Jó napot, mi újság? – Márkus József

Sokat adott neki a labdarúgás és ő is a paksi futballnak. Márkus József előbb játékosként erősítette a PSE csapatát, majd tíz éven át edzőként. A napokban töltötte a nyolcvanat, s bár kifejezetten számvetést nem készített, azt bizton állítja, ez az időszak meghatározó volt az életében.

– A nyolcvan miatt? – reagált Márkus József a felkérésre, hogy szerepeljen lapunk portré rovatában. Immár a személyes találkozásnál feltett kérdésre, miszerint a kerek születésnap alkalmából készített-e életösszegzést, azt mondja, nem volt még ideje. A terveket firtató, korántsem tréfának szánt felvetésre visszakérdez – Ebben a korban? –, majd hozzáteszi, ez persze nem jelenti azt, hogy csak úgy él bele a világba, a teendőit mindig megtervezi. A ház körül folyamatosan akad elfoglaltsága, a porta messziről árulkodik a gondos kezekről. Ugyanez igaz a konyhára, az újságírót frissen sült, isteni illatú, és ami még fontosabb, isteni ízű pogácsa várja. „Elkövetőjével”, Marikával, aki gyógyszertári szakasszisztensként dolgozott, 55 éve házasodtak, mindketten faddiak, de közös életüket Pakson kezdték meg, s mivel a gyerekek kirepültek – szerencsére nem messzire –, ma már csupán kettesben élnek a közösen épített Bercsényi utcai házban.

József büszkén mondja, hogy lányuk, Kinga az atomerőműben, tíz évvel fiatalabb fiuk, Zalán pedig a Csengey Dénes Kulturális Központban dolgozik vezető beosztásban. A hangja akkor lágyul el csak igazán, amikor unokáikról kezd beszélni. Rögtön kiderül, hogy ha a gyerekeik nem is örökölték a sport iránti rajongást, az unokák között akad, aki igen. Márk a napokban államvizsgázik a TF-en (ma Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem), ahol egykor nagyapja is labdarúgó-edzői képesítést szerzett, egyébként pedig már dolgozik a Budapesti Honvéd labdarúgó-akadémiáján. Húga, Fanni pedig éppen most felvételizik a testnevelési egyetemre. Lilla tehetséges képzőművészpalánta, művészeti iskolába jár, keze munkáját dicséri a kulturális központ mellett álló mesélő telefonfülke, húga Berta, akit a családban Bebének hívnak, egy kiváló budapesti gimnáziumba nyert felvételt. – Nagy öröm. Ők teszik szebbé az öregkort – összegzi.

Ha már arról esik szó, hogy mi az, ami megszépíti a napjait, nem szabad kihagyni a teljes jogú családtagként számontartott gordon szettert sem. A különlegesen szép tartású, barátságos kutyával mindennap tesz egy sétát József, akivel mindezeken túl nem azért kezdünk el beszélgetni a fociról, mert nincs más témánk és mert ahhoz mindenki ért, hanem azért, mert meghatározó volt az életében, és ő is maradandót alkotott a sportágban Pakson. A városba költözésükkor a Paksi Sportegyesülethez igazolt, ahol öt évig játékosként – kapusként – erősítette a csapatot, tíz éven át pedig edzőként. Az ifjúsági csapattal többször nyertek bajnokságot, a felnőttcsapatot 1978-ban a megyeiből NB III.-ba juttatta, később kétszer játszottak NB II.-es osztályozót. Mindebben – mint felidézi – kiváló partnere volt Váczi László, akit a megbízhatóság példaképének tart. Bár két csípőműtét miatt a mérkőzésekre nem jár, természetesen figyelemmel kíséri a paksi csapat sorsát. – Visszahozták a pályára a játékot. Érzik és értik egymást, szemmel láthatóan egy nyelvet beszélnek – mondja a jelenlegi csapatról. Nemcsak a PSE-nél hasznosította tudását és tapasztalatait, volt edzője a megyei felnőtt- és ifjúsági válogatottnak is.

A labdarúgástól prózai okok miatt búcsúzott el: a családfenntartás miatt civil munkája teljes embert kívánt. Huszonkilenc éven át anyagosztály-vezetőként dolgozott a konzervgyárban, majd annak felszámolása után vállalkozó lett, kocsmát, élelmiszerüzleteket üzemeltetett, kórházakat látott el élelmiszerrel. Éppen tíz éve, hogy nyugdíjba ment.

A labdarúgásnak hála – mint mondja – az élet más területein is hasznosítható készségekre, kapcsolatokra, gondolkodásmódra tett szert, ami segítette az érvényesülését. – Rajongtam a fociért. Mindig többet és többet akartam. Sokat tettem a futballért, de sokat is kaptam tőle – fogalmaz.

Szabó Vanda

Megjelent: Paksi Hírnök, 2023. május 5., XXXII. évf. 9. szám