Palágyi Menyhért tudományos működését folyamatosan viták és elismerések kísérték, de olyan elméleti tudós volt, akinek gondolatai nem hagyták közömbösen kortársait és az utókort sem. Már Einstein előtt a tér-idő relativitásával foglalkozott, A tér és az idő új elmélete címmel 1901-ben német nyelven Lipcsében megjelent könyvében. A világháborút követő viharos idők után a darmstadti egyetem hívta meg professzorának 1919-ben. A kibontakozó Horthy-korszakban megbízzák a magyar sorskérdések nyugati sajtóban való interpretálásával. 1923-ban kezdte rendszerezni életművét, legfontosabb munkáját, a Természetbölcseleti előadásokat egy önéletrajzi előszóval, csekély változtatásokkal ellátva kívánta megjelentetni. Megbízta tudós barátját, Klages Ludwigot filozófiai hagyatékának gondozásával. 1924. július 14-én agyvérzés következtében, 64 éves korában hunyt el Darmstadtban. A hazai nekrológok közül a költő Juhász Gyuláé volt a legmeghatóbb, amely a Szeged című lapban jelent meg.
