Gyönyörű panoráma tárul Horányi György elé, amikor Rókus utcai háza ablakából, íróasztala mellől a Dunára tekint. Bizonyára nem véletlenül áll azon a helyen az íróasztal, bár verseit többnyire nem itt ülve, hanem cetlikre írja, amikor eszébe jut egy-egy gondolat; legutóbb éppen Frankfurtban költött egyet, ahol üzleti úton járt. Most éppen üzletember, de volt ő népművelő, kulturális mindenes, kollégiumvezető is – egy valami állandó és töretlen életében: a hite. Istenkereséséről, életfilozófiájáról, munkájáról, költészetéről és családjáról mesél most, a Paletta magazinban.
Tovább