Megemlékezést tartottak a nemzeti összetartozás napján
– A trianoni békediktátum 104. évfordulóján gyűltünk össze, hogy emlékezzünk. Mert, aki emlékezik az nemcsak nem felejti a múltat, de jövőjét is abból akarja élni, ami ő maga. Ősei szívéből, áldozatából a múlt öröméből, veszteségeiből. A jelenben pedig ahhoz ragaszkodunk leginkább, amit a múltban egyszer már elveszítettünk – nyitotta beszédét Szabó Péter polgármester a nemzeti összetartozás napján tartott városi megemlékezésen a Táncsics parkban álló emlékműnél.
Mint mondta, 104 éve már annak, hogy elveszítettük a nagy Magyarország területének kétharmadát, lakosságának felét. – Elveszítettünk egy dinamikusan fejlődő, jól szervezett országot. Leszakították rólunk testvéreinket, akiket az elmúlt 100 évben folyamatosan megpróbáltak beolvasztani a helyi többségi társadalomba. De éppen ezért nem veszítettük el büszkeségünket, nemzeti identitásunkat, nyelvünket, kultúránkat, vallásunkat, keresztény értékrendünket. Olyan erő ez, mely csak azok szívében lakik, akik megélték bármikor is az elszakadás veszteségét – húzta alá.
Feltette a kérdést: Mit üzen tehát a magyar nemzet számára a mai nap? – Először is azt, hogy nincs olyan nagy veszteség, kudarc, szétszakítottság, melyet hittel, bátorsággal, a nemzet iránti alázattal és elköteleződéssel ne lehetne orvosolni. Erre az elmúlt tizennégy év is ékes példát ad. Hiszen Magyarország nemzeti kormánya számos jelét adta és adja most is, hogy a nemzeti összetartozás határokon túl ível. De tettekkel bizonyította azt is, hogy akikkel összetartozunk, azokért felelősséget is vállalunk, ha baj van, ha segíteni kell. Másodszor, hogy a mai nap arra is felhívja figyelmünket, hogy a trianoni kastély szelleme ma is kísért. Kísért az ész és a lélek sötétjébe burkolózott Brüsszeli irodákból az Európai Egyesült Államok eszméjének képében, mely eltüntetné, semmibe venné a nemzetállamokra épülő erős Európát, mely éppen a nemzeti hagyományok által lett a világ kulturális, gazdasági, tudományos nagyhatalma. Mely most már jól láthatóan egyre nagyobb és mélyebb erkölcsi, morális és gazdasági válságba és háborús veszélybe sodorja az öreg kontinens egészét. De Trianon szellemét idézik azok is, akik éppen húsz évvel ezelőtt, a 2004-es népszavazáson megtagadták nemzetünket, a határainkon túl élő több millió magyar embert. Ez az a bűn, ami mindörökre beleégett a magyar politikai baloldal egyre fogyatkozó lelkébe, és amit a nemzetben gondolkodó magyar emberek sohasem felejtenek el. Sajnos ők ma sem tennének mást, hiszen nem kértek azóta sem bocsánatot, és ma is azok oldalán állnak, akiknek egyre kevésbé vagy már egyáltalán nem számítanak az ember örök értékei, sem a nemzet, a valódi szabadság és az áldott béke sem – mondta, majd így folytatta: Ezért június 4-e örök feladatot is ad nekünk. Mondjuk el gyermekeinek, unokáinknak a tényeket és az igazságot a trianoni veszteségről, és a húsz évvel ezelőtti árulásról is. Hogy legyen szívükben örök és igaz mérce, mellyel mindig különbséget tudnak tenni igaz és hamis, örök és elmúló között. De az is fontos, hogy tudjanak az országhatárokon átívelő nemzeti összetartozás erőt és büszkeséget adó lelkéről is. Adjuk át az igazságot a ránk bízott nemzedékeknek arról, hogy bár a határokat meg nem változtathatjuk, de a nemzeti összetartozást soha sem vehetik ki a magyar emberek szívéből – zárta beszédét.
A megemlékezésen, amelynek végén koszorúztak az emlékműnél, közreműködött Klenk Réka.
A magyar országgyűlés 2010-ben határozott arról, hogy az első világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírásának napja, június 4-e a nemzeti összetartozás napja. Kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.