Jó napot, mi újság? – Dr. Harmat Gabriella
Különleges színházi előadás lesz november 17-én 17 órakor a Csengey Dénes Kulturális Központban. Az Életképes című zenés színdarab szerzője dr. Harmat Gabriella, aki korábban hosszabban mesélt a darabról, az előkészületekről, a közreműködőkről a Paksi Hírnök Jó napot, mi újság? című sorozatában:
Zenés darabot írt, maga rendezi, s bár ebben nem szerepel, nem idegen számára a színpad. Dr. Harmat Gabriella amatőr színjátszóként, a Paks Városi Vegyes Kar tagjaként is állt már a világot jelentő deszkákon, újabban pedig egy paksi formációban vokálozik. Egyébiránt – mert ezek csak kedvtelések – jogászként dolgozik, jogot tanít.
Az igazságkeresés a zsigereiből jön, ebből adódóan világéletében jogász akart lenni. Sok év tapasztalata azonban kijózanította, ma már tudja, hogy „hétköznapi” jogászként nem tudja megváltani a világot, befolyásolni az emberek életét, nem tudja megélni a kreativitását. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem szereti a munkáját, s különösen akkor csillan fel a szeme, amikor elárulja, hogy újabban jogot is tanít rendészeti technikusoknak. Beszélgetésünk apropóját adhatná akár ez is, de egy másik izgalmas dolog is történt, történik vele: írt egy darabot. Szerényen azt mondja, nem musical, hanem zenés színdarab, amit egyébként egy kedves színjátszótársa, Gyulai István és zenekara, a PistiEst Útkereső című albuma ihletett.
– Sohasem gondoltam volna, hogy valaha írásra adom a fejem – bocsátja előre, hozzátéve, hogy már régóta foglalkoztatta, hogy Gyulai Pisti dalszövegei annyira jók, hogy azok alapjául szolgálhatnának egy darabnak. Ez tovább erősödött benne, amikor Dunakömlődön tartott költészetnapi, zenekarral közös előadásuk rendkívül jól sikerült. Mivel támogatásra talált amikor előállt az ötlettel, leült és másfél nap alatt megírta a szinopszist. Mivel ez is megkapta a „zöld jelzést”, azaz mind a zenekar frontembere, mind a zenekar tagjai pozitívan fogadták, elkezdődött a keményebb munka: a szövegírás. Időről időre összeültek, és felolvasták az elkészült újabb verziót, hogy lássák, működik-e, vagy éppen döcög valahol, ezért csiszolni kell. 2022 végére állt össze a darab, és egy jubileum kapcsán tervezték is, hogy bemutatják 2023-ban, de ráébredtek, hogy ez nehéz dió lesz, ehhez nagyobb „lélegzetvétel kell”, például pénz hangosításra, egyebekre, énekelni tudó szereplők, rendező. Utóbbi feladat végül Gabira maradt, de minden egyébre megvannak a segítők, szereplők. Sőt – mivel sok-sok ember munkája eshet kútba egy esetleges betegség, hiányzás miatt – dupla szereposztással készülnek a bemutatóra, ami terveik szerint ősszel lesz. Gyermek szereplők is lesznek, ők a rendezésben is segítséget nyújtó Cseke Klári tanítványai, illetve felnőttek, akik közül sokan még Gálosi János idején kezdték a színjátszást a Vak Bottyán Gimnáziumban, ahol mellesleg Gabi is tanult, s amelynek öregdiák egyesületében napjainkban vezetőségi tag.
A darab, ami most izgalomban tartja szerzőjét, az Életképes címet kapta. – Nagyon élvezem, ugyanakkor nagy kihívás, sőt néha azt gondolom, túl nagy falat. Tudni kell, hogy ez egy amatőr produkció lesz, még akkor is, ha mi ebbe beletesszük szívünket, lelkünket – fogalmaz, s azt is elárulja, hogy roppant felemelő volt, amikor próbálták. Ő maga azért nem akart szerepelni, mert nem szívesen énekelne egyedül, a Paks Városi Vegyes Karral viszont már hosszú évek óta teszi, s újabban vokálozik a Silent Zone nevű formációban.
A különféle művészeti tevékenységek, közösségek nagyon fontosak számára, hiszen így sokféle gondolkodású, értékrendű embert ismerhet meg, s ez a különbözőség akkor, ott, az alkotás során elveszíti a jelentőségét, egy dolog marad fókuszban: a tudásuk, tehetségük legjavát adva, egymással együttműködve létrehozni valamit. E tevékenységeken túl a sport is elmaradhatatlan része Gabi életének, szívesen úszik, fut vagy éppen kerékpározik.
S szívesen él Pakson, aminek előnyét sokakkal egyetértve abban látja, hogy nyugodt kisváros, de rengeteg lehetőséget tartogat azok számára, akik nem restek ezeket felfedezni. – Nagyon jó az infrastruktúra, gazdag a kulturális élet, jól működő helyi közösségek vannak. Bármerre járok, mindig megállapítom, hogy mi igazán elégedettek lehetünk – összegzi, s ezek után cseppnyi meglepetést sem okoz, amikor hozzáteszi: – Nem vágyom el innen.
Forrás: Paksi Hírnök, 2024. április 12., XXXIII. évf. 7. szám
Szerző: Szabó Vanda