Jó napot, mi újság? – Dr. Ságh Beáta

Előbb orvos lett, hogy gyógyítsa az emberek testi bajait, amikor felismerte, hogy ez nem elég, a lelket is ismerni kell, pszichológus diplomát szerzett. Mivel az ember nem légüres térben, hanem társas kontextusban, elsősorban családban él, most családterapeutának tanul. Dr. Ságh Beátának könyve jelent meg az őt most leginkább foglalkoztató kérdéskörről, a mozaik családokról.

Sokat vándoroltak, mindig ott telepedtek le, ahol körorvos édesapja munkát talált. Budapestről Lengyelbe, onnan Bonyhádra, majd Paksra kerültek. Ekkor 1974-et írtunk. – Most már merem magam paksinak mondani – fogalmaz dr. Ságh Beáta, akinek Mozaik – Avagy hogyan élünk patchwork családban című könyve a közelmúltban jelent meg. Első könyve, de mint a beszélgetés elején megállapítjuk, éppen 15 éve beszélgettünk hasonló apropóból: akkor a fordításában jelent meg egy kötet. S éppen az azt megelőző évben vett át egy körzetet Pakson, miután majdnem tíz éven át az ÁNTSZ-nél dolgozott. – Vannak az életben váratlan fordulatok. Néha kényszer, néha én választom – fejtegeti. Előzőleg, 2019-ben váltott, mert két körzetet kellett volna vinni, azt pedig túl nagy tehernek érezte. Közben újabb diplomát szerzett, pszichológus lett, s úgy döntött, hogy éjszaka ügyeletes orvosként dolgozik, nappal pszichológusként praktizál. – Magam sem hittem volna, hogy a régi álmomat egyszer valóra váltom – fogalmaz. A pszichológusok módszerspecifikus képzés birtokában dolgozhatnak. Ő jelenleg személyközpontú tanácsadó, de megint „iskolapadba ült”, családterapeuta-képzésre jár. – Az én vízióim, vágyaim úgy épültek, hogy orvos akartam lenni, hogy a test baját lássam, gyógyítsam. Aztán a lélek baját és fájdalmát is szerettem volna látni. Most viszont, mivel úgy gondolom, hogy az ember nem légüres térben él, mindig van társas kontextusa – a legelső a család –, nem lehet ezeket a viszonyokat figyelmen kívül hagyni. Mivel ez a téma rettenetesen érdekli és folyton szembe jön vele, szeretné elvégezni a szükséges képzéseket, s családokkal is foglalkozni. – Ez számomra izgalmas, vonzó terület – árulja el. Olyannyira érdekes számára, hogy könyvet írt a témában. Itt kell megemlíteni, hogy szintén régi vágya volt, hogy szép szavakkal, gondolatokkal fejezze ki magát. Éppen ezért immár négy éve kreatív írást tanul képzéseken, táborokban. Egy ilyen alkalmon, spontán szakmai beszélgetés során körvonalazódott, hogy a ma olyannyira jellemző mozaikcsaládok kiváló téma lenne számára. Interneten közzétett felhívás segítségével keresett interjúalanyokat, akikkel szigorúan lefektetett szabályok szerint kezelve az anonimitást interjút készített, s papírra vetette a történeteiket. Nagyon körültekintően járt el, ügyelve arra, hogy még a mellékszereplők se legyenek felismerhetők. Fontosnak tartja kiemelni, hogy természetesen nem a páciensei közül kerültek ki a szereplők. Egyébként is nagyon ügyel a diszkrécióra a magánpraxisában is. A könyvben szereplők elbeszélései nyomán született történetek mindegyikéhez pszichológiai értelmezést, magyarázatot fűzött. A kötet a Felhő Café Könyvek kiadásában látott napvilágot, a könyvbemutatón Ábel Anita közreműködött. A Panna, csajok, satöbbi podcastban Balázsi Pannával beszélgetett április 4-én, s még újabb izgalmas megjelenések várhatók. Bea pedig úgy érzi, hogy egy elérhetetlennek tűnő álma valósult meg. – Csodának élem meg. Inspiráló, felemelő, sokszor ijesztő érzés. Ijesztő azért, mert még nem tudom hova fog kifutni, lesz-e rá igény, érdeklődés, szerethető lesz-e – mondja. Nem titkolja, hogy már a könyv elkészítése is megkapó és megrázó élmény volt egyben. S hogy ez mit jelent? – Mindig levesz a lábamról, ha gyakorlatilag idegen emberek ilyen őszintén beszélnek a legbensőségesebb dolgokról, ha így lecsupaszítják a lelküket – fejti ki. A mostani kötetben a mozaikcsaládok dinamikájának bemutatása volt a cél, a következőben, amely most körvonalazódik, az ilyen családokban történt bántalmazásra fókuszál. Az első interjúk már készülnek is. Bea lánya Budapesten él és szintén pszichológus, fia pedig közgazdász, Hollandiában dolgozik, s minden bizonnyal hosszú távra tervez ott. – Nagyon megfogadtam, hogy ami a gyerekeimnek jó lesz, az nekem is. S hogy egyiküket sem fogom befolyásolni, terelni, nem fogok elvárásokat támasztani – mondja. Mint elárulja, a döntést persze könnyebb meghozni, mint megvalósítani, de nagyon jó és abszolút rugalmas a kapcsolata mindkét gyermekével. Ugyanerre a kiegyensúlyozottságra törekszik a munkában is: ismét dolgozik háziorvosként, s továbbra is praktizál pszichológusként, ügyelve arra, hogy minden betegére jusson kellő idő, figyelem.

Megjelent a Paksi Hírnök március 28-i számában/aktualizálva