Idén is voltak paksi lovasok a csíksomlyói lovas zarándoklaton
Felvidékről, Muravidékről, Székelyföld minden szegletéből és az anyaországból is érkeztek lovasok a csíksomlyói pünkösdi lovas zarándoklatra. Idén hetedik alkalommal szervezték meg a Márton Áron Pünkösdi Lovas Zarándoklatot, amely második éve viseli a a mártír sorsú püspök nevét.
Paksi lovasok hetedízben vettek részt az eseményen Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár csapatában a székelyudvarhelyi Csicser Lovarda hátasain, együtt a rendezvény főszervezőjével, Kolozsvári Tiborral. Akadt, aki majdnem egy hetet lovagolt, a többség, köztük paksiak – Vida Tünde, Hornyánszki János és Szász Sándor – két napot. A zarándoklatot indító ünnepséget Paks testvérvárosától, Kézdivásárhelytől pár percnyire fekvő csodálatos panorámájú Perkőn tartották, amely egyébként Erdély második legnagyobb búcsújáró helye Csíksomlyó után. Potápi Árpád János csapata két nap alatt 112 km-t tett meg Székelyföld csodálatos vidékein. A lovasok – idén több mint négyszázan – péntek este érkeztek a Kis- és Nagy-Somlyó közötti Nyeregbe, a pünkösdi szentmise helyszínére.
– Ilyen csodálatos, változatos tájon, izgalmas terepen mindig jó lovagolni, de a zarándoklatnak különös hangulata van, akárcsak a másnapi búcsúnak, amit nehéz szavakba önteni. Rendkívül fárasztó, hiszen két napon át reggeltől estig nyeregben vagyunk, mégis energiát, erőt ad, feltölt – foglalta össze Vida Tünde, aki negyedik alkalommal volt az esemény résztvevője. Hozzátette, az idei zarándoklat számára minden eddigit felülmúlt: évről-évre szervezettebb, színvonalasabb a program, ráadásul a vidék, ahol vitt az útjuk, pazar volt, a társaság pedig ezúttal is kiváló, így – bár reggeltől estig lóháton ülni fizikailag megterhelő – feltöltődtek a kétnapos túra során, felemelő volt ott lenni. Hozzátette, hogy a közösség, az összetartozás érzését is átélik minden alkalommal. Így volt ez most is: az esték is jó társaságban, tartalmas beszélgetésekkel teltek. Egyik ilyen alkalommal konstatálta, hogy a vacsoraasztalt körbeülők öt országból valók voltak, s mind magyarok.
A következő napon mindannyian újra felmentek a Nyeregbe – immár gyalog – és sok százezer emberrel együtt részt vettek a szentmisén, aminek üzenete talán minden eddiginél időszerűbb, helyénvalóbb volt. Felföldi László pécsi megyés püspök prédikációjában a fiatal generációt, illetve az őket nevelőket szólította meg. – Most rajtunk a sor, nekünk kell eldöntenünk, hogy mit teszünk a fiatalok tarisznyájába. Lesz-e mihez nyúlniuk, szívükben, ott lesz-e a mindenen átsegítő, minden erőt és bölcsességet megadó, az otthoni, a jó példákból összegyúrt hamuba sült pogácsa? – fogalmazott. A fiatalokhoz fordulva azt mondta: Legyetek igényesek, ne csak a ruhátokra, hanem a szellemi, lelki táplálékotokra is! Ne engedjétek, hogy a virtuális világ rátok irányuló gonoszsága elpusztítsa emberi méltóságotokat! Legyetek nagyon észnél, mert nektek már sokkal nehezebb különbséget tenni az igazság és a hazugság, a valóság és a virtuális világ között!