Pakson találtak otthonra

Rendkívül közvetlen, szüntelenül mosolyog, azonnal otthon érzi magát bárhol. Mint kiderül, családjukban ez teljesen általános. Mihail Vityebszkij – a JSC ASE főosztályvezetője – és felesége nyolc éve költöztek Paksra. Remekül érzik magukat, éppen ezért nem átmenetileg tekintenek otthonukként a városra.

– Az nem jó, bejövő áru átvétellel foglalkozunk, dolgozunk látástól vakulásig – mondja Mihail Vityebszkij, a JSC ASE főosztályvezetője az időpont-egyeztetéskor, s csak mosolyog a választékos magyarsága okozta meghökkenésen. 2016. június 1-jétől dolgozik az új atomerőművi blokkok építésén, logisztikai szakértőként kezdett, két éve főosztályvezető. Gyermekeik, ha nem is itt születtek, de Pakson nevelkednek. A Liget lakóparkban ülünk le beszélgetni, ahol élnek. Az ott játszó egyik fiúcskáról, akivel az interjú előtt szóba elegyedünk, kiderül, hogy Mihail fia. Andrej most kezdi az iskolát, tökéletesen beszél magyarul. Kishúga, a kétéves, szintén csupa mosoly Alina édesanyjukkal érkezik. Szemmel láthatóan nem helyén való feltenni a kérdést, hogy miként érzi magát egy férje oldalán idegen országba költöző orosz feleség. Nóra magyar. Illetve – ahogy a téves feltételezésen jót derülő Misa mondja – magyarországi sváb menyecske. Hamar fény derül a családfő kiváló nyelvtudásának hátterére is:

bár a Szovjetunióban, a mai Ukrajna területén született, szűk negyven évének nagy részében Magyarországon élt.

Orosz-ukrán édesapja a volt szovjet nagykövetségen dolgozott, majd vállalkozóként tért vissza Magyarországra. Misa tizenhat évig élt Budapesten, majd Kecelen. Ott ismerte meg feleségét. – Abszolút jó érzésekkel jöttem Paksra, nem volt bennem semmilyen visszatartó erő. Az volt a cél, hogy a férjem érvényesülni tudjon. Én ebben szerettem volna támogatni – fogalmaz Nóra, aki vállalkozóként, grafikai tervezőként dolgozott.

Pakson abszolút megtalálták a helyüket, a várost szeretik, mert gyerekekkel jó itt élni.

– Rögtön családot alapítottunk, ezért én ezt az oldalt vettem számításba. Sok lehetőség van a gyerekek fejlesztésére, különösen a sportban, ami számunkra fontos. Rengeteg a játszótér, gyalog és kerékpárral gyakorlatilag minden elérhető – sorolja az előnyöket. Hozzáteszi, a Liget lakópark közössége jó, az itt élő orosz hölgyek egyrészt hamar befogadták, másrészt a magyar nyelv gyakorlása miatt szívesen keresik a társaságát. Ő még nem beszél oroszul, de nagyon sok mindent megért, a férje és kisfia – mint megjegyzi – már nem tudnak szövetkezni ellene. A gyerekekkel ő magyarul, édesapjuk viszont oroszul beszél. Egyetértenek abban, hogy ahány nyelv annyi ember, azaz abszolút előny a többnyelvűség. Ez egyébként a gyerekek természetében is megnyilvánul: nyitottabbak, elfogadóbbak az átlagosnál.

Mihail is komfortosan érzi magát Pakson. Legtöbb idejét a munka és a gyerekek kötik le, de ahogy magát jellemzi, nem tud a fenekén megmaradni, egy dolgot nem tud elviselni, ez pedig az unalom. Gerjenbe jár focizni, egyik évben a Megye III.-ban szerepeltek. Csapattársaival elvégezték a negyvenórás önkéntes tűzoltótanfolyamot, és csatlakoztak a Fadd Nagyközségi Tűzoltó Egyesülethez. Munkában is nyughatatlan. Folyton tanul, képezi magát. Kereskedelmi, közgazdász az alapvégzettsége, de otthonosan mozog a műszaki területen, hiszen korábban a Pintér Műveknél is ott dolgozott. Ott hallott először a Paks II. projektről. Amikor hívták, örömmel jött. Egyrészt azért, mert édesapja, aki ott volt Paks I. indításánál, sokat beszélt arról, hogy ez milyen jelentőségteljes dolog. Másrészt azért, mert megtisztelő számára, hogy hazája projektjének megvalósításában vesz részt az otthonában. – A hazám ott van, az otthonom pedig itt – mondja. A nemzetközi környezet sok kihívást tartogat. Neki helyzeti előnye van, ismeri a szakterületet, ismeri mindkét nyelvet. Egyfajta kapcsot tud teremteni az orosz és magyar kollégák között, ezért sokszor hívják olyan tárgyalásokra is, ami nem a szakterülete.

Nem rejti véka alá, hogy szereti a Paks II. projektet, szereti a várost.

– Én úgy tervezem, hogy a projekt befejezése után itt keresek munkát, akár a megépült erőműben is el tudom képzelni magam – árulja el. A város adottságai jók, a fekvése is, minden könnyen elérhető. És itt a Duna, ami abszolút szerelem számunkra. – Bízunk benne, hogy lesz szép Duna-partja a városnak – jegyzi meg végül mosolyogva.