Pupp Réka: felkészülés és versenyek

Pupp Réka, az Atomerőmű SE dzsúdósa jelenleg harmadik az 52 kg-os súlycsoport világranglistáján, és ötödik az olimpiai kvalifikációs listán. Tavaly decemberben Jeruzsálemben a Masters viadalon bronzérmet, idén februárban Párizsban a Grand Slam tornán ezüstérmet nyert. Márciusban újabb Grand Slam versenyek következtek, Taskentben és Antalyaban is felállhatott a dobogó harmadik fokára. Legközelebb Dohában a világbajnokságon lép tatamira május 8-án, addig hazai és nemzetközi edzőtáborokban készül.

– Nagyon szoros az élmezőny a súlycsoportodban. Mindig együtt versenyzel a konkurenciával, vagy figyelitek, ki mikor, hol indul?

– A nagy versenyzők azért megnézik a nevezési listákat, hogy a riválisok közül ki melyik versenyen indul. Egy Grand Slamen szerzett jó éremmel jócskán lehet gyarapítani a pontok számát. Viszont a középmezőnybe tartozó versenyzőknek muszáj minden versenyre elmenniük. Mivel ingadozóbb a teljesítményük, nagyon jó, ha egyszer-egyszer elcsípnek egy érmet. A topversenyzők nem indulnak el minden versenyen, inkább próbálnak formát időzíteni, hogy biztosan éremmel zárják az adott versenyt. Az olimpiai ranglistával még csak az első évben vagyunk, ami tavaly június óta tart, és most zárul a vébével. Azután a szerzett pontok duplán számítanak majd.

– Befolyásolja például a távolság, hogy elindulsz-e egy versenyen?

– Vannak olyan Grand Slamek, ahova úgymond nagyon furcsán mennek a repülőgépek. Nagyon messze van Tokió, év végén ezért nem utaztunk el a Grand Slamre. Ráadásul szinte minden súlycsoportban elindul négy japán, közülük három általában érmes, tehát pontügyileg és költségvetés szempontjából sem éri meg. Úgyhogy vannak tényezők, amik befolyásolják a versenyprogramot. Nyilván jobb egy olyan versenyre elmenni, mondjuk Párizsba vagy Antalyába, ahova van közvetlen repülőjárat. Én jobban szeretek itthon lenni egy verseny előtt a saját környezetemben, mint több nappal korábban kimenni.

– A versenynaptárt nézve, egyre több a Grand Slam. Miért van ez?

– Most már szinte minden versenyt felminősítettek Grand Slammé, Grand Prix már alig van. Mondjuk a Grand Slam győzelem ezer pontot ér, a Grand Prix hétszázat. Ennek előnye és hátránya is van. Ha minden igaz, már csak két Grand Prix van, az egyik Zágrábban, a másik Ausztriában.

– Az eltelt hónapokban voltál edzőtáborban Párizsban, Nymburkban, Tatán, Pakson. Kikkel tudsz edzeni?

– Most Bor Barnától jöttek föl kisebb fiúk, akikkel még tudok küzdeni, mert a mi csoportunkban az ifik már nagyon megnőttek. Egy 60-66 kg fölötti fiú egy 52 kilós lánynak már nem a legjobb edzőpartner. Nyilván figyelnek rám, de én meg nagyon nem szeretem, amikor érzem, hogy nem adnak bele mindent. Amúgy mostanában nagyon sokat utazunk, az elmúlt egy hónapban talán három-négy napot edzettem itthon. Akkor is inkább a kondimunkát csináltuk, mert a küzdelmet a táborokban végeztem. Tatára vagy Dunavarsányba járunk szövetségi edzőtáborba, emellett rengeteg nemzetközi is van. Az idén az a koncepció, hogy egy nemzetközi tábor után egy közös itthoni összetartás van.

– Nagyjából tizennégy hónap van a párizsi olimpia kezdetéig. Megvan már a hoszszú távú programotok?

– Pontfüggő, a világbajnokság után, amikor már kétszer annyit ér egy helyezés, akkor is érmeket kell szereznem. Konkrét tervünk még nincs, maradunk az eddigi tematikánál, havi egy-két verseny, hogy felkészülni is tudjak, és megméretés is legyen. De biztosan sok versenyem lesz még az olimpiáig.