Mészáros Zalán: Fantasztikus és elképesztően megtisztelő!

Az Atomerőmű SE – Budapesti Honvéd SE férfi kosárlabda-bajnoki mérkőzés előtt rövid ünnepség keretében visszavonultatták a 14-es számú mezt, melyet Mészáros Zalán viselt a piros-kék csapat tagjaként. A 2000/2001-es idényben került Paksra, hatalmas érdeme volt csapatkapitányként a négy bajnoki és négy kupagyőzelemben. Már előző klubjával, a Budapesti Honvéddal is nyert négy bajnokságot, összesen nyolcszoros magyar bajnok és ötszörös Magyar Kupagyőztes. Elnyerte az Év Játékosa címet 2005-ben, válogatott címeres mezét 110-szer öltötte magára, és az ASE Örökös Bajnokává választották. Jelenleg a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége szakmai és utánpótlás bizottságának elnöke, a Vasas Akadémia fiú szakágát vezeti. A mérkőzés után nyilatkozott Mészáros Zalán a Paksi Hírnöknek.

– Hogy indult a pályafutásod, milyen út vezetett Paksra?

– Hajdú Péternél kezdtem a kosárlabdát a tizenegyedik kerületi Bogdánfy utcai általános iskolában. Negyedikes koromban indult egy kosárlabda tanfolyam, amire egyből jelentkeztem, mivel a szüleim által a Nemzeti Sportcsarnokban a nagy rangadókon nőttem fel. A következő évben már Török Katalin tanított, majd ő vitt el a Központi Sportiskolába, ami abban az időben a legjobb utánpótlás nevelő egyesület volt. Sajnos a KSI 1987-ben megszűnt, és az én korosztályom egy az egyben átkerült a Budapesti Honvéd Sport Egyesület kötelékébe. A honvédos éveim után, 1998-ban Pécsre kerültem, akkor ismertem meg a feleségemet. Rengeteg klub hívott, de én akkor a Pécs mellett döntöttem, ha szabad így fogalmazni, a szívem vitt Pécsre. Két szezont töltöttem el ott, de az akkori fő szponzor a MATÁV kilépett, és kérdésessé vált a csapat jövője. Tóth János és Juhász Sándor győztek meg arról, hogy Paksra kell jönnöm. Sanyiról el kell mondanom, hogy ő már 18-19 éves korom óta hívott, Gulyás Robival együtt kosárlabdáztunk az utánpótlás válogatottakban, és Sanyi nagyon szerette volna összehozni ezt a párost. A sors fintora, hogy akkor kerültem Paksra, amikor Robi elment külföldre játszani a válogatottbeli jó szereplésének köszönhetően. Végül az utolsó éveimben még tudtunk együtt játszani.

– Melyek a legemlékezetesebb pillanatok a paksi pályafutásodból?

– Mindig az első dolgok a legemlékezetesebbek. Amikor először nyertünk bajnoki címet, először nyertünk Kupát. Kaposváron mínusz 15-16 vagy 17 pont volt három és fél perccel a vége előtt a hátrányunk, és valami csoda történt, onnan visszajöttünk, és végül megnyertük az első kupát az ASE-nak a 2001-es szezonban. A következő évben pedig bajnokok lettünk itthon. Talán ezek a legemlékezetesebbek, de rengeteg fantasztikus élmény köt ide.

– Milyen érzés volt, amikor láttad, hogy húzzák föl a mezedet a légtérbe?

– Fantasztikus, és elképesztően megtisztelő! Nagyon megdobogtatta a szívem, hogy Ferdi és Robi meze közé oda került az enyém is: 8-14-18. Morgen Ferdinánd fantasztikus, született paksi tehetség volt, akit sajnos nagyon korán elvesztettünk. Gulyás Róbert neve pedig nem kérdés, hogy összeforrt Pakssal, nagyon nagy megtiszteltetés, hogy közéjük kerülhettem.

– Nem szakadtál el a kosárlabdától, most mit csinálsz?

– Fantasztikus, hogy ami a hobbim, az egyben a hivatásom is. A Rátgéber Akadémiában kezdtem, 2011-től 2016-ig voltam ott, jelenleg a Vasas Kosárlabda Akadémia ügyvezetője vagyok, a fiú szakágat vezetem, az ovi kosár programtól a felnőtt csapatig. Az NB I/B-ben szerepelünk, hitvallásunk a saját utánpótlás-nevelés, fejlesztés, ezért nem is szeretnék felkerülni az első osztályba. Akkor sem, ha az első helyen végeznénk. Célunk, hogy a felnőtt csapatban az általunk felnevelt fiatal tehetségeknek teret adjunk, fejlesszük őket, hogy akár egy NB I/A csoportos csapatba, vagy külföldre kerülhessenek. Tavaly óta a kosárlabda szövetség elnökségi tagja vagyok, így most már országos szinten is tehetek valamit a kosárlabdáért, ami nekem nagyon sokat jelent.

– Amikor 2011-ben abbahagytad a versenysportot, hogy sikerült átlépni a „civil” életbe?

– Nem volt nehéz váltanom, hiszen sokat, sok mindent tanultam. Négy diplomám van. Még Honvédos koromban elvégeztem a szakedzőit, aztán pécsi játékos koromban először marketing szakon tanultam, aztán pénzügyin. Később MBA diplomát (Master of Business Administration) szereztem Pécsett. Nem maga a diploma segített nekem abban az átmenetben, hogy beilleszkedjek a civil életbe, de ugye a gyakorlat teszi a mestert, nagyon fontos volt, hogy megvoltak az alapok az alapképzések. Amikor játékos voltam, akkor mindenki azt edzőt látta bennem, és szinte mindenki arról beszélt, hogy én edző leszek, ha abbahagyom az aktív sportolást. Talán ezért is, inkább más irányba mentem. Láttam, hogy nagyon nagy hiányosságok vannak az akkori sportvezetésben, ezért döntöttem amellett hogy ezzel szeretnék foglalkozni.