Jó napot, mi újság? – Soós Erika

Soós Erika neve összeforrt az elsősorban sajátos nevelési igényű, fogyatékkal élő paksi és Paks környéki gyermekeket támogató Gyermekemért Alapítvánnyal, amelynek évek óta elnöke. Jelenleg huszonöt családdal áll kapcsolatban a szervezet, akiket immár Csodaházukban fogadnak. A segítő tevékenysége mellett butikot vezet. Mint elmondta, nem bánja, hogy nem teljesült gyermekkori álma: nem vette feleségül Winnetou.

Soós Erika közvetlenül nem érintett a sérült emberek világában. Empatikus készségét véleménye szerint az sem erősítette, hogy szülei korai halálát követően, 17 éves korától ő gondoskodott a kishúgáról. Azt mondja, hogy az alapítvány, mint minden más az életében, egyszerűen csak szembejött vele.

– Azt vallom, hogy a dolgok tőlünk függetlenül történnek, csak reagálunk rá. Negyven éve bekapcsolódtam a beteg és mozgássérült gyermekek megsegítésére hivatott Aranyág Alapítvány munkájába. Ez is csak úgy szembejött velem, mialatt a divatvilágban, az akkor megalakult Skála áruházláncnál dolgoztam. Később, amikor szülővárosomból, Dunaújvárosból Paksra kerültem, Kóti Katika szülei rajtam keresztül az Aranyágtól kértek segítséget kislányuk gyógykezelésére. Nagyszabású rendezvénysorozatot szerveztünk, Katin sikeres műtéteket hajtottak végre. Számláján azonban maradt egy összeg, amit nem használtak fel, és az édesanyja megkeresett azzal, hogy segítsek jó helyre juttatni.

– Jártam a hivatalokat, hogy továbbvihessem az általuk létrehozott Gyermekemért Alapítványt, ám a legtöbb helyen hátsó szándékokat feltételeztek. Szembesültem vele, hogy sehol sem kapja meg a fogyatékkal, betegséggel élők csoportja a kellő segítséget, ami arra ösztönzött, hogy még intenzívebben dolgozzak ezen a küldetésen. Immár Papp Katalin védőnővel, Franckó Klárával – aki maga is sérült gyermeket nevel – hárman visszük az alapítványt, amelynek története a hullámvölgyek ellenére is sikersztori. Elértük, hogy az önkormányzattól hároméves szerződéssel megkaptuk a KRESZ-parknál lévő egykori közösségi ház épületét, amely immár alapítványunk Csodaháza. Nyáron már ott tartottuk a táborunkat huszonöt gyermeknek, az országban egyedülálló módon ingyenesen. Felemelő érzés volt látni, hogy a szülők milyen felszabadultan beszélgettek egymással, mosolyogtak, és a sok nehéz pillanatot megélő gyermekek milyen önfeledten, boldogan tudtak játszani – emelte ki Erika, aki azt is elmondta, hogy újra visszatért az emberekbe vetett hite, amikor idegenek fügével, dinnyével lepték meg a táborozókat, voltak, akik felajánlották, hogy függönyt varrnak, vagy elintézték, hogy légkondicionáló hűsítse a foglalkoztatószobákat. – Folyamatosan fejlődünk, keressük a lehetőségeket. Franckó Klári, aki személyes példaképem is erejével, pozitivitásával, most a Törteli Stabilizáló Mozgásprogramot tanulja, hogy ezzel is segíteni tudjon a gyerekeknek. A családoknak tíz, ha súlyos az eset húsz ingyenes kezelést biztosítunk. Mindig vannak újabb jelentkezők. Dévény-tornát, TSMT tornát, iskolaelőkészítő foglalkozást lehet igénybe venni, az egészséges gyerekek szüleinek sem kell Paksról elutazniuk, ha fejlesztésre van szükség. Az igényeknek megfelelően változik a szakember-ellátottságunk is – összegzett.

Erika arról is beszélt, hogy kereskedelmi főiskolát végzett, megjárt az egykori Szovjetuniótól az USA-ig számos országot, a divatirányzatokat tanulmányozta és hozta Magyarországra, mialatt a Skálának dolgozott. Majd megismerkedett későbbi férjével, aki nem bírt Paks nélkül élni, így itt telepedtek le, sikerült egy 1805-ben épült házat felújítaniuk. Az Erika által vezetett, Vonal névre keresztelt ruhaüzlet évtizedek óta ikonikus Pakson. – Mindig nagyon érdekelt a divat. Első amerikai farmeremet főiskolásként, háromheti hajnali borsószedés után vettem meg az ecseri piacon, de nem tetszett a színe, így kikoptattam téglával. A divat mellett foglalkoztat az építészet és a lakáskultúra, Budapestre járok inspirálódni, szeretem a körfolyosós bérházakat, az Andrássy utat – tette hozzá Erika, akitől azt is megtudtuk, hogy imád utazni, legszívesebben a skóciai kastélyokat látogatná végig. Emellett nincsenek nagy vágyai, a legjobban egy kávéház teraszán szeretne nézelődni, olvasni. Ami a könyveket illeti, mindenevő, Szabó Magda Az ajtó című regényét már háromszor elolvasta, mindannyiszor mást jelentett számára. Gyermekkorában a Nagy indiánkönyvet falta, és mindenkinek azt válaszolta a kérdésre, hogy mi lesz, ha nagy lesz, hogy Winnetou felesége…

Megjelent a Paksi Hírnök augusztus 30-i számában.