Jó napot, mi újság? – Serdült Benke Éva
Serdült Benke Évának jelentős szerepe van abban, hogy megismerjék és megbecsüljék Palágyi Menyhért paksi születésű tudós munkásságát a városban. Könyvet írt Palágyiról, és a közelmúltban felavatott emléktábla is az ő állhatatosságát dicséri. Nyolcvanévesen is alkot, könyveket és tanulmányokat ír, emellett küldetésének érzi Erdély és Háromszék megismertetését minél több anyaországi polgárral.
– 1944-ben születtem Székelyföldön, Sepsiszentgyörgyön. A háború idején menekülnie kellett a családomnak. Négy hónaposan súlyosan megbetegedtem. A katonaorvos azt mondta az édesanyámnak, hogy ez a gyerek úgyis angolkóros, ennek hamarosan vége lesz. De én túléltem, azóta sem voltam beteg, pedig hatévesen mínusz húsz fokban három kilométert gyalogoltam az iskolába – idézte fel. Férje, a fül-orr-gégész dr. Serdült Tibor nagyváradi születésű, családja élettörténetét vaskos kötetben dolgozta fel Éva. Első szerelem volt az övék, 1966-ban házasodtak össze, egy év múlva Éva befejezte tanulmányait a marosvásárhelyi tanárképző főiskolán, magyar-román szakon. Tibor ekkor már gyakorló orvos volt Szatmárnémetiben. Gyermekük 1968-ban született. Éltek Máramarosszigeten, Nagyváradon, de lakhelyükön nem jutott számukra megfelelő állás, viszontagságos utat kellett megtenniük már azért is, hogy dolgozhassanak. – A közéleti és a politikai helyzet 1979 januárjában úgy hozta, hogy eldöntöttük: Magyarországra költözünk. Hazaárulónak bélyegeztek. Egy barátunk közvetítésével a férjem Bonyhádon kapott fül-orr-gégész állást, én bukovinai székely gyerekek osztályfőnöke lehettem, és még lakást is kaptunk. Boldog voltam. Kilenc év után Tibort Paksra csábították. Ami engem illet, Kováts Balázs, az ESZI akkori igazgatója a tantestülettel egyetértésben úgy döntött, köztük a helyem. Innen mentem nyugdíjba 2004-ben – mesélte.
A tanítással telt évtizedek alatt számos diákcsoport fordult meg Éva jóvoltából Erdély és Háromszék tájain. Még Petőfinek is nyomába eredtek.
– Mióta nem tanítok, azóta is viszek néha csoportokat Erdélybe, évente mi is hazalátogatunk. A barátaink is székelyek, Magyarország minden tájáról összegyűlünk Bogácson, de ma már ritkábban, és néhány tartalmas napot töltünk együtt – mondta. Éva a mai napig fontosnak tartja identitását, székelységének megőrzését. – Mindenkiben azt próbálom tudatosítani, erősíteni, hogy a magyar egy kultúra, egy nemzet a székellyel – hangsúlyozta a tanárnő, aki azt is elárulta, hogy Pakson nem alakultak ki életre szóló barátságaik, kivéve a Gutai házaspárral, akikkel ide költözésük óta szoros a kapcsolatuk. Gutai Istvánné Julikával egy időben, 2022-ben kapta meg a várostól a Tisztes Polgár kitüntetést. Gutai Istvánnak jelentős szerepe volt a Palágyi-könyv 2007-es kiadásában. – Az volt a célom, hogy felhívjam a paksiak figyelmét arra, hogy egy ilyen jelentős tudós született a városukban, legyenek rá büszkék. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy nincs megbecsülve az emléke. Ezért írtam meg A meg sem ismert Palágyi című könyvet. Egy évig dolgoztam rajta, az Országos Széchényi Könyvtárba jártam adatot gyűjteni a Bolyai János- és Palágyi-kutató Toró Tibor temesvári professzor útmutatásai alapján. Kézzel jegyzeteltem, szünet nélkül.
Nagy örömöt érzek, hogy felkerült az emléktábla a könyvtár falára a polihisztorról, és sikeres volt az emlékkonferencia – összegzett.
A Palágyi-könyv megjelenése óta Éva öt könyvet írt, valamennyi hiánypótló esszékötet, helytörténeti írás Erdélyről. Emellett rendszeresen publikál rangos erdélyi folyóiratokban. Most éppen a történelmet formáló erdélyi Teleki Sámuel családjának történetébe ásta bele magát. Dr. Serdült Tibor az alkotásban is társa Évának, minden írását elolvassa és észrevételez, ha kell. – Nagyon jó irodalmi érzéke van, nemhiába, hiszen a nagyváradi premontrei gimnáziumba járt, ahol a század elején Juhász Gyula is tanított – mondja Éva. Itt jegyezte meg, hogy büszke arra, hogy jómaga apai ágról valószínűleg rokona Laborfalvi Rózának (eredeti családi nevén Benke Juditnak), Jókai Mór feleségének.