Atomenergia nélkül elképzelhetetlen az ellátásbiztonság

A paksi atomerőművet a hazai energiakosár ékkövének tartja a társaság új vezérigazgatója. Horváth Péter János személyében egy, a hazai energetikában, valamint az energetikai piacok működésében és szabályozásában egyaránt jártas szakembert, határozott vezetőt és a sportot – ezen belül a kosárlabdát – szerető embert ismerhetnek meg munkatársai. A vezérigazgató lapunknak adott interjújában azt mondta: az energiakrízisek idején – így napjainkban is – felértékelődik a „jó öreg, megbízható” atomenergia, ami Paks esetében a kiszámítható, biztos jövőt is jelenti.

– Milyen szakmai és személyes háttérrel érkezett Paksra, az atomerőmű élére?

– Pályafutásom során mindig is az energetikában dolgoztam, úgy itthon, mint külföldön. A szénhidrogéniparban kezdtem dolgozni, majd a hatósági munka irányítására kaptam megbízást. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalban két elnöki ciklust is volt szerencsém betölteni, a kettő között pedig a Mátrai Erőmű operatív vezetését is elláttam. Ott megtapasztaltam, milyen összetett feladat egy erőmű irányítása: vezetőként a technológiai rendszerek működésének biztosítása mellett a dolgozói közösség bizalmát is meg kellett nyernem, hogy erősíthessem az éppen aktuális feladatok megoldásához szükséges elköteleződésüket. Megtanulhattam, milyen fontos az üzemviteli és karbantartó személyzettel folytatott folyamatos párbeszéd és együttműködés, valamint a vezetői személyes jelenlét a munkaterületen.

– Milyen célkitűzésekkel, elképzelésekkel kezdte meg a munkát az atomerőműben?

– Ahogy azt már az erőmű munkavállalói fórumán is említettem, az atomerőmű immár több mint 40 éve a hazai energiakosár megbízható és nélkülözhetetlen eleme; vagy ahogyan ott fogalmaztam: a hazai energiakosár ékköve. Ez az évtizedeken áthúzódó kiemelkedő teljesítmény lenyűgöző, pláne olyan távlatok birtokában, mint például a további üzemidő-hosszabbítás. Hasonlóan nagyra értékelem az itt dolgozó kollégákat, hiszen csak azért beszélhetünk a kiemelkedő atomerőműves teljesítményről, mert azt egy kiváló kollektíva működteti. Más energiatermelési technológiák több nemzedéket is kiszolgáló, folyamatosan irigylésre méltó teljesítményre nem képesek. Ez a több generáción is áthúzódó, kiegyensúlyozott és magas színvonalú műszaki teljesítmény minden elismerést megérdemel, és meg kell, hogy érdemeljen mind a fogyasztók, mind a hazai lakosság, az európai energiapiac, a mindenkori kormányzat és a tulajdonos részéről egyaránt. A magam részéről ezt a már „megszokott” trendet akarom tovább folytatni, az „ékkő” további gondos csiszolásával.

– Milyen benyomásokra tett szert az első munkanapokon?

– Az első pár nap az ismerkedésé. Ismerkedés a kollégáimmal – vezetőkkel és beosztottakkal –, a létesítménnyel, a várossal, a környékkel, és többek között például a média képviselőivel. Volt szerencsém a Paks FM stúdiójában is bemutatkozni a város lakossága előtt. Úgy érzem, hogy nagy az érdeklődés a vezetőváltás kapcsán a társaságon belül és kívül is. A kollégák és a város lakói között is – akikkel eddig találkoztam – tiszteletet és főként kíváncsiságot éreztem. Paks egy nagyon szerethető kisváros, ahol jó élni. Az atomerőmű jelenléte létbiztonságot és prosperitást ad a településnek és a környék lakosságának. A sportélet kiemelkedő, hiszen nem sok magyar város büszkélkedhet első ligában küzdő futball- és kosárlabdacsapattal, vízisportokon és dzsúdón nevelkedő ifjúsággal, az olimpiai és világbajnokok egy főre eső arányáról nem is szólva.

– Hogyan látja az atomerőmű következő egy, öt, tíz évét? Melyek a legfontosabb feladatok, amelyek a vállalat előtt állnak?

– Nem vagyok jövőbe látó. A piaci folyamatok és a politikai és gazdasági környezet időszakonként olyan gyorsan változik, hogy azok alapján ilyen pontos becslésekre nem is vállalkoznék. Ami biztos, az az atomenergia jövője Magyarországon és Pakson. Atomerőmű volt, van és lesz, legalább az évszázadunk végéig, amint Paks II. is megépül. Ez annyit jelent, hogy egy, öt, de tíz vagy ötven év múlva is lesz működő atomerőmű, prosperáló város, és az atomenergia használatából eredően versenyképes magyar gazdaság. A fiatalok, a gyermekeink számára lesz kiszámítható jövőkép, munkahely, és egy minden iparágat minőségben és műszaki színvonalban húzó ágazat. Az egységes európai árampiac jelentette kihívásokra persze alaposan fel kell készülni. Gondos és alapos tervezéssel, precíz, a határidőket pontosan betartó végrehajtással képesek vagyunk és leszünk a jövőben is a piaci kihívásoknak megfelelni.

– Mi várható a kiemelt projektek – további üzemidő-hosszabbítás, Termelési Alrendszer Működésfejlesztési (TAMF) Projekt – szempontjából?

– Még mindkét projekt esetében meg kell ismerkednem a részletekkel, a műszaki és gazdasági kihívásokkal, de azt hiszem, hogy a hazai döntéshozatal csúcsfórumainak elköteleződését követően fel sem merülhet az a kérdés, hogy a paksi atomerőmű élettartamának hosszabbítására az egész nemzetgazdaságnak szüksége van. Kíváncsian várom a szakmai területek beszámolóit a kiemelt projektek eddig elért eredményeiről és költség-haszon elemzéseinek eredményéről.

– Milyen szerepe van/lesz a jövőben az atomenergiának az energiamixben? Hogyan látja az atomenergia nemzetközi szerepét?

– A hazai energiakosárban 2050-re – a mai víziónk és vállalásaink szerint – más nem lesz, mint atomenergia és megújuló energia. A megújuló energiaforrások elterjedése meglódult hazánkban az elmúlt években. Most az ellátás biztonságára kerül át a hangsúly. Ez atomenergia nélkül elképzelhetetlen. Persze hamarosan szükség lesz az energia tárolását elősegítő technológiákra is, és jelentős fejlődés várható például a hidrogéngazdaság, elektromobilitás, energiahatékonyság, a hálózati rugalmasság és az energiaközösségek terén. Korábbi munkahelyemből nézve úgy tűnik, hogy éppen egy energetikai technológiai forradalom elején vagy inkább közepén vagyunk – gondoljunk csak a paksi villany vagy hidrogén hajtotta buszos tömegközlekedésre. Mindezek mellett a lakosság éppen a közelmúltban bizonyította be, hogy az energiatakarékosság terén is lehet előrelépni, hiszen mind a földgáz-, mind pedig az áramfelhasználás terén jelentős megtakarításokat értek el. Az üzletekből is eltűntek a Wolfram égők és a helyüket csendben felváltották a kisfogyasztású Led-es égők és világítótestek. Ezek működtetéséhez is energia és atomenergia kell! Ami az atomenergia nemzetközi szerepét illeti, hasonló a helyzet, mint 1996-ban Svédországban. Jön egy száraz nyár, a víztározók leürülnek és kiszáradnak, és akkor nem marad más, csak a „jó öreg, megbízható” atomenergia. Látható, hogy Európában is változik a közhangulat az atomenergia javára. Persze egy ekkora gépezet, mint az Európai Unió – az adminisztrációja és a lakosság közvéleménye – olyan, mint egy nagy teherhajó: csak lassan képes fordulni. De már elmozdult! Ha a közhangulat pozitívan változik, akkor arra a nukleáris iparnak csak egyféleképpen lehet válaszolnia: biztonságos üzemvitellel, megbízható termeléssel, a legmagasabb műszaki színvonallal, egyfajta ágazati példamutatással, itthon és külföldön.

– Milyen együttműködésre, kapcsolatra lesz szükség Paks I. és Paks II. között?

– Az utunk egy, persze Paks városával együtt: az atomenergia megtartása hazánk energiakosarában. Gondoljunk csak bele: ez egy évszázados projekt! A terveink szerint 2052-57-ig működő Paks I., a 2030-as években induló és az évszázad végéig áramot és távhőt (talán hidrogént is) termelő Paks II., valamint az ezekhez kapcsolódó leszerelési és kiégett üzemanyag elhelyezési projekt a maga kutatási, fejlesztési feladataival: legalább három generációt felölelő feladat- és munkalehetőség, a városnak és a régiónak pedig prosperitás. Lehet ezt közös szerepvállalás és együttműködés nélkül megoldani? Azt hiszem, a választ ezután már könnyű megfogalmazni.

– Mi a legfontosabb üzenet, amelyet a vállalat dolgozóival megosztana?

– Még nem volt időm megismerkedni minden kollégával. Vezetői tapasztalatom azt mutatja, hogy a vezető helyszíni jelenléte és kapcsolattartása sok problémára megoldás, még akkor is, ha egyes kérdéseket nem áll módunkban egy adott helyzetben vagy pillanatban megoldani. Az első héten mindennap a vállalati étkezdében ebédeltem. Vártam, hogy lesz olyan bátor kolléga, aki leül mellém, és közösen elfogyasztva az ebédet, megosztja velem a munkahelyi gondolatait, vagy csak beszámol a kosárcsapat múlt heti győzelméről. Eddig egyedül maradtam, de bízom benne, hogy majd olvad a jég. Nyitottság, a problémák kölcsönös megvitatása, elkötelezettség, hatékony problémamegoldás – ezekre mindegyikünknek szüksége van, legyen szó vezetőről vagy beosztottról, fizikai vagy szellemi dolgozóról.

Szabó Vanda

(Forrás: Paksi Hírnök 2023. február 10-i lapszám)