Pakson találtak otthonra

Hét éve él Pakson Válent Anna. Felvidéki lány, magyar egyetemen tanult, és onnan közvetlenül a Roszatom paksi fióktelepére került orosz-magyar tolmácsnak. Ő maga felfedezte már ezt a vidéket, és igyekszik az itteni értékeket megmutatni munkatársainak.

Adódik a kérdés, hogyan kerül egy felvidéki magyar lány az atomerőmű orosz kivitelezőjéhez tolmácsnak? – Hát ez igen hosszú történet – reagál mosolyogva Válent Anna. Az utolsó momentum egyébként már szinte evidens volt:

Az ELTE végzőse volt, a Roszatom pedig orosz-magyar tolmácsot keresett, és tanára őt ajánlotta.

Az Esztergomi Dobó Katalin Gimnáziumba járt. A gimnázium után kertészeti egyetemre jelentkezett, szőlészetet akart tanulni, de egy év múlva rájött, hogy nem az ő világa. Úgy döntött, francia szakra megy, de nem sikerült bekerülnie, ezért oroszt kezdett tanulni az ELTE-n, mondván, majd egy év múlva felveszi azt a szakot is, de elnézte a vizsga időpontját, és lecsúszott róla. – Következő évben már nem is jelentkeztem, mert megszerettem az oroszt – meséli.

A paksi állásinterjúra az esélytelenek nyugalmával érkezett, de két hónap múlva már itt is dolgozott. Édesanyja Párkányban maradt, ikertestvére, Viki pedig Budapesten él és dolgozik. Minden második hétvégét együtt töltenek, többnyire Panni megy Budapestre.

Eleinte a Roszatom paksi fióktelepének nyelvi támogatási osztályán dolgozott fordító-tolmácsként, jelenleg az építési igazgató asszisztense-tolmácsa. A munkája korántsem korlátozódik a tolmácsolásra, intéz mindent, ami nyelvismeretet igényel, alvállalkozókkal tart kapcsolatot, egyeztetéseket szervez. Az oroszok munkakultúrája más, de kifejezetten szeret velük együtt dolgozni, könnyen megtalálták a közös hangot.

Paksot sem volt nehéz megszeretnie, hiszen Párkány még kisebb, így otthonosan érzi magát.

Bár az megnehezíti a dolgát, hogy sokat túlórázik, ezért nehéz bekapcsolódnia közösségi programokba. Mivel most fókuszba helyezte az egészséges életmódot, reggelente edz, ha teheti uszodába is megy, ahol szívesen szaunázik is. Szívesen járja a környéket, és erre kollégáit is ösztönzi, sőt kirándulási tippeket, ajánlatokat is készít nekik. – Akik Moszkvából jönnek, azoknak furcsa itt. Sokszor inkább elmennek Prágába, Bécsbe, én pedig ajánlani szoktam nekik környékbeli helyeket – jegyzi meg. Ebben – mint kiderül – nem kizárólag az motiválja, hogy külföldi kollégáit segítse, sokkal inkább az, hogy megmutassa az itteni értékeket. Összeállít tematikus túrákat, leginkább a borra felfűzve, mivel a bor és a gasztronómia szerelmese. Még kislányként nagyon sok receptre megtanította nagymamája, melyeket ma is elő-elővesz, de a klasszikusok mellett az újdonságok is érdeklik, sőt szívesen improvizál. A bor iránti érdeklődést is otthonról hozta, nagyapja készítette, de nem itta a bort, viszont a köré szerveződő közösségi eseményeket kedvelte. Panni a nagyapja és az édesanyja hatására – aki igazi ínyenc lett e téren – érdeklődik a borok iránt, szívesen őriz meg egy-egy különleges palackot, sőt már elvégzett egy sommelier képzést, és ha meglett volna a kellő létszám, ugyanebben a témában már egyetemen tanulna. – Keresem a képzési lehetőségeket, mert úgy gondolom, hogy szükségem van valamilyen elfoglaltságra, amit akár össze is lehetne a munkámmal kötni – fűzi hozzá. S már mondja is példaként, hogy lehetne borklubot alakítani, ahol előbb a helybeli, aztán más borrégiók borait lehetne megmutatni azoknak is, akik más térségből vagy éppen más országból érkeznek.

A munkára térve elárulja, hogy előzőleg a Paks II. projektről sem tudott többet, mint egy átlag újságolvasó. Na jó, kicsit talán többet, mert az egyetem mellett sajtófigyeléssel foglalkozott a Nézőpont Intézetnél. Mára viszont már teljesen beszippantotta, hiszen a kezdetektől itt van, és lépésről lépésre megismerte, megtanulta. – Kerestek több ajánlattal is, de ez annyira addiktív projekt, nehezen tudom elképzelni, hogy máshol dolgozzak. Szeretnék a hosszú előkészítő szakasz után a lényegi résznél is itt lenni.

Nagyon várom, amikor éjjel-nappal kint leszünk a területen, és együtt örülünk minden mérföldkőnek.

Most, amikor elkezdődött a munkagödör további mélyítése, nagyon örült mindenki, aki ezért dolgozott az elmúlt hónapokban. És én is sajátomnak érzem ezt az örömöt – foglalja össze.