Jó napot, mi újság? – Rétiné dr. Gémes Rozália

A Gyógyszerészetért életműdíjat adományozta a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége Rétiné dr. Gémes Rozália gyógyszerésznőnek a gyógyszerellátás szervezése, a gyógyszerészeti tudományok művelése során elért kimagasló eredményeinek elismeréseként. A paksi Kristály Gyógyszertár vezetőjét munkatársa, Szélné dr. Végső Anita terjesztette fel a rangos kitüntetésre, amelyből eddig csupán negyvenkettőt ítélt oda a szakmai szövetség.

– Óriási meglepetés volt számomra a díj. Hol lent, hol fent állapotba kerültem, hiszen kételkedtem abban, hogy megérdemlem-e ezt az elismerést, de rájöttem, hogy ezzel a patikát és a kollégáimat is elismerik, ezért megnyugodtam – mondja Rétiné dr. Gémes Rozália, akit csaknem negyven év fűz a paksi Kristály Gyógyszertárhoz.

Rozália a Bács-Kiskun megyei Csólyospáloson született 1946-ban. Hatan voltak testvérek, a tanyasi iskolából vezetett az útja a Szegedi Tudományegyetem gyógyszerészeti karára. – A gimnáziumban döntöttem el, hogy gyógyszerész szeretnék lenni, a kémia volt a kedvenc tantárgyam, és mindig érdekelt, hogy mitől gyógyulunk meg. Nagyon sokszor kérdezték, hogy miért nem leszek orvos, de szerintem ahhoz egészen más adottság kell. A gyógyszerész pálya csendesebb – bár a tantárgyaink szinte ugyanazok voltak, mint az orvosoknak. Egyébként eredetileg pedagógusnak készültem, de nem volt hangom hozzá… Mégis betölthettem ezt a szerepet is, mert egész életemben segítettem, tanítottam a fiatal gyógyszerészeket – idézte fel, ahogy azt is, hogy az első munkahelye Kecskeméten volt. Elmondta, hogy ott egy idős gyógyszerész vette a szárnyai alá, akitől sokat tanult. Ő intette például arra, hogy ha csak egy pillanatra is elbizonytalanodik, hogy jól keverte-e ki az orvos által felírt recept alapján a gyógyszert, azonnal dobja ki. Rozália később helyettesítő gyógyszerészként dolgozott, aztán Dunavecsére hívták, ott ismerkedett meg későbbi férjével. Az atomerőmű-építés idején elektrikus végzettségű párja nagyon jó állásajánlatot kapott Pakson. A Kristály Gyógyszertár épp akkor épült a Kishegyi úton, 1983-ban nyitották meg. Amikor két gyermekük születése után, 1986-ban visszatért Rozália a GYES-ről a munkaerőpiacra, ott helyezkedett el. Később a gyógyszertár tulajdonosa és vezetője lett. – A privatizáció (1997) óta vezetem tulajdonosként a Kristály Gyógyszertárat, társam ebben régi kollégám, Szél Nándorné dr. Balázsi Gyöngyi. Jelenleg négy szakgyógyszerész és öt gyógyszertári szakasszisztens dolgozik a patikában.

Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy beszélgessünk a betegekkel, kíváncsiak legyünk arra, hogy mi a problémájuk, miben tudunk segíteni, mert a beteg embernek a gyógyszer mellé kell és jólesik a lelki támogatás.

Lényeges, hogy adjuk meg a tőlünk telhető legtöbb információt, legyen időnk rájuk – hangsúlyozta. Arról is beszélt, hogy a gyógyszertárak világában is teret hódít a digitalizáció. Nem tagadja, hogy az informatika kihívást jelent számára, de, mint mondja, mindent meg lehet tanulni, és a fiatalok sokat segítenek a fokozott információáramlás kezelésében. – Jó dolog a megújuló rendszer, de nem mindig működik. Áramkimaradás esetén nem tudjuk kiszolgálni a betegeket, míg régen ezt gyertyafénynél is megoldottuk. Annak idején fejből tudtuk az árakat, most azonban már akkora az adatbázis és a gyógyszerek mennyisége, hogy ez már kivitelezhetetlen – összegezett. Kitért arra, hogy a gyógyszertár vezetésével külön feladatok is járnak, amelyek nem kötődnek az általa oly annyira szeretett gyógyszerész hivatáshoz. Így amit csak lehet, átad a könyvelőjüknek, hogy a betegekkel foglalkozhasson.

Rétiné dr. Gémes Rozália a mai napig nagy mennyiségben olvas szakirodalmat, de nem csak azt. Mint mondja, mindenevő. Ezenfelül szeret beszélgetni, kirándulni, akár több napra is elutazik a családjával. Szeret enni, de mozogni is, gyakorta szeli a vizet a városi uszodában. S ami talán a legfontosabb, elégedett a sorsával. – Az ember egy utat tud bejárni az élete során. Ha jól dönt, akkor előreviszi ez az út. Úgy érzem, én mindig a megfelelő irányba haladtam – húzta alá.

Megjelent a Paksi Hírnök október 25-i számában.