Pakson találtak otthonra

Viszontagságos volt az útjuk, sokat küzdöttek, de mára eljutottak addig, hogy élvezik a küzdelmek gyümölcsét. Kriszti a Vajdaságból érkezett, Barna csupán Tolnáról, de külön-külön és együtt is nagy utat tettek meg Paksig, ahol nagy harmóniában a közös jövőjüket építgetik.

Molnár Krisztinát és Buch-müller Barnát látva az ember azt hinné, hogy szerelmük éppen csak bontakozik, olyan túláradó érzésekkel beszélnek egymásról. Gyermeki örömmel nyugtázzák az ajánlatot, hogy a Duna-parton találkozzunk. – Az éppen nekünk való! – reagál Kriszti, akinek a vonásai, stílusa alapján akár azt is feltételezhetnénk, hogy orosz. Mint kiderül, valóban vonzódik az orosz emberekhez, kultúrához, divathoz és az országhoz is, de vajdasági magyar lány, akinek nem volt egyenes az útja Óbecsétől Paksig, az elmúlt majd’ tíz esztendőben azonban már számíthatott Barnára, akivel különleges körülmények között ismerkedtek meg. A közös életük is tartogatott kihívásokat. – Egymást húztuk, hol Krisztinek nem volt munkája, hol nekem – jegyzi meg Barna.

Kriszti Szerbiában szerezte közgazdász diplomáját, és ott is kezdett dolgozni, a sors azonban egy olyan vajdasági fiúval hozta össze, aki családjával együtt a háború idején áttelepült Magyarországra. Őt követve került Faddra, és dolgozott a családi mezőgazdasági vállalkozásban. A kapcsolat kihűlt, elváltak, és Kriszti egyszer csak ott volt a családjától távol, barátok és munka nélkül. Fel kellett állnia a padlóról, és fel kellett építenie az életét.

Barnával 2016 szeptemberében egy lakodalomban ismerkedtek meg egy hangulatfokozó játék során, amikor a véletlennek hála együtt kellett táncolniuk.

Azonnal érezték, hogy ez a találkozás különleges, hogy dolguk van egymással, de a kapcsolatuk csak később bontakozott ki. 2017. június 24-én egy jó hangulatú Duna-parti buliban jelentette ki Barna, hogy ő az én barátnőm! – kijelölve a demarkációs vonalat más férfiak számára. E nap hatodik évfordulóján házasodtak össze. Mivel a családi kapcsolataik kissé szétzilálódtak, két tanú volt csak részese a ceremóniának, ők pedig a lakodalomra szánt pénzt egy csodálatos Maldív szigeteki útra fordították. – A mi családunk elég konzervatív, senki sem repült rajtam kívül. Én pedig, ha már rászántam magam, igazán emlékezetes helyre akartam utazni – árulja el nevetve Barna, hozzátéve, hogy felesége mellett sokkal nyitottabb és befogadóbb lett minden téren, beleértve például az étkezést is.

Megismerkedésük idején ő még tanult – Kecskeméten szerzett gépészmérnöki diplomát –, majd édesapja lapostetők szigetelésével foglalkozó vállalkozásában kezdett dolgozni. Ám kiderült, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában, így jelentkezett az atomerőműbe. – Ez volt az eredeti tervem is, ezért tanultam az ESZI-ben. 2022 szeptemberében vettek fel operatív üzemviteli mérnök pozícióra, kijelölt karrierutam van. Mire ez a cikk megjelenik, talán primerköri főgépész leszek,
most zajlanak a vizsgák – meséli.

Kriszti is révbe ért a munkát illetően is, az ASE AO Magyarországi Fióktelepének pénzügyi osztályán kiemelt előadó. Kalandos körülmények között került ebbe a pozícióba: egy könyvelőirodában dolgozott Tolnán, de a Covid miatt munkanélküli lett. Előzőleg egy ügyfél biztatta, hogy tanuljon oroszul. Egy tanfolyamot el is végzett, de ez kevés volt, így intenzív tanulásba kezdett: nyolc hónapon át napi nyolc órában tanult nyelvet. Egy budapesti könyvelőiroda munkatársa lett, ingázott a fővárosba, majd a cég Paksra delegálta az elsőként a városba települt orosz céghez. – Azonnal megszerettem együtt dolgozni az oroszokkal. Mindig ámulattal néztem az orosz nők öltözködését, tetszik a stílusuk, az ország, a kultúra. Az orosz emberek temperamentumosak, lazák, hasonlóak az otthoniakhoz – foglalja össze. Miután az ASE, ahol immár másfél éve dolgozik, támogatja a lakhatást, Paksra költöztek, a Liget lakóparkba, és 2023 júliusában elkezdték a mindenkitől független közös életüket. – Amikért harcoltunk, szenvedtünk, most tudjuk már a gyümölcsét élvezni – jegyzi meg Kriszti.

– Jelentős lépésnek tartom, hogy ide költöztünk. Itt a munkahelyünk, praktikusabb, kényelmesebb intézni a mindennapi ügyeket, és a későbbiekben gyereket nevelni is sokkal jobb lesz

– veszi át a szót a férje. Kriszti pedig hozzáteszi, hogy sok iskola van, rengeteg oktatáson kívül foglalatossággal, sportlehetőséggel. – Mi végleg itt szeretnénk maradni – fogalmaz. Azt is elárulja, hogy szeretnek utazni, és terveznek idénre is egy olasz körutat, de most más a prioritás: saját otthont szeretnének, és most arra összpontosítanak, hogy ezt Pakson megtalálják. Már a berendezést is megálmodták.

Úgy látják, hogy Paks tiszta, fejlődő város, ami előtt a Paks II. projekt miatt további lehetőségek nyílnak meg.

Annak kifejezetten örülnek, hogy különféle nemzetiségű emberek jöttek és jönnek, mert sokszínűséget hoz a városba, és újabb lehetőséget arra, hogy más embereket, más kultúrákat ismerjenek meg.