Átadták a Tisztes polgár kitüntetéseket

A március 15-i városi ünnepi program a Csengey Dénes Kulturális Központban folytatódott, ahol Szabó Péter polgármester mondott ünnepi beszédet. Az esten átadták a Tisztes polgár kitüntetéseket, az elismerést ebben az esztendőben Kern Tatyjana, valamint Ujváry Dávid vehették át.

„Az ember többféle módon állhat egy-egy ünnephez. Pusztán történészként, amikor adatokat, helyszíneket, neveket jegyez meg és ad tovább. Hozzáállhat szimpatizánsként, amikor eszével megérti az ünnep szellemi, lelki tartalmát. De megélheti az ünnepet azzal a személyes azonosulással is, melyből a forradalom újabb virágai születnek szabadságban, igazságban, a lélek fényes örömében.” Ezzel a Bálint Sándor néprajzkutatótól való idézettel kezdte ünnepi beszédét Szabó Péter polgármester, mondván, hiszi, hogy gondolatai ma is igazak. – Mert ha az 1848-as forradalom és szabadságharcra gondolunk, eszünkbe juthatnak helyek: a Pilvax kávéház, Landerer nyomdája, Táncsics börtöne, vagy éppen a Nemzeti Múzeum lépcsője. Híres személyek: Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Batthyány Lajos, Széchenyi István, Eötvös József. Városok, amelyek megmozdultak a forradalom hírére: Pest, Buda, Pozsony, Nagyvárad, Debrecen. De mindezek így csak adatok, melyek nem adják vissza a forradalom valódi lényegét, értékrendjét, lelkületét. Mert legalább szimpatizálnia kell a forradalommal annak, aki rá akar eszmélni a márciusi ifjak lelkületére. Az elnyomott ember szabadságvágyára, a kifosztottak mindent elsöprő bátorságára, az ifjak lendületére és a tapasztaltak bölcsességére, a tiszta szívűek bátor hazaszeretetére, és a nemzeti összefogás felemelő, megtisztító, új utakra vezető örömére – mondta, kiemelve: De a forradalom ünnepe leginkább azoké, akik közel engedik azt szívükhöz, akik személyes életükben büszkén élik és továbbadják 1848 lelkületét, tiszta értékrendjét. Mert a világ egyre erősebb és embert próbáló kihívásai közepette nekünk most van igazán szükségünk bátorságra, igazságra, lendületre, bölcsességre, hazaszeretetre, összefogásra és a belőle fakadó tiszta örömre.

Beszélt arról, hogy minden forradalom valami újat hoz, olyat, ami nem teljesen kiszámítható, ami ugyanakkor mégis megnyitja a fejlődést, növekedést, gyarapodást a társadalom széles rétegei előtt. – Ami siker esetén képes akár évtizedekre meghatározni egy ország közösségének mindennapi életét. Ezért minden forradalom megújít. Megújít a múlt sekélyes, tartalmát veszített gondolataitól, bevett szokásaitól. A forradalom új utakat nyit meg, melyre a bátrak, vagyis a változni tudók és akarók lépnek. De előfordul, hogy néha az a forradalom, ha pusztán megőrizzük értékeinket, a tisztát, igazat, szépet, az ember valódi, semmihez sem fogható méltóságát, örök identitását – húzta alá, kiemelve, hiszi, hogy nekünk, itt Pakson mindkét fronton harcolnunk kell. – Hiszen városunk olyan változás részese, amely gyökereiben változtatja meg életünket az előttünk álló néhány évben. Ami csak akkor lesz számunkra siker, ha mi, paksiak befogadjuk és megéljük a változást, melyből fejlődő, gyarapodó, települést építünk egymásnak, gyermekeinknek, unokáinknak. Ez viszont csak azzal az értékrenddel, belső tartalommal sikerülhet, amit a márciusi ifjak szívéből tanulhatunk. Igen, most lesz igazán szükségünk bátorságra, alázatra, önmérsékletre, összefogásra, városunk önzetlen szeretetére, a jövőnket megvédő, bölcs döntésekre, ugyanakkor emberi értékeink védelmére is.

Beszédét így zárta: Kívánom, hogy az 1848-as forradalomnak ne csak ismerői, vagy szimpatizánsai legyünk. Váljunk személyes befogadóivá, akik büszkén vallják és megélik családjaik, hazánk és városunk javára a forradalmárok immár örökre tiszta és fiatal lelkületét.

Az ünnepi beszédet követően átadták a Tisztes polgár kitüntetéseket. 2024-ben a díjazottak Kern Tatyjana és Ujvári Dávid.

Kern Tatyjana orosz származású paksi lakos. Fiatal házasként került városunkba, helybeli férjével itt alapított családot, és nevelték fel három gyermeküket. 1980 és 1986 között az atomerőmű beruházás idején az itt élő orosz családok napi problémáinak megoldását intézte. 1984-től 2000-ig a Móra Ferenc Általános Iskolában orosz nyelvtanárként tanított. Később a II. blokki elhárítási projektben helyszíni és szabadidős koordinátorként tevékenykedett. Munkájáért állami kitüntetésben részesült. Nyugdíjba vonulásáig az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Tájékoztató és Látogató Központjában munkálkodott, fő feladata a Roszatom atomenergetikai vállalattal való kapcsolattartás volt. Öt éven keresztül rendszeresen szervezte az erőműves szakemberek látogatását a leningrádi atomerőműbe, húsz éven át kapcsolattartó volt a Paksi Atomerőmű Dolgozóinak Szakszervezete és a Roszatom szakszervezetek együttműködésében. Ugyanígy szívén viselte a magyar TEIT és az ennek megfelelő orosz szervezet közötti kapcsolat működését. Részese a Novovoronyezzsel létrejövő testvérvárosi kapcsolat kialakításának. A Roszatom energetikai minisztere az „Atomenergiáért végzett munkáért” kitüntetést adományozta számára. Paks Város Önkormányzatával együttműködve évente szervez ifjúsági táborokat. Sor került már fotótábor, környezetvédelmi tábor, „Atomkvíz” elnevezésű testvérvárosi találkozó megtartására, valamint a leningrádi egyetemmel közösen rendezett diáktalálkozóra. A NucKids nemzetközi tehetségkutató projekt szervezését, lebonyolítását tíz éve végzi. A résztvevő diákok közül többen lettek ismert művészek Oroszországban, a kulturális csereprogramok által nyújtott élményeknek több száz gyermek örülhetett. Immár 20 éve elnöke a hazánkban élő orosz közösségnek, öt éven át a Közép-európai Orosz Szövetség elnöke is volt. Felvállalta a magyarországi és az oroszországi katonai temetők, a Don-kanyar magyar katonai temető gondozásával járó ügyek intézését. Megkapta az „Orosz-Magyar Barátságért és Együttműködésért” kitüntetést. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a paksi és orosz együttműködés alakításában, bővítésében, a város fejlődését segítő sokoldalú kapcsolattartásban.

Ujvári Dávid még kisgyermekként, 1980-ban költözött családjával Paksra. Hamarosan belépett az újonnan alakult, Mádi Magdolna vezette Tűzvirág Táncegyüttesbe, mellyel egész további élete összefonódott, és melynek oszlopos tagjává vált, miután a táncot élethivatásnak választotta. Korán kiderült lábtechnikai tehetséggel párosuló kivételes ritmusérzéke, amely az évek során a legvirtuózabb táncok elsajátítását tette lehetővé számára. A magyar és a külföldi táncok legváltozatosabb ritmusképletei sem okoztak neki lehetetlent. Az együttesnél lehetősége nyílt megismerkedni a magyar és nemzetközi vezető koreográfusokkal, akiktől folyamatosan a színpad iránti alázattal tanult el mindent, amit lehetett. A Kárpát-medence számtalan tájának tánca mellett elsajátította többek között pl. afrikai, ír, kaukázusi, kínai, indiai, török, thaiföldi, bolgár és örmény népcsoportok táncait is. Így a Tűzvirág Táncegyüttessel eljutott szinte az összes magyar színház színpadára, táncolt a Magyar Állami Operaház, a Vígszínház és a Nemzeti Színház világot jelentő deszkáin, és több televíziós show-műsorban. A magyar táncművészet hírnevét öregbítette többek között Németországban, Spanyolországban és Írországban, Hollandiában és Horvátországban, valamint Olaszországban és Belgiumban is. A külföldi útjai és a hazai vezető színházakban történő fellépések során munkája egyre professzionálisabbá érett. Az évek során egyre inkább kibontakoztatta előadóművészi kvalitásait, a táncegyüttesben szólótáncai felejthetetlenek. Közben részt vesz a Tűzvirág Táncegyüttes gyermekcsoportjainak felkészítésében, valamint a paksi általános iskolákban néptáncoktatóként, óraadóként a táncművészet és a kultúra nagykövete, paksi gyermekek százai tanulják tőle a tánc és a színpadi kultúra alapjait. Táncpedagógusként végzett a Táncművészeti Egyetemen, azóta a gyermekek oktatása mellett magyar gyermektánc koreográfiákat is készít. Kitartó, elhivatott, értékeket felismerő és közvetítő táncos vált belőle. A tánc iránti szeretetével, elhivatottságával és emberségével a táncegyüttes tagjai mellett a gyermekek, a szülők és a közönség szívébe is belopta magát.

Az esten a Princess Együttes műsorát láthatta a közönség. Az ünnepség zárásaként Leber Ferenc alpolgármester mondott pohárköszöntőt.

A Szent István téren délelőtt tartott ünnepi megemlékezésről ide kattintva olvashatnak összefoglalót.