Hermann Jánost választották az ASE örökös tagjának

Az Atomerőmű Sportegyesület májusi közgyűlésén jelentették be, hogy Hermann Jánost, a kosárlabdacsapat masszőrét a klub örökös tagjai közé választották, azonban a kitüntetés átadására rendhagyó módon majd ősszel, az első hazai kosárlabda-mérkőzésen kerül sor. Az elismerés apropóján beszélgettünk a kitüntetettel.

– Mikor és hol kezdted a szakmát?

– 1989-ben kezdtem el ezt a munkát a PSE-ben, akkor került fel az NB II.-be a csapat, és kellett nekik egy főállású gyúró. Előtte ott is fociztam, de a tanulmányaim miatt felhagytam az aktív sportolással.

– Mikor kerültél az Atomerőmű SE kötelékébe?

– Régebben együtt játszottam Somodi Bécivel, 1991 nyarán ő ajánlott a szakosztályelnök Csűrös Dénesnek. Akkor került ide Juhász Sanyi edzőnek, és ő kért egy gyúrót a csapat mellé. Vagy három hétig fűztek, mire elvállaltam, azóta tizennyolc vezetőedzőt szolgáltam ki.

– Mennyire volt szokatlan a kosárlabda a focihoz képest?

– Gyerekkorom óta mindig a focipályán voltam, a csarnokban bezárva éreztem magam. Három-négy évig az ajtón keresztül néztem az ASE focistáit, ahogy edzenek. Nagyon hiányzott a szabad levegő, előtte kosármecscsen se jártam.

– Mi a dolgod a játékosokkal a mindennapokban?

– Egyrészt elvégzem a segédmunkát: oda kell készíteni a vizet, a jeget, a törölközőt, a zsebkendőt, ezeket hozom, viszem nekik. Másodszor a masszázs, harmadszor a kezelések: lézer, ultrahang, elektroterápia stb. Aztán van az úgymond orvosi ellátás, mert a csapat mellett nincs orvos, tehát a kisebb sérüléseket is én látom el, és néha kicsit pszichológusnak is kell lennem. Aki például nem játszik, kevesebb lehetőséget kap, ott van egy kis morgás, sértődés, akkor megyek át pszichológusba. Elmondhatom, hogy a játékosokkal jóban vagyok, igyekszem oldani a feszültséget, sztorizgatok nekik a régi dolgokról. Folyamatosan képzem magam, bármit hallok, látok, annak utánajárok, megtanulom. Sportmasszőr, gyógymasszőr és fizioterapeuta végzettségem van. Tanulmányoztam a keleti gyógymódokat is, mint például a reflexológia, akupresszúra, aromaterápia, fitoterápia.

– Nagy a különbség egy focista és egy kosárlabdázó gyúrása között?

– Minden sportágban más-más izmokat kell megdolgozni. Annak idején, amikor a dzsúdós Hangyási Lacit gyúrtam, nagyon furcsa volt. Mintha betonból lett volna a háta, de egy kajakos, kenus is sokban különbözik.

– Téged hogy érint, ha nyer, illetve ha kikap a csapat?

– Természetesen annak örülök, ha nyer a csapat, de megpróbálom függetleníteni magam ettől, mert ha beleélem magam a játékba, akkor nem látom, amit nekem látom kell. Figyelnem kell a játékosokat, hogyan mozognak, a bokáikat, hogy fognak talajt. Természetesen nyerni mindig jobb, mintha kikapunk, csak hát én nem gesztikulálhatok, mutogathatok úgy, mint egy edző. Nekem nyugodtan kell ülnöm, és higgadtnak kell maradnom. Sose voltam egy ideges típus, de az évek során egyre jobban lehiggadtam, amúgy hogy tudnék koncentrálni arra, amire szükséges?

– A klubnál végzett munka mellett a férfi válogatottat is gyúrod. Mióta csinálod?

– Az ötödik szövetségi kapitánnyal dolgozom. Zsoldos Andrással kezdtem, utána Mészáros Lajos, majd Braniszlav Dzunics vette át az irányítást. Utána Rátgéber László következett, és most Sztojan Ivkovics a kapitány. Az U20-as válogatott mellett is dolgoztam hat vagy hét évig, Poór Péterrel és Forrai Gáborral. Ez így együtt már nagyon sok volt, május végéig voltam az ASE-val, utána az U20-szal július közepéig, majd a felnőttválogatott, és augusztus végén jöttem vissza a klubcsapatomhoz. Szóval hat-hét éven keresztül nem volt nyaram, végig dolgoztam az egészet. Ötvenkét hétvégéből 44-45-öt dolgozom, nincs hétvégém, hetente hat, de van, amikor mind a hét napon benn kell lenni. De én szeretem ezt az életformát, ezt a pörgős, utazós életet.

– Ezt a harminckét év alatt hogy tolerálta életed párja?

– Szerencsére jól, és ezért hálás lehetek neki. A délutáni edzésekről este kilenc, fél tíz tájban érek haza. Nincs közös vacsora, a hétvégi program nálunk a kosármeccs. A gyerekekkel sem tudtam annyit együtt lenni, amennyit szerettem volna, emiatt is több feladat hárult rá.

– Mit jelent neked az ASE örökös tagja cím?

– Ez egy érdekes kérdés, mert még igazából nem tudtam felfogni. Az évzáró vacsorán Gulyás Robi felállt, és azt mondta: most jövök az elnökségi ülésről, két ünnepeltünk van, Johnny lett az ASE örökös bajnoka – aztán rám nézett – és Dongó lett az örökös tag.