Pakson találtak otthonra
Tíz éve cserélte sportolói pályafutását civilre, a fővárost Paksra Tóth Márton. Ma már a mindennapjai része Paks, nagyon sok szinten kötődik a városhoz. Az Atomerőmű kommunikációs csapatának oszlopos tagja, az ASE kajak-kenu szakosztályának edzője, háromgyermekes édesapa.
Tóth Marci Budapesten nőtt fel, és soha nem gondolt arra, hogy valaha máshol fog élni ebben az országban. A sport – jelesül a kenu – volt számára az első, de nagyon tudatos döntés alapján nem az egyetlen, folyamatosan képezte is magát. Nemzetközi kommunikáció és közgazdász diplomát szerzett amellett, hogy 18 évet szentelt a sportnak, hosszú éveken át tagja volt a válogatottnak, sorra jöttek a szép eredmények, 2010-ben például világbajnoki harmadik helyezés párosban, 2011-ben Eb-győzelem, de amikor az olimpiai kvalifikáció nem sikerült, úgy döntött, hogy befejezi. – Huszonnyolc éves koromban sem jött össze az olimpia, nem éreztem, hogy még négy évig mindent a sportnak rendeljek alá, szerettem volna másban is kipróbálni magam – indokolja akkori döntését. Ha valaki csak egy dologra, a sportra tesz fel mindent, abban nagy a kockázat, az nagyon nagy teher lelkileg. E gondolat sarkallta őt is, hogy diplomákat és mellette munkatapasztalatot szerezzen.
Habár természetesen ismerte az Atomerőmű Sportegyesület eredményeit, nem a sport miatt esett a választása Paksra, hanem egy álláslehetőség miatt. A Paksi Atomerőmű Tájékoztató és Látogatóközpontjába jelentkezett és nyert felvételt, így már több mint tíz éve erősíti annak kommunikációs szakembergárdáját. – Szponzorációval, médiakapcsolatokkal foglalkozom. Nagyon jó munkahelyi vezetőim, nagyon jó kollégáim vannak, és találok perspektívát a munkámban – összegzi.
S talált társat is magának, akivel immár három gyermeket nevelnek, Réka 2017-ben, Róza 2019-ben, Csanád pedig 2021-ben született. Sikerült megteremteni egy olyan otthont maguknak, ami biztos bázist jelent számukra. Marci számára egyértelmű prioritás most a család, a legfontosabb, hogy együtt éljék meg, élvezzék a mindennapokat, de az élete a sporttal teljes.
Utánpótlásedzőként különböző korosztályú fiatalokkal foglalkozik. A szezon sűrű, ilyenkor több az elfoglaltság, beszélgetésünk idején éppen Domboriban edzőtáboroznak. A sport – mint mondja – számtalan módon gazdagítja az ember életét. Számára is megkönnyítette a beilleszkedést Pakson. Segít gyökeret verni, közösséget teremteni, a barátságok bölcsője, de remek eszköz arra is, hogy megmutassa, hogy a kitartás, a befektetett energia eredményt hoz. Ez rendkívül fontos különösen most, amikor sokan gondolják, hogy egy kattintás kell csak ahhoz, hogy elérjük a célunkat. – A Duna nem hazudik, ott keményen kell húzni – jegyzi meg mosolyogva. Ám ha sikerül teljesíteni a kitűzött célt, az nagyon nagy önbizalmat ad. Számára az a visszaigazolás, amikor a tanítványai nem a könnyebb utat választják, nem adják fel. Pakson kivételes helyzet, hogy ilyen sok sportlehetőség van, és ezekhez hozzájutni rendkívül kedvezően lehet az atomerőmű ittlétének köszönhetően. Maga az Atomerőmű Sportegyesület is kivételes, hiszen kiváló szakembergárdája van, és hatalmas tudásbázisa.
Magára a városra térve, azt mondja, itt van szinte minden, ami számára fontos: az otthona, a munkája, a sport, de a városban még nagyon sok kiaknázatlan potenciál van. Az egyik éppen a Duna, Duna-part. Úgy gondolja, a vízitúrázás az egyik kitörési pont. Ezért indították útjára a KenuzgAtom programot, és ezért épült az ASE telepén új csónakház, ahol egy nagyon hangulatos kávézót is kialakítottak. – Sokan járnak Madocsára a Vizába, mi abban bízunk, hogy a csónakházunk is ilyen kedvelt célponttá és közösségi térré válik – fogalmaz.