Fellobbant a harmadik gyertya az adventi koszorún

Advent a Szent András napjához legközelebb eső vasárnap kezdődik és karácsonyig (december 25.) tart. Ez a lelki felkészülés időszaka, aminek része, hogy vasárnaponként újabb és újabb gyertyát gyújtunk meg az adventi koszorún, sorban a hit, a remény, az öröm és a szeretet lángja lobban fel. A harmadik paksi városi gyertyagyújtáson Nagy Balázs alpolgármester mondott köszöntőt, mielőtt meggyújtotta az öröm gyertyáját.

– Ilyenkor, amikor az év a vége felé közeledik, mintha valamiféle egyetemes elvárás lenne, hogy mindenki legyen boldog, türelmes és járja át öröm a szívét, ha képes erre abban az élethelyzetben, amiben éppen van, ha nem. Vannak, akik azt hiszik, a lélek gyümölcsei az ölünkbe hullanak, pedig jól tudjuk, az erényekért folyamatosan dolgozni, harcolni kell. Van, akinek ez könnyebben megy, másoknak nehezebben – mondta Nagy Balázs alpolgármester a városi gyertyagyújtáson, advent harmadik vasárnapján, amikor az öröm lángja lobban fel az adventi koszorúkon.

– Hogy kicsit belerázódjunk ebbe a kérdéskörbe, mindenféle fura filozofálás előtt, korunk gyermekeként megkérdeztem korunk új zsenijét, a mesterséges intelligenciát, hogy mit gondol az örömről, és hogyan érhetjük el ezt mi, emberek. Hamar meg is tudtam, hogy az örömérzet egy kémiai folyamat, melyet a neurotranszmitterek felszabadulása vált ki az agyban. Azt sem voltam rest megkérdezni, hogy hol születik az öröm? Tényleg hol születik? Biztos, hogy nem a szívben, a lélekben? Biztos, hogy nem a családi és baráti beszélgetések közben, amik a terített asztal mellett zajlanak? Vagy egy közös sportolás, kirándulás, esetleg egy-egy kéretlen jótett közben. Ő tartotta magát: Az öröm az agytörzs különböző területein születik. Nem szerettem volna vele vitatkozni, ezért ezek után már csak egyvalamire voltam kíváncsi. Tud-e az öröm, vagy tud-e a mesterséges intelligencia örömöt érezni. Nem tud, válaszolta, mert nincs tudatos énje. Az érzelmek, beleértve az örömöt is, a tudathoz kötődnek. A mesterséges intelligenciának pedig nincs öntudata, csak szimulál bizonyos viselkedéseket, amelyek kívülről érzelmeknek, kifejezéseknek tűnhetnek. Ő még a karácsonyi asztalnál is szimulálná az örömöt és a boldogságát, vallotta be. Rá kellett jönnöm, bármilyen épületes beszélgetéseket is lehet folytatni a mesterséges intelligenciával, az általa felsorolt adatok semmiféle érzelmet nem váltanak ki belőlem, belőlünk, és bizonyára csöppet sem járulnak hozzá ahhoz most, hogy az öröm átjárjon minket, ahhoz pedig végképp nem, hogy a karácsony szelleme feltöltse a kedves hallgatóságot. Inkább kézbe vettem egy könyvet, melynek Az öröm könyve a címe, és abban Desmond Tutu, Fokváros érseke és emberjogi aktivista beszélget jó barátjával, a dalai lámával, lelkiségről, szeretetről, belső békéről és türelemről. A legnagyobb örömről is beszéltek, mely nemcsak egy érzés, nem olyasvalami, ami hol megjelenik, hol eltűnik, épp ahogy agyunk oxitocint termel vagy sem – mondta, majd így folytatta gondolatait: Az öröm a világhoz való hozzáállás, egyfajta életszemlélet.

– Az öröm bennünk fakad, azt nem másoktól kell várni. Az öröm az, amikor segíthetünk a másikon, amikor másokkal kapcsolódunk, amikor adunk. Apró figyelmességek és mosolyok, apró tettek, szavak halmaza, amiért nem várunk viszonzást. Ennek a szép eszmének és gyakorlatnak egy remek kivetülése a karácsony. Amikor ajándékokkal lepjük meg egymást, összejönnek a családok, barátok, mindenki egy kicsit lelassul, kitör a mókuskerékből. Sajnos az év többi részében a karácsonyi szellem megkopik. Akár tetszik, akár nem, az emberek többsége ébredés után azon gondolkodik, hogyan fog helytállni a munkahelyén, miből fizeti ki a számláit, hogyan gondoskodik a családjáról. A nagy hajtásban, pörgésben, az állandó megfelelési kényszerben türelmetlenek leszünk a világgal szemben, és ezek az apróságok örömteli pillanatok háttérbe szorulnak. Elfelejtünk odafigyelni másokra és magunkra is, és türelmetlenek leszünk. A türelem világunkban hiánycikk lett – emelte ki, hangsúlyozva, hogy a végső cél, az öröm csak türelemmel érhető el – beszéli Tutu és a dalai láma.

– A türelemhez pedig nem a világot, hanem saját magunkat kell lelassítanunk. Ezért ne csak kifelé tekintsünk, figyeljünk magunkra is. Próbáljuk meg szívünket apró örömökkel feltölteni. A saját örömünk és boldogságunk táplálása jó hatással van nemcsak ránk, hanem a körülöttünk élőkre is. Mi soha nem leszünk a béke és a szeretet olyan óriási, világraszóló letéteményesei, mint Szűz Mária volt, aki kétezer éve a fiút hordta a szíve alatt a megváltás ígéretével. De a saját életünkben és környezetünkben még lehetünk egy meleg, szerető pont. Próbáljunk meg örömmel teli medence lenni, a béke oázisa, a derű tava, mely hatással van minden körülöttünk élőre. Mint látni fogjuk, az örömünk ragályos, akárcsak a szeretetünk, az együttérzésünk és a nagylelkűségünk. Ne hagyjuk, hogy a világ becsapjon minket. Nem a kézzelfogható ajándékok a fontosak. Sokkal fontosabbak azok a pillanatok, amiket együtt töltünk szeretetben, békességben, örömben. Gyújtsuk meg itt és otthonunkban is az öröm gyertyáját, és ezt a gyertya csúcsán táncoló kis fényt, az örömöt vigyük magunkkal majd a hétköznapokba, és ne feledjünk el azon dolgozni, hogy a lélek gyümölcseivel gazdagabbak legyünk – húzta alá.

Az esten fellépett a Pitypang zenekar adventi koncerttel, a gyertyagyújtás után pedig következett az ABBA – Karácsony. Az utolsó gyertyagyújtás december 22-én lesz, köszöntőt mond Heringes Anita, Paks polgármestere. Az adventi vásár minden héten csütörtöktől vasárnapig, 16 és 19 óra között tart nyitva. A belépés a rendezvényre ingyenes. További információk a Csengey Dénes Kulturális Központ honlapján és Facebook-oldalán.