Gastroblues fesztivál 2023

Mi, magyarok szeretünk ünnepelni. Találunk is alkalmat rá, állami és vallási ünnepeink piros betűkkel jelzik a dátumokat a naptárunkban. Ehhez csatlakoznak a családi ünnepek, több is, mint máshol, hiszen a névnapokat például más országokban nem ünneplik. Nagy a nőnap jelentősége, mint az anyák napjának is, de a férfiak sem panaszkodhatnak. Köszöntünk gyermeket ,iskolást, ballagót és diplomást. Nem feledkezünk meg a házassági évfordulókról. Hol szomorúan emlékezünk (pl.Trianon), máskor kirúgjuk a ház oldalát (pl. gyermekünk születésekor). Szinte mindenkinek és mindennek van napja, ünnepelnek a tűzoltók, van méhek napja, pedagógusnap, madarak és fák napja, de éjszaka sem nyugszunk, mert a színházak, a múzeumok éjszakáját is meg kell ünnepelni. Túl vagyunk millenniumi, centenáriumi ünnepeken.

Az idén bicentenáriumot ünnepelünk. A Gastroblues fesztivál főszervezői frappáns módját választották annak, hogy a költőóriás Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját miként emeljék be a 31. fesztivál programjai közé. A Petőfi Kulturális Ügynökség ehhez hatalmas segítséget biztosított, az eddigi fő támogatók az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. és Paks Város Önkormányzata mellett. Azonkívül, hogy jelentős anyagi segítséggel járult hozzá a fesztivál megrendezéséhez, előadással és zenei programmal valósította meg a paksi jeles megemlékezést.

A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Demeter Szilárd saját együttesének, a Loyal Apples’ Clubnak a műsorához olyan hazai előadók dalait válogatta ki, mint az Illés, a Karthágó, Charlie, vagy az Omega. Előzetesen több száz szerzeményt vizsgáltak meg a múzeum munkatársai, melyeket a szabadság vagy szerelem gondolatkörében akár Petőfi is írhatott volna. A dalokat a fesztivál csütörtöki klubnapján elő is adták.

A fergeteges hangulatot Ferenczi Gyuri és az 1ső Pesti Rackák csak fokozták. Ők folyamatosan zenésítenek meg Petőfi-verseket, korábban Petőfi és Petőfilm címmel külön albumot is megjelentettek. A tematikus esttel a paksi fiatal zenekarokat felvonultató rendezvények folytatódtak, hagyományosan a Gastroblues Klubban indult a fesztivál, a Silent Zone, a Rockin’ All Over the World és a Charlie Firpo Blues Band fellépésével.

Már majdnem kezdtük jól érezni magunkat, megvoltak az előkészületek, beharangozók, a műsorfüzet, szólt a zene, amikor Gárdai Gyuri az orrunk alá nyomott egy telefonüzenetet. Majdnem kiesett a pohár a kezünkből. A leghíresebb vendég, az 1969-es woodstocki fesztiválon is fellépő világhírű Miller Anderson nem szállt fel a londoni gépre, hogy hazánkba utazzon, mert nem voltak rendben az iratai. Korábban a covid, aztán betegsége, most pedig figyelmetlensége hiúsította meg a paksi fellépést.

Nos, Miller Andersont nem lehet helyettesíteni, de megoldást keresni sem egyszerű, fesztiválszezonban, hétvégén betölteni az üresen maradt helyet. Végül a főszervezők olyan megoldást találtak, ami telitalálatnak bizonyult. A rozsnyói Pál Balázs Jenő jött, látott és győzött. A korábban Balázs Fecó zenekarában is gitározó zenész kocsiba vágta magát és zenekarát, majd a nagyszínpad nyitónapján már minden babért learatott. Száguldozott a színpadon, leszaladt a közönség asztalaihoz, lábbal gitározott az asztal tetején, pörgött-forgott, óriási show-t csinált. Játszott a kis színpadon is, és a fesztivál zenei műsorát az ASE éttermi fellépésével ő zárta. Jenőnek hála, gitárjátéka, barátsága, szakmaisága feledtette, hogy Miller Andersonra is készültünk, aki mellesleg a Blues MD vendégeként lépett volna fel.

A zenekar motorja, vezetője Szebényi Dániel, aki már a harmadik formációban zenélt Pakson. Daninak nagyon jó éve van, A Dal című televíziós versenyben döntőbe jutott egy csodás lírai dallal, folyamatosan telt házas koncerteken szerepel Tátrai Tibusz godfater. zenekarával, azzal a szupergrouppal, akivel minden szakmai babért learatnak idén, mindenhova hívják, az Ivan and the Parazolban is billentyűzik. Nagyon fut a szekér, de ehhez kell egy olyan társ is, mint Gotthárd Mihály, a gyermekkori jóbarát, akivel a legtöbb formációban játszik, alkot, fellép. Két fiatal, elképesztő tehetségű, kreatív, virtuóz művész, szárnyaló alkotói kedvvel, koncertjeiken könnyed, elegáns, gyakran meghökkentő zenei megoldásokkal. Mindent tudnak, felkészültek, a templomi fellépésükön Dani a templom orgonáját is megszólaltatta. Felejthetetlen volt.

A nagyszínpados produkciójuk vendége Kézdy Luca volt, akit évekkel ezelőtt még Varga János mutatott be a paksi közönségnek. Akkor megszeppent kislánynak tűnt, mára a legfelkapottabb szólisták egyike. Sok paksi fellépésen van túl, friss, önálló lemezének dalait is megismerhettük. Luca a ma zenésze, mindent ő csinál. Nála nem zavaró a pedálok, „kütyük” használata, a looping technika alkalmazása, a különböző hegedűszólamok, pizzicatók, ritmusok felvétele, keverése, azokra improvizálni. A Blues MD Lucával az egész fesztivál legmagasabb szintjét produkálta. Ezt hozta el nekünk a templomba is, ahol az akusztika nagyszerű hátteret biztosított a lemez dalaihoz. Azt halkan jegyzem meg, hogy Dani és a főszervező, Gárdai Ádám közt egyeztetések zajlottak a jövőre vonatkozólag a templom kertjében. Aztán már itt sem voltak, Gotthárd Misi egyhetes kisfiához sietett, Dani pedig kedvesével a horvát tengerpart felé vette az irányt.

A pénteki napot súlyos program zárta.  A szerb klasszis, Nenad Zlatanovic jelentősen lefogyott mára, talán ennek köszönhetően energikusabb lett, dalai, feldolgozásai a csarnokban és a templomban is hozták a magas színvonalat. A templomi koncertek mindig jótékonysági célokat szolgálnak. A belépők árát a főszervező Gárdai család a kárpátaljai Visk testvérváros magyar nyelvű óvodájának működésére ajánlja fel.

A délutáni forróságban üde színfoltot jelentett Pleszkán Écska és Ratkóczi Huba akusztikus duója. Az idén szerepeltek az Európai Blues Unió rendezvényein, ami zenei versenyt, kiállításokat, konferenciákat, zenei bemutatókat foglal magában, és ahol e kettős képviselte hazánkat. Idén 21 ország vett részt a rendezvényen, melynek a paksi Gastroblues fesztivál is tagja.

Korábban a T. Rogers zenekar is a Gastroblues küldöttséggel vett részt az uniós találkozón. Most Chicago Blues Union elnevezés alatt egy igazi legendával érkeztek Paksra. Fekete Jenő gyakori fellépője volt a fesztiválnak korábban, ezért sokan voltak kíváncsiak, mi van az őszülő sztár tarsolyában erre az alkalomra. Kovács Ferciék megadták az alapot, és a jó hangulatú együtt zenélés végeztével a népszerű muzsikus önfeledten koccintott a régi paksi rajongókkal.

A blues és rockzene férfias műfaj, legalábbis ez az általános vélemény. A paksi fesztiválok történetében azonban a női előadók különleges figyelmet kapnak. Szakmaiságukban soha nem hagytak támadási felületet. Viszont mindig hozzátettek valamit, ami miatt a szigorúbb blues rajongókat is megvették kilóra. Korábban Ana Popovic, Chantel McGregor, Maggie Bell, Ina Forsman, Dana Fuchs, Erja Lyytinen, Joan Shaw Taylor, Beth Hart és itthonról Keresztes Ildikó volt a férfinép nagy kedvence. Idén újra volt egy hölgy, aki belopta magát mindkét nem szívébe. Párizsból érkezett.

Francia előadók elég ritkán járnak felénk. Az idei fellépők is inkább angol nyelvterületen, Amerikában működnek. Így van ez a rendkívül rokonszenves párizsi Gaëlle Buswel és együttese esetében is. Tizenhárom évesen kezdett zenélni. A tanulóéveibe még az is belefért, hogy London és Párizs metróaluljáróiban zenéljen. Mára több mint ötszáz koncertet adott már Európában, játszott Japánban, az USA-ban, Tahitin és Kanadában, rögzített lemezt a híres Abbey Road stúdióban, játszott a párizsi Olympia színpadán Ringo Starr előtt. Még jó, hogy ideért. Hamar megkedveltük. Sugárzott, könnyed volt, jól befogadható dalokat hozott, megénekeltette a közönséget, ráadásul egy vidám kórusművel búcsúzott – magyarul.

Philip Sayce kanadai gitárost megelőzte a híre. Már tizenöt évesen zenekarban játszott, eddig kiadott nyolc lemeze komoly felkészültség jele. A torontói klubokból a nagy színpadokra, turnékra is eljutott a Deep Purple, vagy a ZZ Top társaságában. A Jeff Healey együttesében eltöltött évek tették világhírűvé. Ez mind azt mutatta, hogy Pakson ő lesz az első számú fellépő.

Trióban mutatta meg kivételes, egyedi technikáját. Nem kímélte a hangszert, néha az alsó húrokat a felettük lévő kettő helyébe tolta, feszítette. Harsogó, nyers blokkok nyomán sírtak fel az elnyújtott hangok, hogy aztán szinte láthatatlan gyorsasággal futkározzanak ujjai a majd’ elfüstölő gitárnyakon. Nagyon hangos volt, nem volt egyszerű, de hatásos.

A Kárpát-medencei Piknik vasárnap reggeli készülődését egy zápor kissé megijesztette, de a főzőversenyek szorgos résztvevőit nem tántorította el. Tavaly az ASE sportpálya területén található füves terület tökéletesnek bizonyult a zárórendezvény megtartására, idén sem volt ez másként. A jótékonysági főzőverseny részleteivel külön cikkben foglalkozunk majd.

A Piknik zenei kínálata tökéletesen megfelelt a műsorfüzetben olvasottaknak és a meghirdetett programnak. A szekszárdi Blues Travel Band tapasztalt rockerei melegítették be a közönséget, a zentai Old Skullz hasonló felfogásban folytatta. Népszerű és ismert rockdalok követték egymást. A Big Mouflon zenéje blues standardokra és feldolgozásokra épült, a nemrégiben elhunyt és a Gastroblues fesztivál elindításában fontos szerepet játszó Török Ádám örökzöld számai is felelevenedtek. Fuvolán Gál Rachel és a paksi énekeshölgy, Som Virág is beszálltak a produkcióba.

Közben a sétálgató, érdeklődő, koccintgató közönség arra lehetett figyelmes, hogy a sátrakban munkálkodó, serénykedő, főzőcskéző résztvevők között nagyszámú zenész ügyködik. Idén a fellépők nagy része a versenybe is benevezett. Feltűnt a Kormorán együttes basszusgitárosa, Zsoldos Tamás igyekezete. Elmondta, hogy egyszerű paprikáskrumplit készít, de ahogy ő alkotja, olyan senkié sem lesz. Az erdélyi TransylMania zenekar szó szerint a fakanál mellől vonult a színpadra. A nagylétszámú zenekar népdalaival, feldogozásaival korábban már megismerkedtünk. Műsoruk meglepetésrésze egy vegytiszta jazz blokk, improvizációkkal, swinges lüktetéssel volt. Nagy sikert aratott újra.

Szintén magasztos pillanatokat éltünk át a Kormoránnal, és az idei A Dal verseny győztese, a szászrégeni Titán zenekar zárta a 31. Gatroblues fesztivál szabadtéri programját.

A hét második felének klubkoncertjeit az ASE étteremben többnyire a fesztiválon fellépő előadók produkálták. A záróeste az elnyűhetetlen Pál Balázs Jenő és zenekarához fűződött.

Nehéz éven van túl a szakma. A covid utáni döcögős talpraállást gazdasági visszaesés követte, erre idén a szomszédunkban komoly háború zajlik. Az ember nem talál szavakat. Ilyen körülmények között fesztiválokat szervezni, lebonyolítani, fennmaradni, sőt továbbiakat tervezni bátor, talán kockázatos dolog. Viszont a szervező Gárdai család, az őket segítő apparátus, a város, a szakemberek és a barátok eddig még nem léptek vissza. Egy lépést sem. Sőt. A jövő majd őket igazolja.

Kozma Győző