Szabó Péter: Összefogni bajban, szükségben, nehéz időkben
Tisztelt Paksi Polgárok!
A keresztény világ több mint 1500 éve kiemelt időszakként tekint advent, vagyis a karácsonyi várakozás idejére. Hiszem, hogy ez a közel négy hét vallási és hitbéli elköteleződéstől függetlenül is átjárja, formálja az ember szívét, értékrendjét. Még felnőttként is beleéljük magunkat a várakozás titokzatos, izgalmas hangulatába, és számoljuk a koszorún meggyúló gyertyákat és az ünnepig hátralévő időt. Alig gyújtottuk meg az elsőt, és néhány nap múlva már a negyedik is lángra lobban, jelezve, hogy hamarosan itt az ünnep, vagyis a beteljesülő idő. Mert a negyedik gyertya a teljességet jelzi. Azt a teljességet, melynek vágya ott van minden ember szívében. Hiszen mindannyian vágyunk az igazra, tisztára, szépre, mindarra, ami az ember életében a teljességről szól. A mai rohanó, mennyiségi világunkban a teljességet és az élet sikerének mércéjét sajnos legtöbbször a mérhető és látható eredményekben gondoljuk el. Négyzetméterekben, tonnákban, lóerőkben és megannyi mértékegységben, melyek persze fontos mutatói az ember munkájának, erőfeszítéseinek, élete eredményességének. De van egy másik dimenzió is emberi életünkben, hiszen létünknek van egy felfelé hatoló iránya is. Ez a teljesség másik pillére, a szív és lélek harmóniája és békéje. Mely testet ölt a család biztonságot jelentő szeretetközösségében, gyermekeink mosolygó arcában, társunk elfogadó, szolgáló szeretetében, a munka és az alkotás örömében, vagy éppen a nem is oly távoli időkben megélt nehézségek által oly nagyra becsült és vágyott egészségben, melyek kiszakítanak a mérhető és az ember által kézben tartható világból, és rámutatnak emberi életünk mértékegységekben nem mérhető értékeire.
Hiszem, hogy mindezek megéléséhez tudnunk kell megállni, elcsendesedni, a múltunkból és a vágyott jövőből megérkezni a jelenbe. Hiszem, hogy erről szól az adventi időszak, az év utolsó hetei, amikor elcsendesedik a világ, megbocsájtást kap a múlt, és felsejlik egy vágyott és szebb jövő reménye. De ehhez kell a számadás, hogy hol tartok, mit értem el, vagyis kell a ma öröme, elégedettsége. Hiszen ebből születik meg a holnap, mindaz, amiért dolgozunk, lemondunk, és rengeteg áldozatot hozunk.
Mindez nemcsak az ember egyéni, hanem a város közösségi életére is igaz. Hiszen ilyenkor év végén számot vetünk azzal, hogy honnan indultunk, milyen célokat tűztünk ki, és mi az a növekedés, amit elértünk, amelyért hálát adhatunk, melyre elégedett és örömteli szívvel gondolhatunk. Célunk idén sem változott. Felelősen szolgálni a város fejlődését, az itt élők boldogulását, és olyan körülményeket teremteni, amelyben egyszerre találja meg fiatal és idős, családos és egyedülálló a helyét, boldogulását, biztos jövőjét. De az elmúlt év másra is felhívta a figyelmet. Növekedni nemcsak az anyagiakban, infrastruktúrában kell és lehet, hanem azokban az emberi értékekben is, melyek egy közösség felelősségvállalásában öltenek leginkább testet. Hiszem, hogy mi itt Pakson ebben az évben is jelesre vizsgáztunk odafigyelésből, közösségeink szolgálatából, hiszen a szomszédunkban zajló háború gazdasági következményei ezt az évünket is jelentősen átszőtték, meghatározták. Hatalmas kihívást és feladatot adva a város vezetésének az egészségügyi, szociális, kulturális, nevelési-oktatási intézményeink fenntartásában, városunk mindennapi életének működtetésében. Köszönöm mindenki szolgálatát, akik áldozatukkal, erőfeszítéseikkel állták a sarat ebben a gazdaságilag nehéz időszakban is azért, hogy városunk közszolgáltatásai a megszokott magas minőségben működjenek, szolgálva a gyermekeket, időseket, betegeket, rászorulókat, a paksi embereket, családokat. Mindez elégedettséggel és azzal a reménnyel tölthet el mindannyiunkat, hogy egy olyan városban élhetünk, melynek közössége képes összefogni a bajban, szükségben, nehéz időkben.
Kedves Paksiak!
Karácsony jön, vagyis a kereszténység tanítása szerint az az ünnep, amelyben az ember egy egyszerű, barlangban született kicsi gyermekben lehetőséget és reményt kap arra, hogy túltekintsen önmagán, szenvedésein, nehézségein, kudarcain és veszteségein. Hogy képes legyen kibékülni önmagával és a világgal. A karácsonyig hátralévő időben készülődjünk a közelgő ünnepre. Arra a néhány békés és boldog pillanatra, amely feledteti velünk az egész évi munka fáradtságát, időnként küzdelmes vagy kudarcos valóságát. Kívánom, hogy az új esztendő legyen városunk, családunk és minden paksi polgár számára egészségben és sikerekben teljes, és hozza el a világnak az áldott békét. Békés karácsonyt és áldott új évet kívánok!
Szabó Péter polgármester