Városi ünnepség a magyar kultúra napján

– Immár 35. alkalommal gyűlhetünk össze és ünnepelhetjük nyelvünket, művészetünket, hagyományainkat, identitásunkat, a magyar életet. Hiszen a kultúra valójában maga az ember élete – ezzel a gondolattal kezdte beszédét Szabó Péter polgármester, a magyar kultúra napja alkalmából tartott városi ünnepi esten, a Csengey Dénes Kulturális Központban.

– A kultúra a közösség és az összetartozás forrása is. Anyanyelvünk, zenénk, táncaink, verseink közösségbe rendezik nemzetünket határainkon innen és túl. Hiszen amikor kultúránk kincsei veszélybe kerültek, nemzetünk képes volt értük összefogni, egymásba kapaszkodni, győzni és új erőre kapni. Mert a kultúra a gyökereinkről is szól. Egy mondás szerint a fa a szél kihívásaira a gyökereivel válaszol. Hiszem, hogy a kultúránk az a gyökér, mely a történelem legnagyobb viharaiban is megtartotta és a jövőben is megtartja nemzetünket – mondta Szabó Péter, majd így folytatta: Mert a kultúra a holnap. Az a magaslat, amit nagyszerű elődeink építettek nekünk, hogy tovább lássunk a mánál, és belőle építsük a holnapot. Hiszem, hogy ezért is lehetünk és leszünk együtt Pakson a jövő városa. Mert minden nehézség mellett védjük és óvjuk magyar kultúránk megannyi arcát, csodálatos értékét. Örömmel tölthet el mindannyiunkat, hogy helyi kulturális életünk nagyon sokszínű – emelte ki.

Beszélt arról, hogy a kultúra az ember önmeghaladásának kifejeződése is. – Az emberi fejlődés jele és záloga is egyben. Ezért természetesen mi itt Pakson kultúránkat nemcsak őrizni, hanem kulturális tevékenységünket folyamatosan fejleszteni is szeretnénk. Hiszen minket is motivál az alkotás, a tevékenység és az önmagunkon folyamatosan túllépni akarás vágya. Ezért továbbra is segítjük a kultúraőrzés és átadás helyi bölcsőit a város köznevelési és kulturális intézményeit, egyesületeket, civil szervezeteket – húzta alá a polgármester, aki beszéde zárásaként megköszönte mindazok munkáját, akik – szavai szerint – gazdagítanak és felemelnek minket, akik őrzik és gyarapítják városunk közösségének kulturális értékeit, hagyományait, hogy a magyar kultúra éljen, erősödjön és fennmaradjon gyermekeink és unokáink számára is azért, hogy Paks a magyar kultúra kincseinek mindennapi megélése által is a holnap városa lehessen.

Szabó Péter polgármester beszéde után átadta a Paks Kultúrájáért díjat. Ebben az esztendőben Péger József a kitüntetett, aki Paks szellemi-kulturális életének sokszínű, meghatározó alakja. A kitüntetett nem tudott részt venni az eseményen, így lányai, Péger Zsuzsanna és Stadler Krisztina vették át az elismerést.

Ahogy a méltatásban elhangzott, Péger József Pakson született, középiskolai tanulmányait a Vak Bottyán Gimnáziumban végezte, majd földmérőnek tanult. Dolgozott földmérőként, műszaki rajzolóként és műszaki ügyintézőként, a tapasztalatok és benyomások későbbi műalkotások inspirációjául szolgáltak számára.

A képzőművészet már fiatalon az érdeklődése középpontjába került, de csupán a kedvtelés szintjén, az alapokat Zilahy György festőművész rajzszakkörében sajátította el Budapesten. A 70-es években részt vett a paksi főutca egyes szakaszainak szanálásában, grafikus vénája arra sarkallta, hogy számtalan akvarell és tusrajz révén megörökítse a pótolhatatlan látványt, mely komoly helytörténeti értékkel bír, alkotásait jóval később a Paksi Képtár Hangár csarnokában önálló életmű-kiállítás keretében tárta a nyilvánosság elé.

Az ezredfordulót megelőző években a művészlét egyre nagyobb teret nyert az életében. Magánvállalkozóként lakásfelszerelési üzletet, majd galéria-kávéházat, végül művészellátót nyitott. A Péger Galériában rendszeresek voltak a kulturális esték. Kiállítások, irodalmi és zenei programok váltották egymást. Nyaranként alkotótelepek munkájában vett részt, bejárta az országot. Tagja a Tolna megyei Bárka Művészeti Szalonnak, a Szálkai Művésztelep rendszeres vendége volt. Szabadúszó képzőművészként festett, rajzolt, verset írt, fotózott, enteriőröket készített a TelePaks stúdiójába. Egyéni tárlattal mutatkozott be Budapesten, Szekszárdon, Kaposváron, Egerben és Balatonbogláron, sőt képei Hollandiába is eljutottak. Pakson többször nyílt kiállítása, fotók és grafikák mellett gondolaébresztő installációkkal is megjelent, ugyanakkor csoportos helyi tárlatok kiállítójaként is bemutatkozott. Alkotásai számos közintézményben és magángyűjtőnél megtalálhatók. Életművében megtalálhatóak olajképek, akvarellek, tusrajzok, pasztell képek, fotók, kisfilmek, montázsok és számtalan installáció. Kedvelt és visszatérő témája a Duna-part, a gesztenyefasor és a Sárgödör tér.

2004-ben látott napvilágot Képek-versek című kötete, mely deszkaverseit tartalmazza. 2008-ban adták ki Képek-versek képversek című kiadványát. Testvérével, Horányi Györggyel közös kötete Egyenes úton címmel jelent meg.

A városi ünnepségen a Folkfonics zenekar adott koncertet.