Jó napot, mi újság? – Vida Zsuzsanna

A szociális étkeztetés és a jelzőrendszeres segítségnyújtás szakmai vezetőjeként dolgozik a Paks Kistérségi Szociális Központban Vida Zsuzsanna. Gyermekkorában az egészségügyi pálya vonzotta, elsősegélynyújtó és csecsemőápolás szakkörökre járt. Szekszárdon végezte el az egészségügyi szakközépiskolát, első munkahelye a dunaújvárosi kórház pszichiátriai osztályán volt. – Nagyon kemény két évet töltöttem ott, és bár szerettem, úgy éreztem, hogy muszáj váltanom. Budapesten, a BM kórház belgyógyászatán folytattam a szakmai pályafutásomat, ám ott sem volt könnyebb, hiszen daganatos betegeket ápoltam, szinte minden napra jutott haláleset. Ez nagyon megviselt lelkileg, el is jöttem, majd Ausztriában próbáltam szerencsét, sikertelenül – idézte fel.

Ezután Zsuzsa útja kitérővel folytatódott: felszolgálóként dolgozott az akkori Új Hullám sörözőben, majd virágkötőként egy virágboltban. Ezt követően tért vissza igazi hivatásához: a paksi bölcsődében tíz évig csecsemőgondozó-kisgyermeknevelőként tevékenykedett. – Nagyon sok pozitív élményben volt részem abban az évtizedben, volt olyan kisgyerek a bölcsődében, aki ott tette meg az első lépéseit és az én nevemet mondta ki először – emlékezett vissza Zsuzsa.

Időközben megszületett fia, Balázs, akit válása után egyedül nevelt. Ekkor úgy érezte, még inkább két lábbal kell a földön állnia, ezért felvételizett az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola szociális munka szakára. Harmadéves volt, amikor a bölcsőde bezárt Pakson, őt pedig a családsegítő szolgálathoz helyezték, családgondozónak. Rádöbbent, hogy teljesen más a gyakorlat, mint amit elméletben a főiskolán tanult, de nagyon élvezte ezt a munkát is. Mindenben a maximumra törekedett. – A hajléktalanellátásban dolgoztam, és a rendszeres szociális segélyezettek is hozzám tartoztak. Sok ügyfelünk volt, nehezebb, ugyanakkor könnyebb is volt a szociális munka, mint most. Szélesebb volt a szociális háló, az emberek is elfogadóbbak, segítőkészebbek voltak – fogalmazott.

Zsuzsa 2011-ben a jelzőrendszeres segítségnyújtás és a szociális étkeztetés szakmai vezetője lett. Itt nincs napi kapcsolata az ügyfelekkel, de fontos számára a személyes kontaktus, például amikor felszereli az időseknél a jelzőrendszeres készüléket, órákig beszélget velük. A pandémia alatt a megszokottnál is több feladat hárult a szociális szférára. – Mivel az ellátottak nem mehettek a konyhára az ebédjükért, mindenkinek kiszállítottuk. Folyamatosan szerveztünk, volt, hogy estig az irodában ültünk. Szinte naponta jött új igénylés. Addig két ebédszállító járművünk volt, most öt járja a várost, hiszen nem lett kevesebb az igénylő a pandémia elmúltával sem, 237 nyugdíjszerű ellátásban részesülőnek visszük házhoz a meleg ételt – mondta Zsuzsa, aki arról is beszélt, hogy a szociális központban átszervezések voltak a járvány ideje alatt, ha kellett, akkor a gyermekjóléti központ és a nappali ellátó munkatársai is ebédet szállítottak. – Mindenki tette a dolgát, soha nem volt vita. Az összetartás jellemző az alapellátásban dolgozókra, mindig segítik egymást, ami a központ illetékességi területén lévő húsz kistérségi településen dolgozókra is vonatkozik – emelte ki.