„A múltat a jelenbe, a jövőbe örökítsd – ez a mottóm.”
Feil József húsz évig volt Csámpa településrészi önkormányzati képviselője. Igen komoly gyűjteménye van, mely által megismerhető a régi paraszti kultúra. A március 15-i városi ünnepi esten Tisztes polgár kitüntetést vehetett át. Ennek apropóján beszélgettünk.
– A mezőgazdaságban dolgozott, mellette családi kertészetük volt. Az Ön által megismert régi paraszti kultúra gondozója, bármerre járt, összeszedte a jobb sorsra érdemes mezőgazdasági gépeket, motorokat, berendezési tárgyakat, eszközöket, szerszámokat. A gyűjtő és rendszerező munkájának eredménye egy kis skanzen lett. Ez milyen értéket képvisel számára? Hol pillanthat bele a közönség?
– A szüleim is a mezőgazdaságban dolgoztak, hagyományos paraszti életet éltek, így beleszülettem ebbe az életformába. A modernizáció során idővel okafogyottá vált ezeknek az eszközöknek a használata, de nem akartam, hogy az enyészeté legyenek. Amerre jártam összeszedtem ezeket, elhatároztam, hogy létrehozok egy gyűjteményt. Ezzel a gyűjtő és rendszerező munkával mára odáig jutottam, hogy a nagy saroglyatartó falszegtől a cséplőgépig minden van, mégpedig megtekinthetően berendezve, amire nagyon büszke vagyok. A paraszti kultúrát megmutató eszközök mellett a paraszti udvar épületeit is megvalósítottam, van gémeskút, góré, tyúkól, dúcos galambház. A Paksi Települési Értéktár Bizottság és múzeumi szakemberek által is elismert kis skanzenemet bárki megnézheti, szívesen tartok tárlatvezetést. Ugyanakkor a gyűjteményemből bemutatót tartok a Csámpai Nosztalgiatalálkozókon és a Város Napja rendezvényeken, valamint más programokon országszerte. A múltat a jelenbe, a jövőbe örökítsd – ez a mottóm.
– A munka mellett két évtizedig részönkormányzati képviselőként dolgozott a csámpaiakért, Csámpáért. Ha pár mondatban össze kellene foglalnia a bejárt utat, hogy látja, honnan hova jutott, fejlődött a település?
– Bár annak idején nem volt ambícióm erre a feladatra, úgy alakult, hogy megválasztottak. Ebben a munkában is volt példa előttem, hiszen édesapám egykori tanácstagként a puszta fejlődésének szolgálatába állt. Aztán megtapasztaltam, mennyi mindent tehetek Csámpáért, a lakosság javára, örömöt, szépséget találtam benne, ami jó érzéssel töltött el, ez adott lendületet. A kezdet nem volt könnyű, például elérni a lakosság körében a közterületek rendben tartását, de végül mindenki belátta, hogy nem tárolásra való, és jobb a rendezettség. Úgy gondolom, nagy fejlődésen ment keresztül Csámpa, messzire jutottunk.
– Milyen munkákat végzett, végeztek el? Mi Önnek a legkedvesebb?
– A sok legkedvesebb közé tartozik az első nagy munka, a Borsodi-kereszt megmentése, aztán a nagyobb fejlesztési eredmények, mint például a közösségi ház létrehozása, a játszó- és közösségi tér, a II. világháborús emlékpark megvalósítása, utóbbit magam terveztem, aztán a gázvezeték részbeni kiépítése, a villamoshálózat átépítése, a csapadékvíz-elvezetés megoldása. Az emlékpark megvalósítását olyan szempontból kiemelném, hogy nagy összefogás eredménye, városi forrásból a kőfaragó bérét finanszíroztuk, a sziklák Bátaapátiból vannak, paksi vállalkozóktól sóder, rakodógép, fuvar jött, és komoly helyi lakossági segítség is része volt a megvalósításnak. A játszótér – amelyhez a területet az atomerőmű támogatásával sikerült megvásárolni – több ütemű munka volt, úgy haladtunk vele, ahogy érkeztek a beruházási keretek. A játszótér és a park a település dísze, közösségi tér, ahol van vizesblokk, tűzrakóhely, pavilonok és bekerített focipálya is. A település szempontjából kiemelném még az atomerőmű biztonsági övezetének csökkentését és az építési tilalom megszüntetését. Emellett kiemelném még az Európai Uniós támogatással megvalósult kerékpárutat.
– Van még amit szeretne, ha megvalósulna?
– Szeretném ha megvalósulna a közösségi ház bővítése is, amihez megvannak a tervrajzok, a hatósági engedélyek, ami mögött nagyon sok munkám van, már csak forrás kellene hozzá. De ez már a képviselői poszton utódomra, Somodi Bélára vár. Igyekszem segíteni neki, mert továbbra is az a fontos számomra, hogy fejlődjön Csámpa. Napi gondok persze vannak, de a település állapota, helyzete most jó.
– Milyen érzéseket, gondolatokat ébreszt Önben a Tisztes polgár kitüntetés?
– Nagyon meglepett. Mélyen átgondoltam a munkásságomat, az érdemeimet. Köszönöm, hogy a javaslattevők előterjesztettek erre a díjra, és a képviselő-testületnek, hogy jóvá hagyta. Büszkén, tiszta szívemből, őszintén vállalom, és azzal a tudattal fogok élni, amit ez a kitüntetés képvisel. Az emberek most nemcsak odaintenek nekem, hanem odajönnek hozzám, gratulálnak, beszélgetnek velem, ez nagyon jólesik. Nagyon köszönöm a családomnak, hiszen a közösségért végzett munka tőlük vett el időt, de mindvégig támogattak, és ez egy áldozat volt a részükről.
– Hogyan telnek mostanság a napjai?
– Látványgépeket építek, a jó idő beköszöntével előkerül a motorom, és bár már csak módjával, de a vadászat is jelen van az életemben. Az írás sem áll távol tőlem, korábban verseimet a Követ az élet című kötetben jelentettem meg. Most a paraszti szokásokról írok. Volt egy T16M típusú eszközhordozóm, amiből nagy munkával kirándulótraktort csináltam, ez most a dédunokáim örömére szolgál. Amikor megözvegyültem, gondoskodásként két lányom ebédet rendelt nekem, de én mást gondoltam. Azon a héten vasárnapra összehívtam a családot egy közös ebédre, amit én főztem, és ebből hagyomány lett. Minden vasárnap együtt vagyunk, jelenleg tizenöten üljük körül az asztalt. Négy felnőtt unokám van, valamint négy dédunokám, és úton van még kettő.