Jó napot, mi újság? – Fricz Anita

Évek óta végez állatmentő munkát Fricz Anita, a Paksi Angyalok az Állatokért Alapítvány vezetője. Sorozatunkban ez alkalommal őt kérdeztük: jó napot, mi újság?

Ha valaki sérült kutyát talál vagy örökbe adná kedvencét, köztudott, hogy bátran szólhat Fricz Anitának, a Paksi Angyalok az Állatokért Alapítvány vezetőjének. Az alapítványt egy néhányfős baráti társaság hozta létre évekkel ezelőtt, abból a célból, hogy a paksi gyepmesteri telepre kerülő kutyákon segítsenek. Anita próbálja az anyagi hátteret biztosítani az alapítványnak, hiszen ezek a kutyák állatorvosi ellátást, oltásokat, csipet kapnak, megszabadítják őket az élősködőktől, és ivartalanítják, úgy mehetnek új gazdához, és ez nagyon költséges. Mint mondja, szerencsére vannak állandó támogatók, többen kutyatápot vásárolnak rendszeresen az alapítványnak, amely már az adó egy százalékára is jogosult, így most, az adóbevallási időszakban ők is nagyon várják a felajánlásokat. Dr. Merész Laura, az alapítvány elnöke állatorvosként hatalmas segítséget jelent a telepen. A Kölesdi úti gyepmesteri telep önkormányzati fenntartású, nem azonos a kutyamenhellyel. Ide kerülnek az utcán talált kutyák, két hétig kereshetik őket a gazdáik, akik, ha nem jelentkeznek, a kutyák 45 nap türelmi idő után elaltathatók. – Úgy tudok segíteni Rauh Konrád gyepmesternek, hogy együtt keresünk gazdákat a kutyáknak, amiben a Paksi Angyalok az Állatokért Alapítvány is közreműködik – mondja Anita. Az alapítvány közösségi oldalára folyamatosan fotózza a telepre kerülő kutyákat. Ha van érdeklődő, akár naponta többször bejön Paksra, hogy megmutassa az állatot. Azt vallja, hogy nagyon fontos a személyes találkozás. – Volt, aki úgy érkezett, hogy mindenképpen kölyköt szeretne örökbe fogadni, de végül egy egyéves kutya lett a társa. Adtak le altatásra 13 éves kutyát, akinek elaltatását az állatorvos nem tartotta indokoltnak, megműtötték és új gazdára lelt – idézte fel Anita. Azt is elmondta, hogy ezt a tevékenységet napközben akadálytalanul tudja végezni, mivel munkahelyén az Akáckert Idősek Otthonában éjszaka dolgozik immár kilenc éve. – Közel állnak hozzám az idős emberek, szívesen hallgatom a verseiket, a történeteiket, sokat nevetünk együtt – mondta. Anita arról is beszélt, hogy Pakson, panelházban nőtt fel. Mindig voltak állatai, megesett, hogy egy gyíkocskát vitt haza. Most Domboriban él a párjával, és korábbi kapcsolatából született lányával, Veronikával, aki tizenhárom esztendős. Természetesen kutya is van a családban, nem is egy, hanem öt. Van közöttük a Duna-parton talált és a telepről örökbe fogadott négylábú is. De van, amikor még népesebb a csapat, mert ha egy kutyát nem lehet a telepen elhelyezni, mert például gyógyszerezni kell, Anita átmenetileg hazaviszi. Elszomorítja, hogy az állattartási morál mélyponton van. – Jó példa erre, hogy a közelmúltban valaki papírdobozban rakott ki kiskutyákat a cseresznyési híd lábánál. A koronavírusjárvány miatt sokan szereztek be kutyát, hogy ne legyenek egyedül, illetve hogy kutyasétáltatás apropóján kimehessenek az utcára. Mostanra ezek a kutyák feleslegessé váltak… A legtöbben azonban költözés miatt kényszerülnek megválni kedvenceiktől – összegzett Anita. Kitért arra, hogy néha úgy érzi, belefáradt a gazdikeresésbe, az alapítvány fenntartásába, de a pozitív élmények, a hálás gazdák és örökbe fogadott kutyák adta élmények inspirálják arra, hogy ne adja fel az állatmentő munkát. – A lányom is biztat, visszaránt a valóságba, amikor fel akarom adni. „De mi lesz akkor a kutyákkal?”, kérdezi. Nagy állatbarát, állatorvos szeretne lenni – mondja Anita, aki azt is elárulta, hogy szeret kertészkedni, de a legtöbb szabadidejét a kutyákkal tölti. Mint mondja, gyakran vágyik arra, hogy úgy mehessen ki a telepre és szeretgethesse meg az állatokat, hogy nem nyomja a vállát a sok feladat, a gazdikeresés terhe.