Dr. Kiss Jánosnét köszöntötték születésnapján

Dr. Kiss Jánosnét köszöntötte 90. születésnapja alkalmából az önkormányzat nevében Nagy Balázs alpolgármester és Szél Benjámin, a körzet önkormányzati képviselője Gyapán.

Dr. Kiss Jánosné (Mihályfi Terézia) 1935. február 14-én született a Komárom-Esztergom vármegyei Komáromban. 1941-ben költözött a család Paksra, miután vasutas édesapját ide helyezték át. Hatan voltak testvérek, két fiú és négy lány. Édesapjuk fiatalon, 42 évesen, 1946-ban hunyt el, ekkor nagyapja is Paksra jött, segíteni a családot. Teri néni a zárdában kezdett tanulni, majd 1949-ben már az új általános iskolai rendszerben végzett. Egykori tanára, Székely Sándor biztatására jelentkezett a Dombóvári Tanítóképzőbe, ami jó választásnak bizonyult, kiváló tanárai voltak. Gyakorlóéveit a II. sz. Általános Iskolában kezdte, majd 1956-ban képesítő vizsgát tett. Időközben, 1955 decemberében házasságot kötött a sárszentlőrinci születésű Kiss Jánossal, akit már 15 éves kora óta ismert. 1956 nyarán friss diplomás férje a Nagykunsági Állami Gazdaságnál, mint főagronómus kapott jó lehetőséget, ezért Ecsegfalvára költöztek. Csöpi néni életük legboldogabb öt éveként emlékezik vissza erre az időszakra, első gyermekük, Gábor is ekkor született. 1961-ben aztán férje engedett a szülőföld hívásának és visszajött a paksi Vörös Sugár téeszhez. 1975-ben szerzett doktori címet, a Dunamenti Egyesülés téeszben végzett kísérleti tapasztalatokból írta disszertációját. Érdekelte az öntözési, kukoricatermesztési terület, de irányítása alá tartozott a növénytermesztés, állattenyésztés és minden egyéb ágazat. A földek iránti szeretete rendkívüli munkabírással párosult, mert napi 10-12 órákat dolgozott, és az 1970-es években már termelési főmérnök volt a Dunamenti téeszben, miközben tudományos munkatársa volt a Szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézetnek. Eközben Csöpi néni Pakson az I. számú, később Bezerédj Általános Iskolában helyezkedett el, 1962-től 29 éven át tanította az alsó tagozatos diákokat a Kossuth Lajos utcai és a Templom téri iskolaépületekben. Ő is szerette hivatását, második otthona volt az iskola. 1964-ben kezdtek építkezni az akkor benépesülő Malomhegyen, majd 1966-ban költöztek be Arany János utcai családi házukba. Ide született második fiúk, Péter Pál. 1990-ben lett nyugdíjas, de vágyott vissza a diákok közé, így még több mint tíz évig a zeneiskolába visszajárt dolgozni. Férjét 1994-ben elveszítette, majd az ezredfordulón a paksi házukat eladva Gyapára költözött egy kisebb házba. Öt lányunoka és négy dédunoka van a családban. Csöpi néni jó egészségnek örvend, ellátja magát, főz, mos, kertészkedik. Szellemi frissességét olvasással és rejtvényfejtéssel tartja karban. Paksra már ritkábban jár be, a bevásárlásban, mindennapi ügyek intézésében fiai segítik. A hossz élet titka szerinte talán az, hogy közel 70 éven át gyerekek között volt, és stabil biztos család állt mögötte. Azt vallja, hogy fiatalon szépen kell élni, mert öregségünkre ezen emlékeinkből fogunk élni.