Az eltűnt városkép nyomában

Paks közvilágításának történetét dr. Németh Imre dolgozta fel 1993-ban a monográfia folytatásaként indított sorozat önálló, második kötetében: Paks 18-20. századi közvilágítása az atomerőmű beindulásáig címmel. A lámpák üzemeltetése sok vitára adott alkalmat, ezért számuk olykor nemhogy növekedett volna, hanem gyakran még a meglévőket sem működtették. Végleges megoldást majd a lakossági igényeket is kiszolgáló paksi egyenáramú villanytelep megépítésével nyer a kérdés.

A 2024-es évben százéves évfordulója volt a Pakson méltatlanul elfeledett nemzetközi hírű polihisztor tudós, prof. dr. Palágyi Menyhért halálának. A megyei lapban már 1994-ben, a 70 éves évfordulón célzott rá Töttős Gábor helytörténész is, hogy bizony szülővárosa nem tud mit kezdeni a tudós paksi kötődésével. Később Serdült Benke Éva paksi magyartanár érdeklődése nyugdíjba vonulása után fordult az írás felé, s legelső kötetében, A meg sem ismert Palágyi címmel, a matematikus, filozófus, irodalomtörténész Palágyi Menyhért munkásságára felhívta a felejtésre hajlamos utókor figyelmét. Halálának százéves évfordulójára szülővárosa konferenciával és az egykori zsinagóga falán elhelyezett emléktáblával rótta le kegyeletét a nagyhírű tudós előtt.

A közelmúltban került a gyűjteményembe egy iskolai kirándulás rejtélyes csoportképe. A fotó nem Pakson készült, de a lap sarkán megbújó Tumpek fotó – Paks dombornyomott jelzés alapján valószínűsíthető, hogy a fotós elkísérte a kirándulásra a paksi csoportot. A következő támpont a képen látható felnőtt tanárszemélyek, köztük az iskolaigazgató beazonosítása volt. Nagyobb iskolai kirándulást 1929 nyarán sikerült összehozni, s egy sereg vállalkozó kedvű diákot összetoboroztak egy többnapos, Budapest-Esztergom-Visegrád útvonalú országjárásra. Bucsina patak regényes, sziklás medre mellett elsétáltak a Dömörkapu vízeséshez. Itt örökítette meg a Tumpek fényképészet a vízesés szikláin megálló csapatot. A kirándulásról készült részletes tanári beszámoló fennmaradt a Polgári Fiúiskola 1928-29. tanévi Értesítőjében, mely alapján a fotót és a történetet szerencsésen sikerült egyesíteni.

A paksi leventemozgalom történetében kiemelkedtek a helyi polgári fiúiskola oktatói, köztük vitéz Székely Sándor. A kiképzés a fapuskagyakorlatok mellett éleslövészetekkel és zárt fegyelmező gyakorlatokkal zajlott a Síkon, egy lőtéren. Az egylet rendszeresen rendezett társas összejöveteleket, mint karácsony, farsang, nemzeti ünnepek és hangversenyek. A háborús években az iskolai sportkörök a katonai előképzést szolgálták. A leventeintézmény egy pozitív vonása, hogy közelebb hozta a paksi parasztfiatalokat a sporthoz, akik addig alig ismerték azt.

A trianoni békeszerződés katonai korlátozásai miatt 1921-ben létrehozták a leventemozgalmat, a Horthy-korszak egyik jelentős ifjúsági sportszervezetét. Pakson 1925. június 15-én engedélyezték a Paksi Levente Egyesület működését. Az alakuló ünnepséget és első sportversenyt még azon a nyáron tartották a mai Zápor utca és Hősök tere helyén.

Rendhagyó adással jelentkezünk, hiszen a nézők és követők kitartó érdeklődésének köszönhetően ez az Eltűnt városkép nyomában sorozat elérkezett a jubileumi 100. fejezetéhez. Ennek alkalmából visszapillantunk az időben, hogy felidézzük, mi zajlott kisvárosunkban pontosan száz évvel ezelőtt, azaz 1924-ben.

Az Eltűnt városkép nyomában című magazin mai adásában Paks dunai turizmusának történetéről lesz szó, beleértve a város első turisztikai kiadványát, Tumpek Mihály fotóit, az 1930-as Nyaraljunk itthon! kampányt és az 1924-es Pesti Napló cikket, amely bemutatta a korabeli Paks társadalmát és turisztikai lehetőségeit.