A kilencvenöt esztendős Kovács Sándornét köszöntötték

Kovács Sándornét köszöntötte 95. születésnapja alkalmából az önkormányzat nevében Leber Ferenc alpolgármester. Maris néni tősgyökeres paksi családban látta meg a napvilágot 1928. június 16-án. Hárman voltak testvérek, bátyjai már nem élnek. A Hattyú utcában töltötte a gyermekkorát, ahol a 6-os út építése előtt a Duna még többször „beköszönt” a kertekbe áradásokkor. A Templom téri zárda leányiskolában tanult. Évtizedeket dolgozott a Schmalcz-féle tutyigyárban, amely az államosítás után a Kövendi Sándor Cipész Ktsz. 18. számú fiókja nevet viselte, és az akkor népszerű tájjellegű lábbelit, kötött posztócipőt gyártottak. Miután a főutcai üzem leégett, néhány évig takarítónőként dolgozott az új lakótelepen a munkásszállóként működő panelházakban. Maris néni 1983 óta nyugdíjas. 1949-ben házasodtak össze Kovács Sándorral, aki újvárosi fuvaros volt, dolgozott ő is a tutyigyárban, majd a konzervgyárban. Négy gyermekük született, két fiú és két lány. A férje 1997-ben hunyt el, azóta a gyermekeiktől is végső búcsút kellett vennie. 93 éves koráig otthon lakott, unokái támogatásával ellátta magát, de idővel a járás már nehezebben ment, így tavaly óta a Paksi Életfa Idősek Otthona lakója. Az otthonról jó véleménnyel van, mint mondja, sok program van, köszöntések, ünnepek, társas kapcsolatok, ez az otthoni bezártság után nyitottabb világot hozott neki. Szívesen néz tévét, olvas újságot, és ha kell, segíti nála fiatalabb, de rosszabb egészségi állapotban lévő szobatársát. A jeles évfordulót családi ebéddel ünneplik, a családban öt unoka, hét dédunoka és már egy ükunoka is van. A hosszú élet titka szerinte a mozgalmasság dolgos hétköznapokkal, tevékenységekkel, és hogy az ember ne hagyja el magát.