Szerencse, bőség, egészség – karácsonyi népszokások

Mit sütöttek, főztek karácsonyra eleink, milyen konyhai eszközök álltak a rendelkezésükre, hogyan nézett ki az ünnepi asztal, és milyen népszokások fűződtek hozzá. Erről beszélgettünk Kövi-Ónodi Gyöngyi néprajz-muzeológussal, a Paksi Városi Múzeum munkatársával.

– Hogyan készültek karácsony estéjére?

– Karácsony estéje az egész ünnepkör központja. A teljes adventi időszak az erre való felkészülést szolgálja. A kereszténység előtt a fény, a napisten születésének napját, később pedig Jézus születésének napját ünneplik december 25-én. Az előkészületeket a várakozás, a sötétségből a fénybe lépéshez szükséges lezáró mozzanatok és az új, örömöt hozó időszakra való felkészülés jellemzi. Az ünnep előestéjére, december 24-re csoportosul a legtöbb teendő. Rendbetették, kitakarították a házat és az udvart, összekészítették az állatok ellátásához szükséges dolgokat. A kölcsönadott tárgyakat visszakérték, elkészítették az ételeket. A haragot félretették, kibékültek a haragosaikkal erre az időre. Nem fogadtak látogatót, csak a köszöntőket. A mosakodás, tisztálkodás, az ünneplőbe öltözés volt az előkészületek utolsó mozzanata. A tűznek különleges szerepe volt, az ünnep alatt nem szabadott kialudnia, végig az ekkor meggyújtott lángnak kellett égnie.

– A konyhai munka kifejezetten a lányok, asszonyok dolga volt? Hogyan tudtak előre dolgozni?

– A konyha a nők területe volt, általában a család legidősebb aktív női tagja irányította az itt zajló dolgokat. Nála volt a kamra kulcsa, ő döntötte el, mi kerülhet az asztalra. Mindenkinek volt saját feladata, együttműködve dolgoztak a fiatalok és idősebbek. A kevésbé romlandó ételeket tudták előre elkészíteni, hiszen nem voltak még olyan technikai lehetőségek a hűtésre, mint most. A hideg az időjárástól függött, pincében, vermekben, később jégtömbbökkel, szalmával szigetelt ládákban tudták frissen tartani az ételeket

– Napjainkban a legtöbb konyha kisebb-nagyobb mértékben gépesített. A paraszti időkben milyen konyhai eszközök álltak rendelkezésre?

– Ha a polgárosodás előtti időszakot nézzük, akkoriban szinte minden eszköz házilag készült, csak a speciális tudást igénylő darabok származtak mesteremberektől. Az edényeket fazekas, a fémeszközöket kovács, rézműves készítette. A főzés nyílt lángon, kemencében, katlanban, rakott tűzhelyeken történt. Később egyre több iparosok által készített eszköz került paraszti használatba, de minden kézi erővel működött.

– Mit sütöttek, főztek karácsonyra? Milyen ételek kerültek minden asztalra?

– A katolikus vidékeken a 20. század elejéig a szigorú böjt határozta meg a karácsonyesti étkezést. Miután sót, kenyeret, vizet, esetleg savanyúkáposztát ettek napközben, este is csak növényi eredetű leves és tésztaétel került az asztalra. Bab, lencse, aszalt gyümölcs, tészta mákkal, dióval. Az ünnepi vacsorát az éjféléi mise után költötték el. Református területeken nem jellemző a kötött étrend, általában a más ünnepeken is szokásos ételeket főzték.

– A paraszti kultúrában volt-e valamilyen mágikus jelentése az ételeknek, mint pl.: méz, alma stb..?

– Az ételek egy része az egyházi szimbólumrendszerben is szerepel és ehhez kötődő a hozzá fűződő szokás vagy hiedelem, legtöbbjüket azonban a lezáró, rontáselhárító, szerencse-, bőség- és egészségvarázsló szokásokban betöltött szerepe miatt fogyasztották ilyenkor is. Általánosan elterjedt a fokhagyma, méz és dió, mint ilyen célból elfogyasztott vacsorakezdő fogás. Az alma a család egységét, a szépséget, az egészséget szimbolizálja, a dió termékenységszimbólum, az apró magvak, mint a mák, a szaporaságot, bőséget jelképezik.

– A régi időkben honnan szerezték be, és hogyan tárolták a hozzávalókat?

– A paraszti rétegen belül is elég nagy különbségek voltak a lehetőségekben. Ideális esetben az alapanyagok nagyrészt saját gazdálkodásból származtak, amit nem tudtak megtermelni, azt a vásárokon szerezték be. A növényeket aszalással, savanyítással, befőzéssel, megfelelő tárolással, vermeléssel őrizték meg, a húsféléket füstölve, sózva-szárítva.

– Hogyan nézett ki az ünnepi asztal? Különbözött-e a hétköznapitól?

– Az éjféli mise előtti étkezéshez sok helyen piros, fehércsíkos abroszt használtak, amit a miséről hazatérve fehérre cseréltek. Szénát, szalmát, diót, magvakat szórtak az abroszra, az asztal alá eszközöket, szerszámokat helyeztek abban a hitben, hogy a karácsony éjszaka szentsége természetfeletti erőt ad nekik. Sok helyen a terített asztalt egész éjszaka, van ahol „kiskarácsonyig”, vagyis szilveszterig nem szedték le, hogy az átmeneti időszakban a házba látogató túlvilági lények jóllakhassanak belőle. Az ünnep után a terményeket, morzsákat az állatok elé szórták, bőséget, egészséget biztosítva ezzel.

– Milyen népszokások köthetők kifejezetten a karácsonyi ünnepi asztalhoz, az ünnepi ételekhez?

– A karácsonyi vacsora ünnepélyes keretek között zajlott. Sokat és sokfélét kellett enni, a fogásokat gyakran meghatározott rend szabályozta. Különböző előírások és tilalmak is kapcsolódtak hozzá. Például nem szabadott az asztalra könyökölni, mert kelést kapnának emiatt a csirkék. Az asszonyoknak végig kellett ülniük a vacsorát, hogy jó kotlós tyúkjaik legyenek. Piros almáról ittak vizet, hogy egészségesek legyenek. Az együtt elfogyasztott vacsora a család következő évi együttmaradását biztosította.