Az eltűnt városkép nyomában – Palágyi Menyhért, az elfeledett polihisztor (II. rész)

Palágyi Menyhért tudományos működését folyamatosan viták és elismerések kísérték, de olyan elméleti tudós volt, akinek gondolatai nem hagyták közömbösen kortársait és az utókort sem. Már Einstein előtt a tér-idő relativitásával foglalkozott, A tér és az idő új elmélete címmel 1901-ben német nyelven Lipcsében megjelent könyvében. A világháborút követő viharos idők után a darmstadti egyetem hívta meg professzorának 1919-ben. A kibontakozó Horthy-korszakban megbízzák a magyar sorskérdések nyugati sajtóban való interpretálásával. 1923-ban kezdte rendszerezni életművét, legfontosabb munkáját, a Természetbölcseleti előadásokat egy önéletrajzi előszóval, csekély változtatásokkal ellátva kívánta megjelentetni. Megbízta tudós barátját, Klages Ludwigot filozófiai hagyatékának gondozásával. 1924. július 14-én agyvérzés következtében, 64 éves korában hunyt el Darmstadtban. A hazai nekrológok közül a költő Juhász Gyuláé volt a legmeghatóbb, amely a Szeged című lapban jelent meg.