Megemlékezést tartottak a nemzeti összetartozás napján
Minden nemzet történelmében vannak felejthetetlen pillanatok, vagy mert örök dicsőséget hoztak, vagy mert olyan veszteséget és gyászt, melynek sebei nyomok nélkül sosem fognak begyógyulni, és amelynek fájdalmát csak a szüntelen emlékezés enyhítheti. Mert aki emlékezik, az nem csak nem felejti a múltat, de a jövőjét is annak erejéből és értékeiből akarja élni. Vagyis abból, ami ő maga. Ősei szívéből, áldozatából a múlt öröméből, vesztségeiből. A jelenben pedig ahhoz ragaszkodunk leginkább, amit a múltban egyszer már elveszítettünk – nyitotta beszédét Szabó Péter polgármester a nemzeti összetartozás napján tartott városi megemlékezésen a Táncsics parkban álló emlékműnél.
Beszélt arról, hogy több mint száz éve már annak, hogy elveszítettük a nagy Magyarország területének kétharmadát, lakosságának felét. – Elveszítettünk egy dinamikusan fejlődő, jól szervezett országot. Leszakították rólunk testvéreinket, akiket az elmúlt több mint száz évben folyamatosan megpróbáltak beolvasztani a helyi többségi társadalomba – mondta, majd így folytatta: de éppen ezért nem veszítettük el büszkeségünket, nemzeti identitásunkat, nyelvünket, kultúránkat, vallásunkat, keresztény értékrendünket. – Ahogyan mondani szokták, a fa a viharra a gyökereivel válaszol. A nemzet olyan gyökér és erő, mely csak azok szívében lakik, akik megélték bármikor is a tőle való elszakadás veszteségét – húzta alá.
Mint mondta, éppen ezért bátran kérdezhetjük ma, itt Európa közepén, hogy ki a valódi vesztese Trianonnak? – Nyílván az anyagi javak, a területek, az anyaföld szerint mi magyarok. De lélekben biztosan nem. Hiszen azt látjuk, hogy mindazon nemzetek, akik ránk kényszerítették Trianon szégyenét, napjainkban egyre mélyebb identitásválságba kerülnek. Csakúgy mint azok a magyar politikusok, akik az unió központjában folyamatosan hazájuk ellen szervezkednek. Ennek a politikai oldalnak a tagjai itthon és Európa számos helyén napról napra nehezebben találják saját gyökereiket, és egyre nehezebben tudják megválaszolni, hogy kik ők, honnan jöttek, merre kell, hogy menjenek. Mert ma, csakúgy mint 1920-ban a gazdasági és nagyhatalmi érdekek számtalanszor elvtelenül felülírják az értékrendet, az évszázados gyökereket, a tradicionális európai ember- és világképet – hangsúlyozta.
– De mi éppen veszteségeinkből tanultuk meg, hogy leigázhatják, szétdarabolhatják, elvehetik országunkat, területeinket, de szívünk, élni akarásunk, a testvériségbe és Istenbe vetett hitünk mégis mindenen átemel bennünket. Életet és jövőt ad számunkra. Ezért a nemzeti összetartozás napján azt kérem mindannyiunktól mondjuk el gyermekeinknek veszteségeinket, nemzeti kudarcainkat, és tanítsuk meg őket az ebből fakadó értékrendre, összefogásra, a mindent túlélő reményre, a büszke magyar lélek hordozására és megélésére – zárta beszédét Szabó Péter.
A megemlékezésen, amelynek végén koszorúztak az emlékműnél, ünnepi műsorral közreműködött a Medinai Tamburazenekar.
A magyar országgyűlés 2010-ben határozott arról, hogy az első világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírásának napja, június 4-e a nemzeti összetartozás napja. Kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”