Az a jó, ha érzem, fontos része vagyok a csapatnak
Tavaly nyáron szerződött Paksra az Atomerőmű SE NB I/A csoportos férfi kosárlabdacsapatához Révész Ádám. A szegedi nevelésű, 29 éves, 200 centiméter magas játékos anyaegyesületén kívül Kecskeméten, Kaposváron, Zalaegerszegen és Szolnokon játszott. Azt, hogy ezt a sportágat választja, több mint húsz éve Pakson döntötte el.
– Hogy látod, jó döntés volt Paksra igazolnod?
– Egyértelműen igen. Abban reménykedtem, hogy jó eredményeket tudunk majd felmutatni. Amikor aláírtam, akkor még csak a magyar magot tudtam, a légiósokról nem, hogy kik lesznek, de bíztam benne, hogy jó csapat leszünk, és szerencsére így is lett. A Falco elleni utolsó vereség csalódás – mármint számunkra –, de azt gondolom, hogy a teljesítményünk eddig nagyon jól néz ki.
– Mi különbözteti meg ezt a klubot a többitől, ahol eddig játszottál?
– Sokat számít, hogy az adott csapatnál milyen szezont zártunk, milyen eredményeket értünk el. A Szolnokkal sikerült kupát nyerni, bejutottunk a bajnoki döntőbe, bízom benne, hogy Pakson is lesz ilyen idén vagy jövőre. Ami különlegesség, hogy nagyon sokat jártam gyerekként ide meccsre. A nagybátyám, Kiss Zsolt 2002-2003 körül igazolt ide, és onnantól kezdve 8-9 éven keresztül sok hazai meccsén itt voltunk. Mondhatom, hogy már akkor ASE-drukker voltam, akkor döntöttem el, hogy kosárlabdázó leszek.
– Már mérkőzések óta sérülten vállalod a játékot. Mi a probléma?
– A bokámban elszakadt a szalag, fájdalomcsillapítókkal játszom, igazából nem is nagyon tudok felugrani. De az elmúlt időszakban „elvesztettük” Benke Szilárdot, kidőlt De’Quon Lake, lehet, hogy hülyeséget csinálok, de muszáj a csapatnak segítenem. Úgy egyeztünk meg a vezetőedzővel és a vezetőséggel, hogy most tovább csinálom, és bízunk benne, hogy nem lesz ennél rosszabb. Most úgy érzem, hogy ez a sérülés inkább stagnál vagy inkább romlik, valamit kell majd kezdeni vele. Jön a válogatott szünet, abban bízok, hogy azalatt jobban rendbe jön.
– Bajnokság előtt szoktál célokat kitűzni magad elé?
– Nem szoktam, nem is szeretek, akkor vagyok magammal elégedett, ha a csapat jól szerepel. Nekem az a jó, ha érzem, hogy fontos része vagyok a csapatnak, hogy a padról sok energiát tudok behozni. Nyilván nekem nem a dobás az első számú feladatom, ott van Benke, aki átlagol 20 pontot, J. J. Chandler, aki átlag 22 pontot szerez vagy Eilingsfeld János. Kell olyan játékos is, akinek nem ez az elsődleges feladata, kell zongoracipelő.
– Március elején folytatódik a bajnokság, aztán a Magyar Kupa. Mire számítasz?
– Rögtön a szünet után, március 1-jén a ZTE ellen hazai pályán játszunk, és utána ott van a kupa a nyakunkon. Megint a Falco lesz az ellenfél, de az teljesen más lesz. Bár legutóbb a végére nagy pontkülönbség lett a javukra, én nem éreztem ezt akkora különbségnek. Nem érzem azt, hogy esélytelen lenne megverni őket, de az biztos, hogy sokkal okosabban és sokkal jobban kell játszanunk. Reméljük, addigra Szili és Lake is visszatér. Lehet, hogy a gyengébb csapatokat meg tudjuk verni Benke Szili nélkül, de az erősebbek ellen már nagyon kell nekünk. Védekezésben odarakja magát, plusz nagyon jól passzol, nagyon jól mozgatja a csapatot, a legjobb tulajdonsága, hogy nagyon keveset hibázik, és sokszor a legjobb döntést hozza.
– A hétköznapokban hogy érzed magad Pakson?
– Jól érezzük magunkat, a feleségem és a kislányom velem vannak, és van egy kutyánk is. Nagyon sokat nem mozdulunk ki, néha elmegyünk sétálni, vagy elutazunk valahova, nincs messze Szeged sem. Családias, nyugis környezetben élünk.
Megjelent a Paksi Hírnök 2025. február 14-i számában.