Paksi sportolók az olimpián

Harminckét sportág 329 versenyszámában 206 ország több mint 10.500 versenyzője méri össze tudását a XXXIII. nyári olimpiai játékokon Párizsban július 26. és augusztus 11-e között. Magyarországot 178-an képviselik. Az előző ötkarikás versenyekhez hasonlóan ezúttal is szurkolhatunk paksi sportolóknak, az Atomerőmű SE két dzsúdósa, Pupp Réka és Gercsák Szabina, valamint a kajakos Pupp Noémi tagja a magyar küldöttségnek. A sportolók az olimpia kezdete előtti napokban válaszoltak a Paksi Hírnök kérdéseire.

– A kajak-kenuban nem egyszerű az olimpiai szereplés kiharcolása, a kvalifikáció a hajónak szól, a te esetedben ráadásul a végletekig kiélezett volt. Hogy viselted az utolsó válogatóversenyeket?

– A válogató és az Eb előtt nagyon jól éreztem magam. Tudtam, hogy nagyon jó formában vagyok, és mentálisan is kiegyensúlyozott voltam. Jól is sikerültek a versenyek, majd az Eb után kaptunk egy hét pihenőt, amikor megtudtam, hogy a következő héten szétlövés dönt az olimpiai indulásról. Ezeket a napokat nagyon nehezen éltem meg.

– Különleges sportesemény az olimpia, keveseknek adatik meg, hogy részt vehessenek rajta. Mit jelent számodra, hogy Magyarországot képviselheted?

– Gyerekként csak álmodtunk, játszottunk a gondolattal, hogy milyen menő lenne egy olimpián versenyezni. Pár éve pedig már konkrét célként tekintettem rá, ami a felkészülés során néha közelebb, néha pedig távolabb került. Kész csoda, és persze egy óriási lehetőség, hogy egy ekkora eseményen képviselhetem Magyarországot. Az pedig, hogy testvéremmel, Rékával együtt élhetjük ezt át, leírhatatlan!

– Neked ez az első ötkarikás részvételed. Milyen várakozásokkal vágsz neki Párizsnak, mire számítasz?

– Izgatottan várom már az indulást is, addig viszont nagyon sok dolgunk van. Óriási show-ra számítok, hiszen ez a világ legnagyobb sporteseménye. Esélyek és eredmények latolgatásába nem szeretnék belemenni, szeretném jól érezni magam, megélni a pillanatokat, és kihozni magamból a maximumot, és akkor minden rendben lesz.

– A dzsúdóban kemény az olimpiai szereplés kiharcolása. Hogy értékeled a kvalifikációs versenyeket, mennyire volt megterhelő?

– Nekünk két év a kvalifikáció, amire mondhatjuk, hogy elég hosszú, és tényleg nagyon sok versenyt tesznek bele. Szerencsésnek mondhatom magam, mert sok versenyzővel ellentétben én körülbelül havonta egyszer, vagy akár ritkábban vettem részt versenyeken, ellentétben azokkal, akik belecsúsztak egy sűrűbb programba, ők akár kéthetente is versenyezhettek, ami tényleg nagyon sűrű. A kvalifikációba kétszer 5+1 verseny eredményét lehet beszámítani, ami alapján kialakul a végleges rangsor. Ezért is voltam szerencsés, mert mindkét évben magas pontokat tudtam berakni, így – természetesen Braun Ákossal megbeszélve – volt lehetőségem kiválasztani, hogy melyik versenyekre utazzak. Büszkeséggel tölt el, hogy Magyarországot képviselhetem a világ legnagyobb sporteseményén.

– Neked nem ez az első ötkarikás részvételed. Milyen várakozásokkal vágsz neki Párizsnak, mire számítasz?

– Teljesen másra számítok, mint három éve. Akkor egy eléggé korlátozott olimpiát tudott Japán megrendezni a járvány miatt. Most viszont biztos vagyok benne, hogy újra egy nagyszabású olimpiát rendeznek Párizsban. Úgy gondolom, hogy nagyon sok magyar és külföldi szurkoló lesz ott minden sportágban, hogy segítse az általa kedvelt sportolókat. A második olimpiámra készülök, de úgy gondolom, hogy nekem is sok minden újdonság lesz.

– Hogy élted meg ezt a két év kvalifikációt, ami elvezetett az olimpiáig?

– Igazából nem két év, hanem huszonnégy, ami mögöttem van, de az előző két év nagyon kemény volt, mind érzelmileg, mind fizikálisan. Másfél éve, hogy Paksra igazoltam, az is egy nehéz döntés, nehéz lépés volt. A családomat és mindenki mást otthagytam, akiket szeretek, ritkán találkozhattam velük. Visszapillantva: minden nehéz percével együtt megérte, és szerintem ez egy jó út volt. Azt még mindig nehéz elhinni, hogy direkt kvótás vagyok, és saját jogon harcoltam ki a részvételt. A fogadalomtétel kellett ahhoz, hogy leessen, hova is megyek, és hogy mi fog történni. Két olimpia volt, ami nem sikerült, és a második nagyon rosszul esett nekem érzelmileg. Ott nagyon mélyponton voltam, akkor majdnem abba is hagytam. Onnan nehéz volt felállni, újrakezdeni, elindulni egy másik úton, és ez tényleg egy másik út lett. Idejöttem Paksra, ahol másfajta mentalitás, másfajta hozzáállás van, más volt a munka, és így sikerült. Most már belátom, hogy kellett hozzá az, hogy kiszakadjak a megszokott környezetből. Huszonkét évig egy edzőnél egy helyen voltam, kellett, hogy idejöjjek, és Ákos kezébe kerüljek.

– Milyen érzés számodra, hogy Magyarországot képviselheted olimpián?

– Ez mindig nagy dolog volt számomra. Most a fogadalomtételen találkoztam például Berki Krisztiánnal, akivel már beszélgettem a social médiában, de személyesen még sosem találkozunk. Akkor, ott esett le, hogy Párizsban én is képviselem Magyarországot, ugyanúgy, mint ő tette ezelőtt, és aranyérmet nyert lólengésben. Ott azért elkapott az az érzés, hogy milyen jó lenne, ha én is tudnám ezt hozni Magyarországnak, illetve magamnak.

– Milyen várakozásokkal, céllal vágsz neki a versenynek?

– Azt a célt tűztem ki, hogy élvezzem minden egyes percét, hogy fejben ott tudjak lenni, és ha élvezem, akkor szerintem bármi lehet. Nem szeretnék semmilyen konkrét célt kitűzni ezenkívül magam elé, mert úgy gondolom, hogy az plusz teher lenne. Tudom, hogy az én súlycsoportomban hol helyezkedek el, ezt magamban lerendeztem. Nagyon jól dzsúdózok, ezt tudom magamról, nekem ez az erősségem.

A dzsúdó versenyeken öt kontinens százhuszonkét országának háromszázhetvennyolc versenyzője lép tatamira Párizsban. A két dzsúdós július 21-én kiutazott Párizsba. Réka egyéniben július 28-án, Szabina 31-én lép tatamira, a csapatverseny pedig augusztus 3-án lesz. Pupp Noémi augusztus 3-án utazik Párizsba. A kajak-kenu versenyek augusztus 6-tól 11-ig tartanak, 6-án vízre száll négyesben és párosban is. A négyes középfutamait és döntőit 8-án, a párosét 9-én rendezik.