Jó napot, mi újság? – Füzesi Bernadett
Kozmetikus és műkörmös mester, a CseriZoo megálmodója Füzesi Bernadett. Tele van ötletekkel, munkáját maximális figyelemmel és erőbedobással végzi és imádja is.
– Többször gondolkodtam, hogy egy fenékkel nem kellene több lovat megülni és egy dologra kellene koncentrálni, de az még nem sikerült. Szeretem, ha tartalmas, mozgalmas napokat tudhatok magam mögött – reagál Füzesi Bernadett az azonnal adódó kérdésre: hogy jött az ötlet és hogyan fér az életébe a cseresznyési állatsimogató, a CseriZoo. Betti kozmetikusként és műkörmösként dolgozik, mindkét szakmából mestervizsgát tett. Oktat. Most éppen tanítványa a nagylánya, Zsófi is, aki követni szeretné a szépségiparban. Még két gyermeke van neki is, párjának is, azaz összesen öt. Ennek a számnak később még lesz jelentősége… Addig is megállapítjuk, hogy némelyek úgy vélik, aki ennyi felé fut, az nem tud eléggé koncentrálni.
Betti viszont abszolút nem így gondolja, őt egyáltalán nem fárasztja a pörgés, még ha az időmenedzsment nem is egyszerű.
Elgondolkodik azon, hogy ha egy dolgot kellene mondania, hogy elsősorban mégis ő kicsoda, micsoda. – Édesanya – hangzik röviddel később a válasz. Mert lehetett bármilyen elfoglalt, ha a gyerekeinek szüksége volt rá, mindig ott volt. No, és a CseriZoo… – Gáborral két éve alkotunk egy párt, abszolút hasonló habitusú, gondolkodású emberek vagyunk. Gondoltuk, kellene valami, ahol csak magunk vagyunk, ahol pihenünk. Az interneten rábukkantunk egy eladó cseresznyési tanyára – kezdi a történetet. Cseppet sem lep meg, amikor elárulja, hogy gyakorlatilag egy hét múlva a tulajdonosai lettek. Miután mindegyikük eredetileg falusi, megállapították: a hatalmas területre kellene egy-két állat. Hogy most mennyi van? Közel kétszáz. Kétségem sincs, mindegyiknek pontosan emlékszik a történetére. A bezzegpusztai vásárban látott gyönyörű libák, amelyekről ott tudta meg, hogy bügykösfejű ludak, pár óra múlva már az udvarukban találták magukat. Betti pedig belevetette magát a kutakodásba: interneten keresett, könyveket olvasott – ezt teszi most is –, és ennek eredményeként hamar megtelt a baromfiudvar kacsákkal, pávákkal, kendermagos meg ki tudja még, milyen tyúkokkal. – Megismertünk egy rendkívüli házaspárt Cseresznyésben, akik kecsketenyésztéssel foglalkoznak, akkor választották le a gidákat. Választottunk egyet, de kiderült, hogy még cumiztatni kell. Ám a gyerekek annyira lelkesek voltak, hogy semmiképpen nem szerettük volna, hogy vita legyen közöttük, ezért végül öt gyönyörűséges núbiai kecskével tértünk haza. Aztán szert tettünk egy törzskönyvezett miniszamárra és egy szintén törzskönyvezett skót felföldi minimarhára. S hogy Bandi ne legyen egyedül, szereztünk mellé tehenet – mondta Betti, aki aztán felfedezte magának a juhokat, most ők a nagy szerelem. – Nagyon szép rackaállományt vettünk Madocsáról, a kost pedig a Hortobágyról hoztam – meséli.
Ahogy nőtt az állomány, úgy ment híre a barátok között, a gyerekek barátai között, s bennük pedig megszületett a gondolat, állatsimogatót nyitnak.
Miután meggyőződtek róla, hogy a létesítmény abszolút alkalmas rá, ősszel kitárták a kapukat a nagyközönség előtt. Akadt olyan család, akik minden hétvégét náluk töltöttek. Bettiék is nagyon élvezték ezt az időszakot, munka után minden este és minden hétvégén Cseribe mentek. Tekintettel a hideg időre, most zárva vannak, de az állatokról gondoskodni kell. Van önetető, önitató, de Gábor így is minden napját ott kezdi, és délutánonként is kimegy. Nem beszélve a hétvégékről, amikor teljes „nagytakarítás” van. Élvezik a munkát, és nem érzik lemondásnak. Sőt nagy terveik vannak. Szeretnék – lehetőleg pályázatból – felújítani a pajtát, és napközis táborokat, kisebb összejöveteleket tartani. Természetesen az állatállomány bővítését illetően is vannak tervei Bettinek. – Most találtam rá a wallisi feketeorrú juhra, ami nagyon ritka fajta – mondja. Már felvette a kapcsolatot az egyetlen őstenyészet tulajdonosával. Bízik benne, hogy egyszer a nyomdokaiba léphet.