Városi ünnepség augusztus 20-án

– Augusztus 20-án Kárpát-medence szerte, sőt még azon túl is fellobogózzuk épületeinket, díszbe öltöztetjük szívünket: a magyarság legősibb nemzeti ünnepe a mai. De ennek ellenére – vagy tán épp ezért – a történelmi idők folyamán a legsokrétűbb ünneppé is lett – kezdte ünnepi beszédét Leber Ferenc alpolgármester a Szent István-napi városi ünnepségen, a Jézus Szíve templomban.

Mint felidézte: Legősibb, hisz több mint ezer esztendeje, már István király életében ünnep volt a Magyar Királyság Törvénynapja, augusztus 15-én Nagyboldogasszony napján. Egy emberöltő múltán, István halála után, István király szentté avatásának napjához kapcsolódva került augusztus 20-ra. A középkorban általánossá vált Szent István kultusz kiteljesedését az 1848-1849-es szabadságharc után kényszerszünet követte. Akkoriban Szent István és a Szent Korona említése a hatalommal dacoló, a függetlenségét fennen hirdető magyar nép szimbólumává vált. A kiegyezés után nyerte vissza régi jelentőségét, a két világháború között pedig szokássá vált a hozzá kapcsolódó díszpompás ünnepi programsorozat is. Ekkor már nemcsak közvetlenül a határon túli, hanem a messze kivándorolt magyarok is megemlékeztek az államalapító királyunkról. Azután a diktatúra kiépülésével, 1948 után lett sok nevű is az ünnep, lekopott a szent kifejezés, majd átkeresztelték az Új Kenyér, később pedig az Alkotmány ünnepére. Tehát Szent István napja olyan örömünnep, amelyet még a kommunista diktatúra sem mert teljesen elvenni, csak átnevezte, és a lényegétől igyekezett megfosztani. Titkon akkor is tudták: mi Szent István népe vagyunk, s ezt a gyökeret nem lehet kitépni a magyar emberek szívéből. Végül a rendszerváltást követően, az első szabadon választott Országgyűlés iktatta törvénybe, hogy augusztus 20-a Magyarország hivatalos állami ünnepe legyen. Szülőhazánk, Magyarország születésnapját ünnepeljük a mai napon. Mégpedig azért, mert, ahogy Alaptörvényünk is méltatja első királyunkat: “Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.”

Leber Ferenc kiemelte, hogy történelmünk viharai során az államalapítás sorsfordító időszak volt. – Gondoljunk csak bele, őseink életében mekkora megrázkódtatást jelenthetett: a kor magyarjainak fel kellett adniuk szokásaik jelentős részét. Az ősöktől örökölt, vándorló életmódot felváltotta a letelepedés és a földművelés, a pogány hitrendszert pedig új vallásra, a kereszténységre kellett cserélniük. És mindezt egyszerre! István király iszonyatos harcot vívott saját népével. Mindenáron keresztülvitte azt, amit zseniális éleslátással helyesnek tartott nemzete megmaradása szempontjából: a kereszténységhez való csatlakozással és az akkor haladónak számító nyugat-európai társadalmi-politikai modell átvételével bekapcsolta hazánkat a fejlett Európa vérkeringésébe, és a magyarságot elválaszthatatlanul az európai (nyugati) kultúrkör szerves részévé tette. A koronázás ceremóniája azt jelentette, hogy a pogány törzsek vezéréből keresztény fejedelem lett, földjéből pedig keresztény állam, az európai államok közösségének tagja. Még arra is volt gondja, hogy – megőrizve függetlenségünket – Bizánc helyett Rómától fogadja el a koronát – mondta.

– Szent István királyunk pontosan értette, hogy népe fennmaradásának egyetlen záloga a fejlett világhoz való alkalmazkodás. Erővel járt el, de igazságosan és következetesen. A törvényt maga is tisztelte és másoktól is ezt várta. Nem ütközött meg öncélúan senkivel, tudott kompromisszumot kötni, és szót értett a külföldi nagyhatalmakkal is. Évszázadokra megalapozta a magyarság közösségi értékrendszerét, hisz ma már tudjuk: a népünk súlyos kríziseket élt át, de mindegyikből kijutott, mert olyan hagyományokkal, nyelvvel, kultúrával és életszemlélettel rendelkezett, amelyre a jelent és a jövőt építeni lehetett – húzta alá az alpolgármester, majd így folytatta: De nem űzhetjük mindezt a porosodó történelemkönyvek homályába, higgyék el, sok tekintetben számunkra is aktuális üzeneteket hordoz. Ugyan Szent István indította el a magyarságot egy úton, de rajtunk is múlik, hogy mit hagyunk belőle örökül. Hiszen mindannyian a magunk életében eldönthetjük, hogy az éltető, biztos alapot adó sziklákat építjük-e vagy romboljuk.

– Augusztus 20-án emlékeztetni kell magunkat tehát arra, hogy a saját otthont, földet, hazát nyújtó önálló államiság, a népek életének inkább kivételes, mint természetes létállapota. Egy népnek, aki saját hazára vágyik, aki saját törvényei és saját szokásai szerint akarja berendezni életét – s ezer év tanúsága szerint a magyar ilyen nép –, a szuverenitásáért és a szabadságáért minden percben meg kell küzdenie, akkor is, ha ez a mindennapok forgatagában élő népünk számára nem mindig nyilvánvaló – hangsúlyozta.

Beszélt arról, hogy életmódunkkal, megnyilvánulásainkkal tesszük láthatóvá, hogy mit tartunk értéknek. – Azt, hogy ma nemzeti szalaggal átkötött ropogós új kenyeret szegünk, talán apró hagyománynak vélhetnénk. De benne van az élet, az élet körforgása, és az elmúlt ezer esztendő tisztelete. Kifejezzük hálánkat, hogy bőven termő gazdag tájainkon népünknek megterem a betevő falathoz szükséges búza. Az új kenyér a dolgos kezek munkáját jelképezi, az együttműködést és az összefogást, mely a búzából kenyeret hoz létre az isteni gondviselés kegyelméből – húzta alá.

– Ma egyszerre emlékezünk a keresztény magyar állam megalapítására, és miután megszenteltük, megszegjük az új kenyeret is. Az állam, ha jó és igaz, akkor mindenkié, aki annak kebelén belül él. A keresztény állam összeköt bennünket. Ez nem egyszerűen hitbeli kérdés, hiszen bármit gondoljunk is a hitről, ha felcsendül, hogy “Isten áldd meg a magyart…”, akkor a magyar ember ünneplőbe öltözteti a lelkét. Ez egy fohász, ez az ének túlmutat a párthovatartozáson, hitelveken, világlátáson. A Himnuszunk mindannyiunkat meghív a közös ünneplésre – emelte ki Leber Ferenc alpolgármester, aki így zárta beszédét: ma, nemzetünk ünnepén, azt kívánom Önöknek, magunknak, hogy mindig legyen kenyér az asztalon, és legyenek olyanok, akikkel öröm az asztal köré ülni. Államiságunk, nemzetünk születésnapján ezekkel a gondolatokkal kívánok minden magyar számára békét, bőséget, hitben, szeretetben megélt közös jövőt.

A városi ünnepségen Kürtösi Krisztián római katolikus plébános megszentelte az új kenyeret, amelyből a megemlékezés végén – a hagyományt követve – megkínálták a jelenlevőket. Az ünnepségen közreműködött Tábori Emese (ének) és Berek Dániel (zongora). A megemlékezés előtt ünnepi szentmise volt a Jézus Szíve templomban.

Az államalapítás ünnepére kétnapos kulturális kavalkádot szerveztek a Csengey Dénes Kulturális Központ munkatársai az ürgemezei pihenőparkba. Augusztus 30-án fellépett a Tűzvirág Táncegyüttes, nagykoncertet adott az Azahriah, és élő nemzeti lobogó flashmob is szerepelt a palettán. Szerveztek kísérő- és gyermekprogramokat, és a Vásártér folyamatosan nyitva állt a programok ideje alatt. Az ünnep előestéjén az Eszter-lánc mesezenekar előadása, valamint a Rico X Miss Mood, illetve a Best of Geszti Dés Lászlóval és Oláh Gergővel koncertek szerepeltek a programban. Volt népi játszótár és habparti is.