Pakson találtak otthonra
Az atomerőmű minden helyiségében járt, a 2. blokk építése óta minden beépített berendezés átvételénél közreműködött, oktatta a beruházáson részt vevők szinte mindegyikét. Wollner Pál, az atomerőmű nyugdíjas vezető mérnöke akár lehetne a paksi legek embere, ha bárki is vezetne ilyen nyilvántartást.
Sokszor jegyzik meg Wollner Pálnak, hogy „láttalak a tévében”, mivel szinte minden paksi rendezvényen ott van, hacsak nincs más programja. Ez az érdeklődésén túl abból ered, hogy a Paksi Fotósok Baráti Körével vállalták, hogy a város programjait, épített és természeti értékeit megörökítik. Az általa alapított klub már nem létezik, de ő rendíthetetlenül végzi az önként vállalt feladatot. S bár fényképezőgéppel a nyakában vagy újabban telefonnal a kezében látja mindenki, Pali nem fotós, hanem eredetileg villamosmérnök.
– Édesapám a DÉMÁSZ-nál volt művezető, sokat jártunk vele mindenfelé. Ötödik osztályos koromban eldöntöttem, hogy én is villamos szakember leszek – meséli. Tizennégy évesen került Budapestre, az Üteg utcai villamosenergia-ipari technikumba, majd a Kandó Kálmán Erősáramú Műszaki Főiskolára, amit két év katonaság követett Zalaegerszegen. Hálózattervezőként kezdte pályafutását, majd az öt nagy gyáregységgel működő, háromezer embert foglalkoztató Alföldi Porcelángyár munkavédelmise lett, közben elvégezte a munkavédelmi főiskolát.
A katonaság után megnősült, két gyermeke született, Nóra és Zoltán. A körülmények úgy hozták, hogy tíz év múlva elvált.
Paksra az atomerőmű-építés hozta, mégpedig 1983-ban, a 2. blokk építésének idején.
A szimulátorközpont villamosmérnöki állására pályázott, de amikor megtudták, hogy felsőfokú munkavédelmi végzettsége is van, oda csábították, mondván, ott nagyobb szükség van rá. Szeptember elsejével került Paksra. Októberben bemutatták egy Pakson dolgozó lánynak, Ildikónak, akivel 1986-ban összeházasodtak, egy fiuk született, Péter.
Pali az atomerőmű munkavédelmi osztályán dolgozott, amikor az ERBE beolvadt az atomerőműbe. Őt bízták meg azzal, hogy a beruházási igazgatóság munkavédelmi vezetője legyen. Akkoriban az 1. blokk már működött, a 2. épült, s aztán a többi. Az általa vezetett csupán háromfős csoporthoz tartozott a nagyberuházás munka-, környezet-, tűz- és sugárvédelmi felügyelete, irányítása. – Az úgynevezett négyes bizottsági bejárásokon a tervező, a beruházó, kivitelező és üzemeltető szervezet képviselője vette át a berendezéseket. – Én voltam az utolsó aláíró a jegyzőkönyveken az összes berendezésnél.
Az erőmű minden helyiségében jártam, oktattam és vizsgáztattam a beruházáson dolgozó összes embert.
Ezt kevesen mondhatják el magukról – fogalmaz. Azt is elmondta, hogy büszke rá, hogy amikortól átvette ezt a feladatot, attól kezdve bejelentésköteles tűzeset és halálos munkabaleset nem történt a beruházáson. Véget ért a beruházás, megszűnt a beruházási igazgatóság, a munkavédelmi osztályon nem volt üres státusz, így a karbantartási igazgatóságra került minőségbiztosítási, kivizsgáló mérnöknek. 1989-ben a munkavédelmi törvény úgy rendelkezett, hogy munkavédelmi bizottságot kell alakítani. Az atomerőműben létrejött tizenhárom fős, választott szervezet elnöke lett, s maradt egészen 2005-ig, amikor az iparági munkavédelmi bizottság alapítására kérték fel. Mivel sugárveszélyes munkakörben dolgozott, korkedvezménnyel nyugdíjba mehetett volna, de ő úgy döntött, marad még három évet. Ám amikor híre ment, hogy megszűnik ez a fajta kedvezmény, mégis elbúcsúzott. 2006 decemberében pár nap alatt kellett kipakolni az irodát. A legnagyobb fájó pont számára, hogy élete dokumentumai a zúzdában végezték. Az ESZI-ben tizenöt éven át óraadó és érettségi bizottsági tag volt. Kezdetektől írt az atomerőműves lapba, folyamatosan tagja volt a szerkesztőségi bizottságoknak.
Beregnyei Miklós mellett neki volt fotózási engedélye az erőmű teljes területén és annak rendezvényein. Egyébként nemcsak a már említett városi eseményeket örökíti meg, hanem az utazásait, túráit is. Járja a világot, az országot és a környéket. Sok fotópályázaton részt vett, sok-sok könyvben, naptárakon szerepelnek fotói, és több mint ötven fotókiállítása volt. Az Atomerőmű Sportegyesületben tagja a vitorlás szakosztálynak, és a természetjáró szakosztályban ezüstjelvényes túravezető.
Nagyon büszke egyetlen unokájára, Gellértre, aki kitűnő tanuló, fuvolázik és kéthetente szolgálatot ad Budapesten a gyermekvasúton. Sajnos Hódmezővásárhelyen él, így ritkábban találkoznak.
Palinak viszont már Paks az otthona, amit nagyon szeret, mert élhető, nyugodt, biztonságos város, ahol nagyon sokan ismerik.
Gyönyörű fás, ligetes, sok-sok szép park és játszótér van, amivel szeret büszkélkedni az ismerőseinek. – És villanybusszal járok Pakson. Ez is szuper, hogy ezzel bárhova el lehet jutni a városban – fűzi hozzá.