Térkép készült a lussoniumi római temetőről

A mai Paks melletti Dunakömlőd felett elterülő, nem túl széles löszfennsík, a Bottyánsánc, mindössze 220 méter hosszú és ma már helyenként csak 30 méter széles. Ezen a kis területen létesült egykor egy római határerőd és az a kuruc földvár, melyről a nevét is kapta a domb. Lussonium jól ismert római romkertként, a város egyik jelképévé vált. A romkert azonban csak az erőd közvetlen környezetét fedi le, maga a település és a korabeli temető jóval nagyobb területen feküdt. Többéves munka után idén készült el a római temető térinformatikai feldolgozása, és állt össze annak térképe, melyet ebben a cikkben mutatunk be.

Az erődöt körülvevő falusias település, római nevén vicus kutatása valamivel kevesebb figyelmet kapott az erődénél. Az erődtől északra fekvő területen egy lakóház (itt kerültek elő a katonai diplomák 1969-ben), tárolóvermek, kemencék és egy kőből épített ház nyomait tárták fel. A déli részen pedig főként gazdasági rendeltetésű objektumokat találtak, akárcsak az erődtől nyugatra elterülő dombon. A vicus kiterjedését a korábbi ásatási eredmények alapján sokkal szerényebb méretűnek tartották, de a nyugati dombon folyó ásatások során előkerült régészeti jelenségek bizonyítják, hogy még az erődöt körülvevő dombokra is kiterjed. A pannóniai erődöket körülvevő vicusok között nem ritka az ilyen nagyméretű település, valószínűnek tűnik, hogy Lussonium esetében is ezzel számolhatunk.

Bár Lussonium római kori erődjének kutatása már 1969-ben elkezdődött, a hozzá tartozó temető feltárására pontosan 40 évet kellett várni. A település és a tábor temetőjének azonosítása sokáig eredménytelennek bizonyult. 2008-ban a római kori erődtől északnyugatra elterülő dombon több sír is előkerült, ahol a műszeres lelőhelyfelderítés elvégzése után, 2009-ben megkezdődtek az ásatási munkálatok is.

Az első években két sírkamra is előkerült, melyek körül rengeteg, a korszakra jellemző temetkezés szintén, de kezdetben csak egy 10 méter széles sávban, egy telken tudtunk kutatómunkát végezni. Ezt bővítettük ki később a domb más területeire és a szomszédos telkekre is. Jelenlegi tudomásunk szerint 118 sír található a területen, de a temető ennél bizonyosan nagyobb lélekszámú volt, hiszen az eddigi feltárási helyszínektől délre és északra is találtunk szórványleleteket a terepbejárások során, melyek még mindig nincsenek feltárva.

Az előkerült római sírok szinte kivétel nélkül a római császárkor késői időszakára keltezhetők, de rajtuk kívül előkerültek más korszak objektumai és leletei is, késő bronzkori, kora vaskori urnasírokat, vaskori sírt és egy, a neolitikum időszakára keltezhető lakóházat is találtunk a területen. A feltárt sírok körülbelül 80 százaléka egyszerű földsír, 20 százaléka viszont úgynevezett épített sír volt, melyek a római kori temetkezési szokások változatosságára utalnak.

Szabó Antal, Szabó Tibor/Paksi Városi Múzeum