Jó napot, mi újság? – Kirschner Zoltán
Harminc éve fogott először evezőt a kezébe, de még most is gyermeki lelkesedéssel beszél a kajak-kenuról, a sárkányhajózásról, a Dunáról Kirschner Zoltán. Az ASE utánpótlásedzője a magyar sárkányhajó válogatottal érmek sorát gyűjtötte a Fülöp-szigeteken rendezett világbajnokságon.
Kirschner Zoltán hétköznapokon délután kettőig az atomerőmű balesetelhárításán dolgozik technológusként, délutánonként edzést tart, vagy ő maga edz. Évente három-négy hétvégéje szabad a versenyek, edzőtáborok miatt. Számára ez nem jár lemondással, de tudja, hogy a családja, főként felesége, Anett részéről sok toleranciát igényel.
Neki viszont rendkívül sokat ad, ahogy fogalmaz, mindent jelent a sport, sok egyéb mellett életre szóló barátságokat és feledhetetlen élményeket.
Legutóbb a Fülöp-szigeteken járt a sárkányhajó válogatottal. Bár ő a masters kategóriába tartozik, rendre számítanak rá a fiatalok között is. Így volt ezúttal is, annak ellenére, hogy kiutazáskor még úgy volt, hogy csak a 40 fölöttiekkel ül hajóba. Általában vezérevezős, azaz elöl ül, diktálja az ütemet, de most – világversenyen először – kormányosként is helyt kellett állnia a tízfős, vegyes hajóban a legnehezebb távon, kétezer méteren. Úgy mesél a futamról, hogy az szinte megelevenedik. – Tíz másodpercenként indítják a hajókat, aki először rajtol, az előtt tiszta a víz, a többieknek erős hullámzással kell megbirkózni – magyarázza. Ők hetedik indulóként nyertek, hat tizeddel jobb idővel, mint az ezüstérmes indonézek. Kétszáz méteren bejutottak a hatos döntőbe egyedüli európai csapatként. Miközben készülünk számba venni, hogy mastersben hány érmet szereztek, visszakérdez: – Csak az aranyakat mondjam? – S már meséli is, hogy az ötszáz méter volt a legemlékezetesebb. Nemcsak az összes futamot rögzíti az emlékezete úgy, mint egy kamera, hanem a bemelegítéseket, például a fokozókat, amikor egyre gyorsabb tempót diktálnak, szinte felforr a víz körülöttük. Élvezi a válogatott csapattal az összhangot, erőt, robbanékonyságot, ahogy a hajó orra kiemelkedik a vízből. A sárkányhajózás 2009 óta nem szerepelt a világjátékokon, most viszont visszakerült, de csak a tízfős, vegyes kategória.
Fülöp-szigeteki szereplésükkel megszerezték a jogot a jövő évi világjátékokon való részvételre.
Nem személy szerint maguknak, hanem Magyarországnak, persze bízik abban, hogy ő is ott lehet Kínában. A válogatottnak 2015-ben lett tagja, azóta a világ sok szép táján megfordult. A favorit Amerika, de mély nyomot hagyott benne a Fülöp-szigetek is, ahol a versenyzést megtoldották egy kis nyaralással, amelyre már Anett is csatlakozott. Különleges világ, ahol nagy a szegénység, a természet, a buja növényzet pedig bámulatos. A természet és a közösség fogta meg akkor is, amikor viszonylag későn – nyolcadikos korában – egy tábor nyomán elkezdett kenuzni. Tehetsége hamar megmutatkozott, és egy korosztállyal feljebb került. Nagyon motiválták a nála néhány évvel idősebb, mára legendává vált kenusok, akikkel barátokká lettek és maradtak. Zoli előbb kajak-kenu oktatói, majd edzői képesítést szerzett, de civil szakmát is választott, sőt most is tanul. Az atomerőműves munkája mellett öt éve az ASE kajak-kenu szakosztályának utánpótlásedzője, korábban, amikor még volt, a sárkányhajócsapatot edzette. Ma már mindkét gyermekük, Dorka és Dávid is a tanítványa. Nem kis büszkeséggel mondja el, hogy Dorka is megszerezte már az első aranyát, Dávid pedig kilencszeres magyar bajnok, hét aranyérmet azóta szerzett, amióta ő az edzője. Hosszan eltöpreng azon, szeretné-e, ha valamelyikük élsportoló lenne. – Anett biztosan nem – jegyzi meg nevetve, majd hozzáteszi, Dávid „bírós”, kemény, megvan benne a lehetőség. Egy lapra valóban nem szabad mindent feltenni, helyes az a szellemiség, ami az egyesületben jellemző: tanulni is kell – ismeri el. Azt nagyobb meggyőződéssel állítja, hogy az életnek számára nélkülözhetetlen része a mozgás, a víz. Egy-egy hosszú nap végén hajóba ülni és evezni egyet a Dunán, miközben a nap lemegy, talán semmihez sem fogható.
Megjelent a Paksi Hírnök 2024. november 22-i számában.