Átadták a Tisztes polgár kitüntetéseket

A délelőtti megemlékezés után este a Csengey Dénes Kulturális Központban folytatódott a március 15-i városi ünnepi programsorozat, ahol Szabó Péter, Paks polgármester mondott beszédet. Átadták a Tisztes polgár kitüntetéseket, a díjazottak Győrffy József festőművész és Kovács Mihály, a Paksi Sárgödör téri Présháztulajdonosok Egyesületének főpohárnoka. 

– Konrad Adenauer mondta: „Az életet rákényszeríthet hirtelen, vagy megfontolt döntésekre, de arra sohasem, hogy célok nélkül élj.” Hiszem, hogy ez az idézet rávilágít arra, amiben ma élünk. A napjainkban megélt élethelyzetünk megfontoltságot és sokszor azonnali döntéseket is kíván, de mindig egy nagyobb jó, egy fontos és igaz célért – így kezdte ünnepi beszédét Szabó Péter polgármester, majd így folytatta: úgy, ahogy 1848 tavaszán is e két emberi magatartás öltött testet a közös nemzeti cél érdekében. – Mert a forradalom nagyon érdekes, két emberi vonalon szerveződött. Megjelent benne a megfontolt bölcsesség. Hiszen Deák, Kossuth, Széchenyi, Batthyány 40-es 50-es éveiben járó tapasztalt, megfontolt államférfiak voltak, akik már a forradalom kitörése előtt hónapokkal tárgyalásokat folytatnak a bécsi udvarral a változásokról, egy új Magyarország megformálásáról. S közben ott volt a forradalom egy másik, fiatalabb generációja, a 20-as éveikben járó Petőfi Sándor, Vasváry Pál, Irinyi József. A fiatalok, akik képesek voltak a bécsi tanuló ifjúság példáján felbuzdulva rövid idő alatt ezreket utcára vinni. Hogy az évtizedek óta formálódó nemzeti elképzeléseknek utat törjenek akaratukkal, lendületükkel, félelmek nélküli lelkesedésükkel. Bátor kiállásukkal üzenetek Magyarországnak és a világnak, hogy a fiatalok értékei, akarata, saját életükről, az ország jövőjéről, megújulásáról vallott elképzelései mélyen illeszkednek a reformkori törekvések szövetébe. Mindez pedig azért is lehetett, mert ha léteztek is eltérő vélemények, de az alapcélokban volt megegyezés. A tapasztaltak és az ifjak együtt akarták a nemzet függetlenségét, önrendelkezését, a magyar nyelv megvédését, a sajtószabadságot, az alkotmányos rendet, a politikai foglyok szabadon engedését, nemzeti bank megalapítását, vagyis egy szabad, független, önmaga akarata szerint rendelkező modern államiság létrejöttét – mondta a polgármester.

Feltette a kérdést, hogy mit üzen ma nekünk 1848 forradalma? – Először is azt, hogy az élet gyorsan változó feltételei között szükség van a közös nemzeti célok megfogalmazására. Fontos, hogy őrizzük a forradalom örök és nemes céljait: az emberi szabadság, a jogegyenlőség, a nemzeti szuverenitás, és az ország biztonságos fejlődésének értékeit – húzta alá.

Mint mondta, hiszi, hogy mindezen értékek és a mögöttük feszülő lelki erő és akarat nélkül nemzetünk és városunk közösségének élete sem lehet jövőbe mutató. Mert nehéz időket élünk. Olyan korszak köszöntött ránk, mely egyszerre kívánja tőlünk ’48 hőseinek erejét, emberi tartását, bölcsességét, szívét, nemzeti elköteleződését. – 1848-ban a legyőzendő veszély egyirányból érkezett. A fókuszt nem kellett megosztani. Ma egyszerre vannak jelen az életünkben legyőzendő veszélyként az ember identitását, gyermekeink lelki egészségét egyre agresszívebben és gátlástalanabbul veszélyeztető ideológiák, a migráció veszélye, Brüsszel politikai nyomásgyakorlása és a háború embertelen szörnyűsége, melynek gazdasági hatásait már egy éve, napról napra erősebben érezzük – húzta alá a polgármester, kiemelve, ezekben az időkben jó, ha tudunk tanulni ’48 forradalmáraitól, akik a történelem egy pontján szembenéztek saját helyzetükkel, és mertek változtatni rajta.

– Hiszem, hogy ma a történelem nem forradalmat kér tőlünk. De kéri, sőt elvárja a felelősségteljes szembenézést mindennapi lehetőségeinkkel, a változás bölcsességét és a változtatás erejét. Mi, itt Pakson lassan egy évtizede az elmúlt negyven év legnagyobb változására készülünk. Arra, hogy az évszázad beruházásnak részeseiként együtt biztosítsuk gyermekeink és unokáink jövőjét, megélhetését városunkban. Ennek rendeltünk alá mindent, anyagi és emberi erőforrásainkat egyaránt. Ezért kezdtük meg állami és nagyon jelentős saját forrásainkból a város infrastruktúrájának bővítését, átalakítását. És ennek a történelmi folyamatnak kellős közepén szakadt ránk a szomszédban zajló háború minden gazdasági következménye. Az infláció és az energiaárak robbanásszerű emelkedése. Mindezek egy sajátos helyzetet teremtettek városunkban is, mert a fókuszt nekünk is meg kellett osztanunk. Hiszen jövőnk tekintetében számunkra ma sincs alternatívája az erőmű bővítésének, melynek városra háruló feladatait nem téveszthetjük szemünk elől, mégis figyelmünket a mára, sőt a mostra kell legalább annyira összpontosítanunk. Hiszen az elszabaduló energiaárak és annak mindenre begyűrűző hatásai az elmúlt hetekben nehéz, de felelősségteljes döntések meghozatalát kívánták városunk vezetésétől. A változtatás bölcsességét, mellyel biztosítjuk a paksi családok, idősek, rászorulók mindennapi életének biztonságát, azzal, hogy a megszokott minőségben tartjuk fenn óvodáinkat, segítjük iskoláinkat, szociális intézményeinket és azokat a városi szolgáltatásokat, melyek a mindennapi életünkhöz elengedhetetlenek – összegzett Szabó Péter, hozzátéve, mindehhez szükséges a változás ereje is, hogy együtt fogadjuk el, hogy a mostani új helyzet új szemléletet és felelősségvállalást kíván mindannyiunktól. Mert negyvennyolc öröksége azt is jelenti számunkra, hogy a változás útján minden jószándékú ember gondolatára, tudására, tenni akarására szükség van. A tapasztaltak higgadt bölcsességére, tudására, elköteleződésére. És a fiatalokra, akik Petőfi, Vasváry generációját jelentik ennek a városnak – hangsúlyozta.

Beszédének zárógondolataiban Adenauer szavait idézte, miszerint: „Jelenünk a múltban született, jövőnknek pedig most formáljuk maradandó arcát.” – Legyünk büszkék 1848 hőseire, akik 175 évvel ezelőtt példát mutattak, és jövőt építettek nekünk, maiaknak, hogy szabadságban élhessük életünket. Tegyük mindezt mi is korunk kihívásaira válaszolva a jóakarat, az önzetlenség, az összefogás és a felelősségvállalás lelkületében önmagunkért, gyermekeinkért, unokáinkért. A békés, biztonságos és félelmek nélküli szabadságra épülő jövőnkért – húzta alá.

Hagyományosan a március 15-i esti városi ünnepségen adják át a Tisztes polgár kitüntetéseket. A díjat azok elismerésére alapították, akik a város életében jelentős szerepet töltenek be, személyes emberi példamutatásuk és életpályájuk révén a város megbecsült polgárai, valamint több mint húsz éve Pakson élnek. Az elismerést 2012 óta adják át, minden esztendőben ketten vehetik át. Az idén a díjazottak Győrffy József festőművész és Kovács Mihály, a Paksi Sárgödör téri Présháztulajdonosok Egyesülete főpohárnoka, akik az elismerést Süli János országgyűlési képviselőtől és Szabó Péter polgármestertől vehették át.

Győrffy József jelentős szerepet tölt be Paks város életében, személyes emberi példamutatásával társadalmi szerepvállalásával és életpályája révén a város megbecsült, köztiszteletben álló polgára. Győrffy József egy Baja melletti faluban, Dávodon született 1948-ban. Az általános iskola befejezése után papírgyártást tanult Dunaújvárosban. Technikusi végzettséget szerzett. Tanulmányait pár évvel később a Könnyűipari Műszaki Főiskolán folytatta, de nem fejezte be, mert 1983-ban elhelyezkedett az atomerőműben. Akkor költözött Paksra. Ezután munkájához kapcsolódóan vegyésztechnikusi végzettséget szerzett. A Paksi Atomerőmű Vállalatnál művezető, majd technológus volt. 2003-ban, nyugállományba vonult, hogy minél több időt tölthessen festészettel. A festészet és a rajzolás iránt már gyermekkorában nagy vonzalmat érzett. Később is, ha tehette, minden szabad idejét ennek szentelte. Művészeti ismeretek és a technikák elsajátításában segítségére voltak a különböző szakkörök, tankönyvek és a művésztársak. 1986-ban bekapcsolódott a paksi művelődési házban a Hopp-Halász Károly által vezetett alkotókör munkájába. Győrffy József tagja volt a Tolna megyei Art 999 művészcsoportnak és a paksi AlternArt Egyesületnek. Jelenleg tagja az Országos Képző és Iparművészeti Társaságnak, ami táborozási és kiállítási lehetőségekkel is jár. Négyféle technikával dolgozik: olaj, pasztell, akvarell, tűzzománc. Szereti a természetet, amely alkotásai kimeríthetetlen forrása. Célja, hogy a felsorolt technikákkal megörökítse Paks város utcáit, nevezetes épületeit, a Duna-partot, és ezeket az alkotásokat máshol is bemutathassa. Bárhol van kiállítása a kiállított alkotások zömét paksi képek alkotják. Számtalan önálló és közös kiállítása volt már, Tolna megyében, az országban és külföldön. Ezek közül különös jelentőségű volt számára 2008-ban, az önkormányzat megbízásából, a Budapesten a Dunapalotában Mözsi Szabó István és Kovács Ferenc festőművészekkel közös tárlat, valamint Kaposváron a Turinform Irodában a Paks város bemutatását ábrázoló tűzzománc képek. Képei vannak még Paks testvérvárosaiban. Győrffy József alkotásai megtekinthetők középületekben, például a paksi polgármesteri hivatalban, a balatonfüredi rekreációs központban, az atomerőműben. A dunakömlődi templom stációképeit is ő készítette tűzzománcból, melyeket az akkori püspök, Mayer Mihály szentelt meg. Ugyancsak ott látható a Szent Mónika-olajfestménye. Képei szerepelnek a Négyszemközt a természettel és a Magyar kézművesség című könyvekben. A város több alkalommal is az ő képeit adományozza a kitüntetetteknek. A város ismert alkotója, gyermekrajzpályázatok zsűritagja, a Paksi Tükör című folyóirat alapító szerkesztőségi tagja.

Kovács Mihály tősgyökeres paksi családból származik. 1986-tól dolgozott a Paksi Atomerőműben, a külső technológiai osztályon, épületgépész technikusként. A Paksi Atomerőmű Dolgozóinak Szakszakszervezeténél, vagyis a PADOSZ-nál két cikluson keresztül, több mint száz tag által választott főbizalmiként látta el szakszervezeti feladatát, nyugállományba vonulásáig élvezte a tagság bizalmát. Ahol feladatot vállal, ott aktív szereplője, motorja a közösségépítő munkának, az ezt szolgáló rendezvényeknek. Az Együtt a parlagfű ellen Alapítványnál évtizedeken át kurátorként látott el segítő, támogató feladatot. A ’90-es években az alapítvány által meghirdetett és a környékbeli településekre is kiterjesztett parlagfűgyűjtési akciók egyik lelkes szervezője volt. A katolikus egyházközségnél világi képviselőként tevékenykedett. Újabban egy kirándulós, kerékpáros programokat szervező csapat oszlopos tagja. Kovács Mihály a szüleitől örökölt Sárgödör téri présházát eredeti formájában újította fel, és egyike volt azon tulajdonosoknak, akik a présházak és a tér sorsát szívügyüknek tekintették. 2001 májusában összeültek és megalapították a Paks Sárgödör Téri Présháztulajdonosok Egyesületét. A Márton-napi újboráldás és a Sillerfesztivál kedvelt városi rendezvényként színesíti a helyi kulturális életet. Kovács Mihály az egyesület főpohárnoka, műkedvelő, hobbiborászból mára komoly paksi borosgazdává nőtte ki magát. Borait megméreti országos versenyeken is, ahonnan rendszeresen hoz haza aranyérmeket. 2013-ban és 2022-ben az Országos Sillerfesztivál keretében tartott borversenyen aranyérmes borával elnyerte a Legjobb paksi siller címet. Más településeken maga is részt vesz borbírálatokon. Szívügyének tekinti a paksi borok minőségének, elismertségének emelését, régi hírnevének visszaszerzését. Sokan nem tudják, de erősen kötődik a Paksi Életfa Idősek Otthonához édesanyja révén, aki több mint 13 évig volt az otthon lakója. A dolgozók számára jóleső érzés, hogy Kovács Mihály azóta sem felejtette el őket, a mai napig számíthatnak rá. Az évek során önzetlen felajánlásaival szebbé tette a lakók hétköznapjait, számos alkalommal tartott számukra borkóstolót a tőle szokásos humoros előadásmódjával. Több csapatépítő tréning jó hangulatához járult hozzá a borral kapcsolatos érdekes, mulatságos írások ismertetésével. Kovács Mihálynak is hozott nehézségeket az élet, melyeken a gyermekei, az ő szeretetük segítette át.

Az esten Benned él a magyarság címmel Udvarhelyi Boglárka Tünde operaénekes és Kautzky Armand színművész műsorát láthatta a közönség. Az ünnepség zárásaként Leber Ferenc alpolgármester mondott pohárköszöntőt.

A délelőtti városi megemlékezésről ide kattintva olvashatnak összefoglalót.