Pakson találtak otthonra
Ismerős a járás a Kövi házaspár Deák utcai otthonában: egy ideig Éva nénihez jártam angolórára. Megállapítjuk, hogy kis túlzással nincs olyan paksi család, amelyiknek valamelyik tagját ne tanította volna. A két kutya, Zsófi és Füge hangos ugatással fogad. Egy cicát sem látni, de több jel is arról árulkodik: ennél a háznál macska is van.
Éva néni mosolyogva árulja el, hogy ha bajban lévő állatot lát, egyszerűen nem tud megálljt parancsolni magának. A cicákat is így fogadták be, mentették meg, a kutyák is menhelyről valók. Utóbbiak körülbelül hat éve élnek velük, s az egészségmegőrzésben is szerepet vállalnak, ugyanis igénylik a napi sétát. Általában külön-külön, mert Zsófi sokszor szertelen. Laci bácsi szívesen megy a Dunára, sok-sok emléket idéz, hiszen egykor hajós volt. Hajózott a Dunán, a Tiszán, de bejárta a Földközi-tengert is. Mindenféle rakományt szállítottak, még fegyvereket is. Ha kellett, kapitány volt, ha arra volt szükség, gépész. Éva néni – ahogy a falon lévő aranydiploma is jelzi – külkereskedelmi főiskolát végzett. Éspedig azért, mert úgy gondolta, ott a legjobb a nyelvi képzés. Nagyon jó orosztanára volt, neki hála fordult a figyelme a nyelvek felé. Szabad Európa rádiót hallgatott, és a barátnőjével Cliff Richard számokat fordítottak. Ismeretségüket férjével – habár kézenfekvő lenne – nem egy hajónak köszönhetik, hanem egy budapesti helyijáratos busznak: együtt utaztak egy csuklós busz „harmonikájában”, ebből lett a szerelem, s az immár 53 éve tartó házasság. Budapesten lakáshoz jutni akkoriban sem volt gyerekjáték, így nyakukba vették az országot, hogy olyan munkát találjanak, ahol szolgálati lakást is kapnak. Így kerültek Kiskörére, Laci bácsi a KÖTIVÍZIG-nél lett hajóvezető, Éva néni pedig – bármilyen furcsa is – idegenvezető: a vízlépcső, az erőmű sok külföldi csoportot vonzott, köztük a legkülönlegesebb egy mongol társaság volt. Első két gyermekük – Ádám és Gergő – ez idő alatt születtek, ők pedig úgy gondolták, hogy nagyobb településen a fiúk számára jobb oktatást tudnak biztosítani.
Ezért két baráti házaspárral együtt felkerekedtek, és Paksra költöztek, s mindketten az épülő atomerőműnél helyezkedtek el. Laci bácsi külső technológiai berendezésekkel foglalkozott, Éva néni pedig tolmács és szakfordító lett.
Kísérte az emlékezetes csikócsapat tagjait Novovoronyezsbe betanulni. Nehéz időszak volt a két kicsi gyerekkel. – Úgy éreztük akkoriban, mintha a katonaidőnket is letöltenénk – jellemezte. Harmadik gyermekük, Bálint születése után éppen ezért Éva néni már vissza se ment dolgozni. A maga ura lett. Sokáig fordított immár magánvállalkozóként, s mellette tanított. Eleinte csak angolra volt igény, oroszra nem. Az első angolcsoportjában harmincan voltak mindenféle korosztályból. Az évtizedek alatt rengetegen megfordultak nála. Akad olyan tanítványa, akinek már a gyerekét vagy éppen az unokáját tanítja. – 58 éves koromban kezdtem el spanyolul tanulni és mivel volt szerencsém különböző anyanyelvi, illetve egyetemi spanyoloktatókat megismerni, néhány év után tanítani kezdtem ezt a nyelvet is. Egyre nagyobb igényt tapasztalok rá – árulta el. Hozzátette, lassan újra kialakul az igény az orosz nyelv tanítása iránt is, sőt van egy orosz fiatalasszony, akit magyarra tanít. Munkájában a technológiai fejlődés nagy változást hozott, ma már nemcsak jelenléti, hanem online órákat is tart. Örömét is leli a tanításban, meg terápia is a munka. Nemrégiben elveszítették Bálintot. Az élet azóta nem ugyanaz, és már soha nem is lesz az. Azóta már a családi összejövetelek sem olyanok, mint korábban, hisz’ egy hely mindig üres… Nehezen terelődik vissza a beszélgetés az eredeti kerékvágásba. Szóba kerül a szabadidő. Laci bácsi keresztrejtvényt fejt, s mindketten olvasnak. Könyvtárba járnak, mert már annyi könyvük van, hogy többnek nem jutna hely. Nagy öröm, hogy Gergő fiuk szintén Pakson maradt, itt él családjával. Az unokákra, Dorkára és Gergőre nagyon büszkék, akárcsak Ádám gyermekeire, Lucára, Barnabásra és Domonkosra.
Paksot szeretik, hiszen itt minden megvan, amire szükségük van, s biztonságos, ami számukra már egyre fontosabb.
Éva néni hozzáfűzi, ő azért is szereti, mert itt lett a maga ura, itt találta meg a helyét.