen elbeszélgetnek, és meccsre is ő jár Andrissal, már ha a meccs nem vasárnapra, a misék idejére esik. A nyár azonban a családé: nagy örömként élték meg, hogy három év után idén ismét Horvátországban tölthettek együtt tíz napot.