Pakson találtak otthonra
Egy, az atomerőműben tett tanulmányi kirándulás alkalmával azt mondta Szűcs Orsolya, hogy népdalénekes és néptáncos lesz a Paks II.-nél. Az első része tréfa, az utóbbi álom volt, amit 2024 januárjában váltott valóra. Ma nukleáris elemző mérnökként dolgozik a Paks II. projekten.
Szűcs Orsolya talpraesett, szókimondó lány, s bár nagyon fiatal, sok-sok tapasztalattal a háta mögött érkezett Paksra. Ezek nagy részét a Nemzetpolitikai Államtitkárság ösztöndíjasaként gyűjtötte erdélyi szórványtelepüléseken. Orsi egyébiránt szintén határon túlról érkezett: a vajdasági, szinte színmagyar kisvárosban, Magyarkanizsán nőtt fel. Mint mondja, náluk még mindig magyarul köszönnek, ha valaki belép egy üzletbe vagy hivatalba. Ez persze ott is komoly elszánást és kitartást kíván. Azokban a kisfalvakban viszont, ahol a Petőfi Sándor Ösztöndíjprogramnak köszönhetően dolgozott, gyakorta ez kemény küzdelmet jelent. Ez az időszak megtanította arra, hogy mennyire fontos egy közösség identitása, mennyire fontosak az emberi kapcsolatok, és azt is megmutatta számára, hogy milyen erőket képes megmozgatni akár egy-két ember.
Orsi édesanyja képviseli a családban a kreatív vonalat, édesapja a tudományos, műszaki irányt. S úgy tűnik, ez utóbbi az erősebb vonal: húga mechatronikát tanul, ő pedig kutatófizikus lett. Nem volt egyenes az út idáig annak ellenére, hogy a természettudományok már nagyon hamar rabul ejtették. Nála azonban a tantárgy mellett annak tanítója is fontos volt, s egy időben egy olyan pedagógus tanította a fizikát, aki nagyon megkeseredett. Hatására Orsi majdnem hátat fordított ennek a tudományágnak annak ellenére, hogy azt tervezte, fizikus lesz. „Felvette” a listára az orvosi és gyógyszerészi hivatásokat is, és eljött Magyarországra, hogy kémiából és biológiából emelt szintű érettségit tegyen. A fizikát és matematikát otthon, Szerbiában abszolválta. Úgy döntött, hogy az anyaországban tanul tovább, s gyógyszerész lesz. Az Újvidéki Egyetem Természettudományi és Matematikai Karának kutatófizikus képzését édesapja unszolására jelölte meg, biztos, ami biztos alapon. A felvételin átélt negatív élmények azonban megingatták. Hosszú ideig hezitált, ami miatt édesanyja is sokat dorgálta. Végül egy tapolcai szalonnasütögetés és az ott lefolytatott beszélgetés hatására döntött úgy, hogy – habár nem az anyanyelvén fog tanulni – Újvidékre megy. Bár beszélte a nyelvet, az első időszak nehéz volt, amit szerb lakótársa segítségével vészelt át.
Nemcsak az egyetem, hanem az Európa Kollégium is meghatározó volt számára.
Egyrészt ő volt az alapítója az ottani néptánccsoportnak, másrészt ott találkozott a Petőfi Sándor Ösztöndíjprogram képviselőjével, s magával a programmal. S hogy miként jön a néptánc egy alapvetően természettudományok iránt érdeklődő leány életébe? Orsi sok időt töltött a nagymamájánál, akinek a szomszédasszonya népdalénekléssel is foglalkozott. A kiskamasz Orsi szívesen mászott fel a két telek mezsgyéjén álló eperfára, s énekelgetett. Így fedezte fel tehetségét a népdalkört vezető Anna néni, akinek unszolására versenyekre, minősítőkre is nevezett. Ez beleszippantotta a népművészet, népzene világába, s innen már csak egy lépés volt a néptánc, ami egészen mostanáig elkísérte őt. Több együttesben is táncolt, legutóbb például a Bartinában, de addig hosszú volt az út.
Orsolya megmagyarázhatatlan vonzalmat érzett Erdély iránt. Ha valamilyen pályázat, verseny jutalomként erdélyi kirándulással kecsegtetett, akkor ő bizony azonnal nevezett. A Petőfi Sándor Ösztöndíjprogram tálcán kínálta a lehetőséget, így miután abszolvált az egyetemen, jelentkezett.
2018-ban a kevesebb mint ezer lelkes Szamosardóra került, ahol bekapcsolódott az iskola megmentéséért folytatott küzdelembe. Később Máramarosszigeten, Avasújvárosban és Sárközújlakon is tevékenykedett a magyar nyelv, a magyarság megtartása érdekében. 2023-ra azonban megérett benne, hogy állandóságra vágyik, s szeretné az egyetemen szerzett tudását hasznosítani. Letette az államvizsgát, s még Újvidékre menet álláskeresésbe fogott.
Rábukkant a Paks II. hirdetésére, s haladéktalanul jelentkezett.
Amikor visszahívták, azt mondta, igen tisztában van vele, hogy a munkahely Pakson van, de neki nem gond, máris kapja a bőröndöt, s költözik… Mint nevetve meséli, 2017-ben egy atomerőműben tett tanulmányi kiránduláson tulajdonképpen megmondta, hogy szeretne a Paks II. beruházáson dolgozni. Igaz, akkor tréfából még azt mondta, hogy népdalénekes és néptáncos lesz a Paks II.-nél. Utóbbi nem vált valóra: nukleáris elemző lett valamivel több mint egy éve. Beilleszkedésében nagyon sokat segítettek közvetlen munkatársai, akik a környék felfedezésére is ösztönözték. Barátokra lelt, s ami még nagyobb boldogság, társra is, ezáltal még erősebb lett a kötődése. – Nagyon várom a pillanatot, amikor elindul a blokkok próbaüzeme, amikor hálózatra kapcsolják őket, és nagyon szeretnék az üzemeltetésükben is részt venni. A végső cél ez – tette hozzá.
Megjelent a Paksi Hírnök március 14-i számában.