Gyertya, aranyozott dió, girlandok – a karácsonyfa-állítás hagyománya Magyarországon

A karácsony ünnepének meghatározó eleme a karácsonyfa. De vajon mi az eredete, hogyan változott a díszítése, mi a fa és a díszek jelentéstartalma? Erről beszélgettünk Kövi-Ónodi Gyöngyi etnográfussal.

– Mi a karácsonyfa eredete?

– A kutatások a karácsonyfa-állítást német eredetű, protestáns szokásnak tartják, mely a 16. században alakult ki. Egy történet szerint Luther Márton nevéhez fűződik az első gyertyákkal díszített fenyő, amit egy erdei sétája során a fa ágai közt átcsillanó csillagok ihlettek. A szokás előzményei azonban jóval korábbra nyúlnak vissza. A téli napfordulóhoz kapcsolódóan már a kereszténység előtti időkben jellemző volt az épületeket az ünnepekre feldíszítő zöld ágak használata, és a különböző alkalmakra készült ajándékokat hordozó fák, zöld ágak díszítése. A fény és az örökzöldek az élet körforgását, az örökkévalóságot szimbolizálták.

– Hogyan nézett ki az eredeti karácsonyfa, hogyan díszítették?

– Kezdetben egyszerűbb volt a díszítésük. Először csak gyertyákkal, kis lámpácskákkal, később termésekből, aszalt gyümölcsökből készített díszekkel ékesítették a fát, majd sütemények, szalagok is gazdagították a díszítmények sorát.

– Mikor jelent meg a karácsonyfa Magyarországon?

– A bécsi arisztokrácia közvetítésével érkezett az 1800-as évek elején. Valószínűleg Brunszvik Teréz állított először karácsonyfát hazánkban. A főúri családoktól a polgári rétegeken keresztül jutott el a parasztságig, nyugatról keleti irányban terjedve. Az ország keleti felében csak a második világháború után vált állandóvá. A városokban viszonylag hamar népszerű lett, a falvakban eleinte csak a gazdagabb parasztság körében jelent meg. Fogadtatása nem volt egyértelmű, bár hozzánk már keresztyén szimbolikájának kialakulása után érkezett, és így épült be a meglévő szokásrendbe, átvéve a termőágdíszítés szokását.

– Hogyan változott nálunk a karácsonyfa díszítése?

– Akárcsak a termőágak esetében a díszítés dió, alma, ültetni való hagyma, gyertya volt. Később aranyozott dió, papírból készített láncok, girlandok is kerültek rá. Süteménnyel, aszalt gyümölccsel, tökmaggal, pattogatott kukoricával, kockacukorral is díszítették. A városokban az európai trendeket követve az 1880-as években jelent meg az üvegdísz, az 1890-es években a lametta. A díszítést már akkor is a kereskedelmi és divathullámok alakították a felsőbb társadalmi rétegekben, ahonnan lassan a szokásaikhoz jobban ragaszkodó területekre is eljutottak a változások. Jellemző a hagyományos és az új díszek együttes használata, majd a jelentéstartalmak elhomályosulásával az egyre színesebb, csillogóbb, látványosabb díszítés. A korai díszek közül megváltozott formában, de ma is használatos az aranydió (ma már legtöbbször üvegből, műanyagból), a mézeskalács és a gyertya (napjainkban elektromos), az alma szerepét üveggömbök vették át.

– Mit szimbolizál a karácsonyfa, a díszei?

– Eredetileg a korábbi szokáselemek szimbolikája kötődött a karácsonyfához, majd a kereszténységhez kapcsolódó jelentést is kapott. Ezek sok esetben hasonló alapon nyugszanak. A téli napforduló a sötétségből az újból kivilágosodó világ határa. A sötétség a gonosz, a világosság a jó birodalma, így a fán megjelenő fények a gonosz elűzését, a jó terjedésének segítését szimbolizálják. Az örökzöldek az örökkévalóság, az alma, a dió a testi és lelki egészség jelképei a hagyományos gondolkodásban. A fa a magyar kereszténység előtti hitvilágban életfa jelentéssel is bírt, mely átjáró az alvilág, a földi világ és a felső világ között. A girlandok is hasonló, „létra” szerepűek, emlékeztetnek a népmesékben megjelenő eget-földet összekötő növényekre (égig érő paszuly). Ezek a szokást gyakorlók közt nem tudatosan megélt jelentések, inkább csak érzetekként mutatkoznak. A keresztény szimbolika szerint a karácsonyfa az élet fája, a paradicsomi jó és rossz tudásának fája. A megújulás, a paradicsomba való visszatérés lehetőségének a jele. Háromszög alakja a szentháromságot jelképezi. Díszei a világosság, a betlehemi csillag, a Jézus születésének történetéhez kapcsolódó szimbólumok. A dió Krisztus jelképe, akárcsak az alma, ami a kis Jézus uralkodói jelvénye is egyben, valamint a szeretetnek és a tudás fájának is a gyümölcse. A papírláncok, girlandok, „angyalhajak” a kígyót és hatalmának megtörését is jelentik. A kereszténység előtti és a keresztény szimbolika nem egymást kizárva, hanem egymást erősítve élt a hagyományban. Az ünnep jelentéstartalmát a világháború után a politikai propaganda igyekezett változtatni, deszakralizálni, „a szeretet ünnepe” üzenetet megtartani. Napjainkban a „csodamentesítés” a divat, a racionális gondolkodás és a fogyasztói társadalom jegyében egyre inkább az ember és az ajándékozás kerül az ünnep központjába, a mögöttes tartalmak elhalványulnak.

– Mi a karácsonyfa állítása és lebontása idejének jelentése?

– A karácsonyfa állításának időpontja az ünnepkörhöz tartozó szokások helyi változatai és az egyházi böjti rendeletek alapján alakult. Jellemzően karácsony vigíliáján, tehát előestéjén állították. Lebontásának ideje január 6., a karácsonyi ünnepkör zárónapja. A háromkirályok látogatásának, Jézus keresztségének, a víz megszentelésének napja, a farsang kezdőnapja.

További információ: Magyar Néprajz nyolc kötetben, VII. kötet népszokás, néphit, népi vallásosság: http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/182.html
Magyar néprajzi lexikon kapcsoló szókikkei: http:// mek.niif.hu/02100/02115/html/
Magyar Katolikus Lexikon kapcsolódószókikkei: https://lexikon.katolikus.hu/