Társasjáték: tabuk nélkül Paks város polgármesterével

Adventi duplaasszociációs-kommunikációs játékot játszottunk Heringes Anitával, Paks város polgármesterével. Hét plusz egy szó: milyen személyes dologra gondol Heringes Anita, és mi a válasza a polgármesternek a városi kérdésekre.

Heringes Anita. Fotó: Babai István
Elvárások

– Az elvárásaim saját magammal sokkal nagyobbak, mint a lakosságnak velem szemben, pedig az sem pici. Nagyon maximalista ember vagyok, aki megpróbálja a családjától hozott értékeket továbbvinni. Mindig pontos lenni, mindig szabálykövető, nem lépni át a morális határaimat. Nagy kihívás, ahogy egyre jobban belelátunk az előző időszak működésébe. Tiszta képet akarok mutatni a lakosságnak: hogyan történhetett meg, hogy ilyen magas költségvetésből mégsem tudott úgy fejlődni ez a város, ahogy kellett volna.

– Ezt az általános kérdést kapcsoltuk az elvárások szóhoz: egy kisvárosban, Pakson mi a legfontosabb feladata a városvezetésnek?
– A minimum dolog, amin már régen túl kellene lennünk, az úthálózatunk rendbetétele. Még mindig sok út van, amit anno az utca lakossága közös erővel betonozott le.
A strand állapotáról tervezünk egy videót mutatni. Azt nem tudom, hogy félig épült-e meg eredetileg, mert akkor én még csattogós lepkét tologattam, de már régen felelősséget kellett volna vállalnia az előző polgármesternek egy nagy felújításra, minden évben megkapta a statikai véleményt.
Nehéz feladatunk van azokkal az együttműködési megállapodásokkal, amit az előző polgármester aláírt az atomerőmű-beruházáshoz kapcsolódóan. Kivizsgáljuk mindet, és a nyilvánosság elé is hozzuk, amikor már tisztán látunk, megmutatjuk, milyen lépéseket tudunk megtenni.
Most csak három témát emeltem ki, de összességében az a fontos, hogy minden érdekcsoportnak jó legyen.

Fények

– Itt az advent, mindenki számára a lelki töltekezés időszaka. Imádok gyertyát gyújtani, szeretem a hangulatvilágításokat. Amióta édesanya vagyok, értem, hogy lassítanom kell. A kislányom be is bizonyította, hogy az utolsó pillanatig pörgős anyuka vagyok, hiszen a születése előtti napon, december 20-án délután 5-kor még dolgoztam. Emily megtanított picit lelassulni.

– A városlakó-asszociációnk a fény szóra: a fény. A források mindig korlátosak, a jelenlegi helyzet kirívó, egymilliárd mínusz esetén érzékeny az ember arra, mi az, ami kikerül, mi az, ami benne marad a költségvetésben. A karácsonyi díszvilágítás fontos?
– Az embereknek fontos. Ha továbbra sem kapjuk vissza a pénzeinket, akkor biztosan nem lesz pénzünk díszítéseket venni. A mostaniakat akciósan vettük, keveset fogyasztanak, úgy döntöttünk, muszáj az emberek lelkét tölteni.

Ajándék

– Jobban szeretek adni, mint kapni. Van egy kislány, gyermekotthonban él Romániában, neki minden évben veszünk ajándékot. Nem tudja, kik vagyunk, ír levelet az angyalkának, és mi a férjemmel mindig „eljövünk”. A lelkemnek feltöltődés ez az ajándékozás, a ráhangolódásban is segít. Idén babaházat kapott, minden kislánynak szüksége van egy babaházra.
Magamnak nem nagyon tudom megfogalmazni, mit szeretnék, merthogy őszinte legyek, most tényleg azt érzem, hogy a karrieremben is elértem azt, amire vágytam, a családomban is teljesen kerek az élet, és mindenem megvan. A férjem mindenben mellettem áll, a temperamentumos kislányom tükröt tart, milyen voltam.

– A város szempontjából a megye ajándéka, hogy visszaad az elvett iparűzési adóból, Paks ajándéka a lakosoknak a strand és a jégpálya. A jégpálya szintén prioritás?
– Hát igen. Abban pontosítok, hogy a jégpálya saját költségvetésből történik.
A strandberuházást fogjuk a visszakapott saját pénzünkből megoldani. A jégpályát és a Rákócziban a hőközpontot is meg akartuk csinálni. Erre kértünk „vissza” dupla ennyi pénzt.
Igény van, hogy legyen jégpálya Pakson, ez olyan kardinális kérdés, hogy muszáj kicsikarnunk magunkból. Kültéri jégpálya lesz, a tavalyihoz hasonló méretű, de rövidebb nyitvatartási időre van lehetőségünk. Meg fogjuk transzparensen mutatni a lakosságnak, hogy mennyiből jött ki idén és tavaly egy jégpálya. Abba az irányba szeretném vinni a dolgokat, hogy mindig bekérünk több ajánlatot, és meglátjuk, hogy szabad-e ennyit költeni.

Kívánság

– Most csak egy dolgot tudok kívánni, hogy még idén szülessen meg a minket sújtó rendelet visszavonása. Minden fillérre szükségünk van. Éves szinten hétmilliárd forint. Nagyon nem mindegy. Ha visszaérkezik, tényleg lesz lehetőségünk fejlődni. Hétmilliárd forint mínusszal nehéz bizonyítani, hogy tudnánk jobban is csinálni, egysze­rűen a működésünk elviszi a pénzeket.

– Tervezi-e a városvezetés, hogy lesz „beleszólós”, részvételi költségvetés?
– Lesz a költségvetésnek egy része, amiben kikérjük a lakosság véleményét és az ötle­teit, ugyanakkor kell majd a lakosság is, hogy nyitott legyen és adjon válaszokat nekünk. Szeretnénk ilyet, csak legyen forrás, amire kiírjuk. Bizonyítási vágy van bennem a lakosság felé. Azt gondolom, azt pedig már bebizonyítottuk a kormányzatnak, Paks városa is, és a most működő városvezetés is, hogy akarjuk a Paks2 beruházást, partnerek vagyunk abban, hogy a legjobban haladjunk előre.

Szeretet

– Nagyon megváltozik az emberben minden, amikor gyereke lesz. Odáig őt szerették nagyon, és nekem szerencsém van, mert a nagyszüleimtől is nagyon sokat kaptam. A tartásomat meg a morális határaimat az apai nagyszülőktől kaptam.
Tudatos döntésem, hogy nem beszélek a családomról, nincs hozzá jogom. A politikára adtam a fejemet, ebben közszereplő vagyok, ők nem. Adventi hangulatban most kis kivételt teszek. Sokszor azt gondolom, hogy a férjem azért viseli nagyon jól, hogy rengeteget dolgozom, sokszor vagyok távol, mert apróságokkal figyelek, jelen vagyok, mert egy nőnek bármennyire fontos a karrier, és nekem fontos, muszáj nőnek maradnia. A kislányom meg hát egy csodabogár.

– A városban érezhetően nagyon sok külföldi van. Mit tett eddig, milyen feladatokat azonosított a városvezetés ezzel kapcsolatban?
– Az első lépés az egészségügyi ellátásuk megoldása. Várhatóan lesz külön körzetük. Nekik is sokkal jobb, mert tudják, kihez fordulhatnak, a háziorvosaink pedig mentesülhetnek a pluszmunka alól. Még nincs pont a mondat végén, de nagyon-nagyon a vége felé haladunk.
Több országból érkeznek, mindenkit kell segítenünk. Nagyon büszke vagyok a városra, mert toleráns. Nagyon befogadó Paks lakossága, de azért nem lehet játszani az ő érzelmeikkel meg a tűrőképességükkel sem.
Körülbelül 1600-an dolgoznak az atomerőmű-építkezésen, erőteljesen fog nőni a létszámuk. A szolgáltatószektort ki kell építeni, haladunk az egyeztetésekkel. Hálás vagyok a Roszatom és a Paks II. partnerségéért.

Emlékek

– Elégedett lenne-e a közéletbe lépő tizennyolcéves Heringes Anita a felnőtt énjével?
– Igen. Az első közéleti szereplésem egy Paksi Hírnök cikk volt, miért nincs a fiataloknak szórakozási lehetősége. Az volt az első ötletem magammal szemben, hogy politikai újságíró szeretnék lenni. Szegeden tanultam, ott a politika felé billentem el. Közel 18 éve stabilan a politika, a közélet környékén vagyok. Negyvenéves vagyok, és igazából kívánni sem kívánhattam volna szebb életpályát magamnak. Az országgyűlési képviselőségem alatt rájöttem, hogy a városvezetés és az önkormányzat az utam.
Az embert jobban fel tudja tölteni az, amit helyben el tud érni, én már országgyűlési képviselőként is többségében Pakssal foglalkoztam. Jó tanulóidőszak volt az előző önkormányzati ciklus, jobban belelátni az önkormányzatiságba, és a fejlődés, hogy először önkormányzati képviselő vagy, majd polgármester. Nagyon nehéz helyzetben kaptuk meg a várost. De mindennap imádom csinálni. Remek a csapat, hálás vagyok mindannyiójukért.

Hagyomány

– Nekem nagyon fontosak a hagyományok. A karácsonyi időszakban bejglit sütök, a nagymamám szakácskönyvéből, jók a bejglijeim, nem repednek ki. Hiszek a kétharmad-egyharmad arányban ebben az esetben. Kétharmad töltelék, egyharmad tészta.
Fontos, hogy őrizzem a hagyományaimat, a nagyszüleimtől hozom, hogy büszke legyek a svábságomra, és ezt mindig is hangoztassam. Minden sztereotípiát hozok, például a spórolás nekem kihívás. Fontosak a férjem hagyományai is. Nagyváradi magyar család: Bécsben élt, egy biztosítónak volt a vezetője a dédnagypapa, áthelyezték először Budapestre, majd Nagyváradra. Próbáljuk a kislányomnak mindkét hagyományt átadni, ezért a családfakutatásba is belekezdtem. Az egyik hobbim. Az 1600-as évekig jutottam az édesapám részén, ami könnyebben kutatható név, mint az anyai oldalam. Megtaláltam a férjem nagyszüleinek a házassági anyakönyvi kivonatát. Sütök, főzök, azt is nagyon szeretem, kikapcsol. Mostanában már közösen a kislányommal.

– Vannak változások a város irányításában. Milyen hagyományokkal szakított a városvezetés, teremtődtek-e új hagyományok?
– A szezonnál maradva, az adventi udvart visszük tovább, a jégpályát is megpróbáljuk. Örülök, hogy püspök úr elfogadta a meghívásunkat az adventi első hétvége gyertyagyújtására. Mi tényleg olyan város vagyunk, ahol minden sztereotípiát lebontunk. Sokan megfogalmazták, hogy baloldaliként az egyházakkal nyilván nem fogok jól kijönni. Hát hogyne jönnék ki jól, amikor katolikusnak neveltek, ministráltam, nagymamával jártunk a templomba.
Megszűnő városi hagyományt nem tudok most mondani, de mindenben annak a közösségnek a véleményét ki fogom kérni, akire vonatkozik bármely hagyományunk. Amire szükség van, azt csináljuk tovább. A város napját például igen, szerintem is fontos, mindenki nagyon jól érzi magát benne. Viszont nem akarok fesztiválszervező cég lenni önkormányzatként. Legyenek nagy koncertek, de ez egy piaci alapon működő történet.

Karácsonyi menü

– Sütök. A főzést a két nagymama fogja csinálni, a férjem anyukája és édesanyám, édesapám közösen. A sütés marad rám, meg a húslevesfőzés, mert abban nagyon jó vagyok. A titkokról? A levesben a titok nem titok: a lassú főzés és a rengeteg zöldség. Finom diós és mákos bejgli, a mákosba aszalt áfonyát csempészek, tök jól megbolondítja. A diósba rakok mazsolát, bár a mazsola megosztó étel.

– A város szempontjából a karácsonyi menü az adventi kulturális programok.
– A Csengey kulturális központ szervezésében történt. Átbeszéltük, kértük, hogy a költségvetésünk helyzetének megfelelő programok legyenek most. Az illatok, nézelődés a karácsonyi vásárban, kultúra, találkozások, feltöltődés, lelassulás.

[jé]

A cikk a Paksi Hírnök 2024. december 20-i számában jelent meg.