Jó napot, mi újság? – Klenk Réka
– A zene számomra egy nagyon szép érzés – mondja Klenk Réka, aki négyéves korában kezdett zongorázni, és a Tűzvirág Táncegyüttesben szerette meg a népzenét. Jelenleg a Paksi Vak Bottyán Gimnázium ének-zene tanára, kórust vezet és a zeneiskolában gyerekeket tanít citerázni.
– Pakson telt a gyermekkorom. Itt jártam óvodába, általános iskolába, és itt kezdtem a gimnáziumot, de egy év után elmentem Vácra a Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakgimnáziumba, ahonnan a Nyíregyházi Egyetemre felvételiztem ének-zene, népzene és népi kultúra szakra. A családunkban, bár szüleink mérnökök, jelentős szerepet játszik a zene, rendszeresen jártunk koncertekre, és emlékszem, ahogy anya énekel nekünk. Két testvérem is zeneiskolás volt, de csak én léptem zenei pályára – mesélte Klenk Réka, aki négyévesen kezdett zongorázni. A népzenét a Tűzvirág Táncegyüttesben szerette meg, ahol tizenegy évig táncolt, és ahol Mádi Magdolna, az együttes művészeti igazgatója Pacsirtának hívta a hangja miatt.
– Elvarázsolt a népzene, amire táncoltunk. Nagyon szerettem volna elmélyülni benne, így a zeneiskolában a zongora mellett elkezdtem citerát is tanulni. Ehhez nagyon szorosan kapcsolódott a népi éneklés és vezetett egészen az egyetemig. Réka az egyetem utolsó két évében hátrányos helyzetű gyerekeket tanított a Nyírségben, és a nyíregyházi zeneművészeti szakgimnáziumában is dolgozott. Ott maradhatott volna, de, mint mondja, hazahúzta a szíve. Az egyetemre is visszahívták óraadónak, oda már Paksról ingázott, ám csak egy ideig. – Felmondtam, nem bírtam, hiszen már a Paksi Pro Artis Alapfokú Művészeti Iskolában teljes állásban népzene-, citera-, illetve szolfézstanárként, valamint félállásban a Paksi Vak Bottyán Gimnáziumban énektanárként dolgoztam. A távolság miatt nem engedhettem meg magamnak, hogy hetente Nyíregyházára ingázzak, pedig az egyetemen töltött fél éves munka nagyon sokat jelentett és adott nekem. Klenk Réka két és fél éve óraadó tanár a paksi gimnáziumban, amelynek korábban ismert kórusa volt, mely a Covid-járvány miatt megszűnt. Nagy kihívást jelentett a nulláról újraépíteni ezt és meg is tartani a kórustagokat, hiszen abban a korban vannak, amikor minden ciki, hát még nem populáris zenét énekelni mennyire az – vallja Réka. Most tizennyolc lány alkotja a kórust, akik nagyszabású adventi koncertet adtak az evangélikus templomban, az áprilisi regionális Éneklő Ifjúság minősítő versenyre és a 2026-os Helikoni Ünnepségekre készülnek. A kórustagok gyakran próbálnak Réka lakásán, ahol sütemény és baráti beszélgetések is várják őket. Éneket tanítani gimnazistáknak ugyancsak feladja a leckét, de Réka fel tudja kelteni és fenntartani a diákok figyelmét. Amikor például operát hallgatnak és dolgoznak fel, plakátokat készíthetnek, leoszthatják a szerepeket a mai kor kedvenceire. Réka módszerének sikerét jelzi, hogy az országos szervezésű budapesti operakalandokra nála mindig túljelentkezés van.
– A zeneiskolai citeraórákon a monotonitás jelent kihívást. Hogyan lendítsük tovább a gyermeket, hogy gyakoroljon, de ez ne legyen számára nyűg. Szerencsére ritka a lemorzsolódás. Klenk Réka sikerét és a népzene népszerűségét jelzi, hogy tizenhét citerás növendéke van Pakson és Bölcskén, és alakított egy kamaracsoportot. A hétköznapokban újabb és újabb lökést adnak számára a pozitív visszajelzések a gyerekek, a szülők, a közönség részéről.
Réka egyébként nemcsak népzenét hallgat, a komolyzenétől a rapig bármi jöhet, bár mostanában úgy érzi, ha hazaér, jobban esik neki a csend. Olvas, újra és újra előveszi Szabó Magda könyveit, vagy például a Légy jó mindhaláligot. Emellett nagyon szeret kikapcsolódásként sorozatokat nézni, főzni, és a barátaival, a családjával minél több időt együtt tölteni. Réka úgy érzi, helyén van az élete, amelynek a zene szerves része. – Jó művelni és átadni, majd látni, hogy a tanítványaim egymásnak is adogatják a zene szeretetét. A zene számomra igazából egy nagyon szép érzés – húzta alá.
Megjelent a Paksi Hírnök január 31-i számában.